A méltóság sem maradt meg

Bár idegenben, de nem teljesen idegen környezetben, hiszen egyrészt kétszer is edzhettek a meccs színhelyéül szolgáló csarnokban lányaink, másrészt a pécsiek és a soproniak korábban már játszottak tétmérkőzést ugyanitt, mivel ez a létesítmény szolgál otthonául a Lietuvos Telekomas Vilnius euroligás együttesének.
Kint zuhogó őszi eső, bent jó félháznyi, viszonylag csendes, a magyarok bemutatása alatt csak szórványosan fütyülő néző, és máris jött a feldobás, amihez Baranauskaité és Kajdacsi állt oda.
Előbbi ütötte el a labdát, és az első akcióból egyből triplát értek el a hazaiak Valentiené révén, aztán a következő négy pontot is ők dobták, így nem éppen jól, 0-7-tel kezdődött a mi szempontunkból a találkozó. Néhány pontos középtávoli tempóval sikerült az első negyed derekán négy pontra felzárkózni kilencről, sőt támadhatott is válogatottunk a még szorosabb eredmény eléréséért, de magyar kosár helyett két Valuzyté-dupla következett, és máris megint messze járt az ellenfél. Persze nem volt ez meglepetés: ismét kiütköztek a szokásos hibák, amelyek közül főleg a centerjáték gyengesége volt szembetűnő, és ezt kitűnően kihasználták a baltiak, többek között az exdiósgyőri ismerős, Abromaité találataival. Sajnos azonban kishitűnek is tűntek kosarashölgyeink, és ez már nagyobb baj, mert így végképp nehéz győzni, pedig voltak olyan pillanatai a második játékrésznek, amikor elérhető közelségbe került az egyenlítés. Ám például ötpontos különbségnél Iványi ziccert hibázott…

De összességében tényleg az volt a legfőbb probléma, hogy a külső emberek, ellentétben az ellenféllel, nem tudták bejátszani a labdát a támadásban a palánk alá, mert nem volt kinek, ők viszont maguktól alig tudtak helyzetbe kerülni - jellemző, hogy az első félidőben nem is dobott hárompontost Magyarország.

Reménykedtünk, hogy legalább a nagyszünet hoz valami pozitív változást, hogy az öltözőben sikerül valamennyire rendezni a sorokat, de nem: az első félidőben mind az öt mezőnybeli kísérletét értékesítő Valuzyté két ziccerével kezdődött a harmadik negyed, és további litván remekléssel folytatódott. Amikor 50-25-nél már kétszer annyi pontnál tartott a vendéglátó, mint a magyar együttes, Iványi megtörte a jeget kintről, majd Englert is betalált távolról, ám több pozitívumot nem tudunk kiragadni ebből a játékrészből sem, a szokásos hibákat meg már nem szeretnénk ismételgetni, mert esett szó róluk fentebb bőven. A lényeg sajnos inkább úgyis az, hogy kijelenthetjük, ezen a mérkőzésen füstbe ment tervvé vált a kedden még oly sűrűn emlegetett terv, a tisztes helytállás.
Elnézve az összecsapást, egyébként még utólag is szemtelenség belegondolni, hogy néhány napja azt hittük, győzhetünk Litvániában…

Miért szenvedett ilyen nagy különbségű vereséget a magyar női válogatott?

Rátgéber László szövetségi kapitány: - A már régóta ismert szerkezeti és összetételbeli problémáink mellett sajnos ezúttal jelentkezett a kishitűség is. Remélem, hogy az utolsó három mérkőzésen, azon belül is főleg a két hazain sokkal harapósabban fogunk játszani.