Ismét más örülhetett a végén

"Ebben az időpontban a mieinké a csarnok" - hangzott az ukrán magyarázat, tudjuk be mindezt a lélektani hadviselésnek. Hiszen a tét óriási, a meccs győztese ott lehet a jövő évi Európa-bajnokságon.
Ukrajna vagy Magyarország? - a német szakaszgyőzelem után ez maradt az egyetlen kérdés a C-jelű csoportban. Zsoldos kapitány a visszarendeződés mellett dönt, vagyis Németh és Fodor mellett újra Simon a harmadik kisember.
Nos, akkor fel, a szerbiai Eb-szereplésért!
Ahogy azt már megszokhattuk, Czigler kosara adja meg az alaphangot, ám a hasonló folytatást gátolja, hogy sorozatban öt támadást ront el a magyar együttes. Még szerencse, hogy a túloldalon is a tanácstalanság az úr, no meg hogy végül Németh az, aki ráun a "bénázásra", és faulttal együtt vágja be a hárompontost. Elkapja a ritmust, és hat ponttal meglép a vendégcsapat, ám megnyugodni nincs idő, mert egy támadáson belül Báder és Czigler rontja el a ziccert, és a tetemesebb előny helyett "életet" lehelünk az ukránokba. Pedig nem kellene, hiszen bár nem pokoli a hangulat, a Juzsnij sportkomplexum első emeletén azért az összesereglett több mint ezer szurkoló képes lendületbe hozni a sajátjait. Kínos ügy: míg vendégoldalon senki sincs, aki ráncba szedné a csapatot, addig a sárga mezeseknél megteszi ezt Liscsuk, az NBA-s Memphis kiszemeltje. A baj nem jár egyedül, szépen hozzáteszik a magukét a játékvezetők is. Mindazonáltal ennél akkor is több kell a győzelemhez, hiszen csaknem négy percen át egyedül Németh tud betalálni a második felvonás elején. Liscsuk ugyanakkor szórja derekasan, aminek eredményeként vészjóslóan nő a hazai előny. Még leírni is pocsék, romokban hever ekkortájt a magyar támadójáték, és az eddig oly sokat dicsért védelem is gyakran csődöt mond.

Több sem kell az ukránoknak, Podorvannij triplabemutatóba kezd, és a kis Rajevszkij is többször egészen a gyűrűig cikázik. Megteheti, nincs, aki útját állná… Az Eb-középdöntő-sorozat legrosszabb negyede után lenullázódni látszik az eddigi munka. De talán nincs minden veszve. Nagyságrendekkel elszántabbnak tűnik a látogató a szünet utáni első percekben, és a 13-2-es száguldás eredményeként - amelybe belefért egy-egy Németh, Sitku, illetve Fodor-tripla - már csak kétegységnyi a magyar hátrány. Ahhoz képest, hogy öt perccel korábban még 13 volt…
Csak hát amikor a legfontosabb lenne, újra odavész a koncentráció: Podorvannij bevágja negyedik hárompontosát is. Új kérdés vetődik fel: ki bírja jobban idegekkel a ki-ki meccset? Rossz hírem van, Ukrajna túlteszi magát az átmeneti krízisen, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy ismét elkezd hízni az előnye. Még egy nagy roham kellene, egy újabb feltámadás!

Ehelyett Podorvannij talál be, naná, hogy a messzeségből. Ismét tíz pont van közte. Hát lehet ezt bírni? Jön az újabb fordulat, és ennek végre megint mi örülhetünk. Sitku dobja be a ziccert, és a ráadásbüntetőt, aztán Simon talál be futtából, három pontot érően, és a rohanásnak még nincs vége, hiszen Mészáros ragyogó labdáját Cziglernek csak bele kell húznia a gyűrűbe. Hét perccel a vége előtt: 63-61. Pislákoló magyar Eb-álmok, de vajon melyik lesz az a gárda, amelyik jobban bírja a találkozó végét? Fájdalom, a hazaiaknak ismét van válaszuk - Lebedev is beemel egy hármast -, így két perccel a vége előtt nyolc pont a rivális előnye. Ez sok. Vagy mégsem? Kámán is beköszön kintről, azután Czigler két büntetője jó, azaz közelít Magyarország.
De csak közelít. Mert hazai oldalon mindig akad valaki, aki visszaveri a támadást. A végén az eddig katasztrofálisan játszó Lebedev értékesíti a büntetőit, s ez már a kegyelemdöfés, ettől kezdve számunkra nem marad más, mint irigykedve nézni az örömtáncot járó sárga mezeseket.
Ôk ott lesznek az Európa-bajnokságon… ---- M ---- G