Tizenhat éve is így kezdődött

"Egyikünk sem az az ijedős fajta, mindenki láthatta, most sem rezeltünk be nagy hírű riválisunktól" – húzta ki magát büszkén a végső dudaszó után Richard Hamilton, a detroitiak legjobb dobója. Vasárnap mindazonáltal nem ő vitte a prímet – csupán 12 pontig jutott –, csapatában ketten is eredményesebbnek bizonyultak nála: Chauncey Billups 22, Rasheed Wallace 14 egységet könyvelt el. Utóbbi, talán éppen azért, mert pontgyártásban "lefőzte" Hamiltont, nem a remek védekezést emelte ki mint a siker zálogát, inkább a Pistons offenzív tevékenységét dicsérte: "Az elzárásokat követően nagyszerűen váltunk le az emberről, ennek köszönhetően számos kosarat szereztünk." Mégpedig középtávolról, tehetjük hozzá, ugyanis a kosár "tövébe" , ahol az O’Neal, Malone kettős felügyelte a terepet, nem oly gyakran merészkedtek Larry Brown tanítványai.
A saját térfelükön hamar felvették a védőpozíciót, lehetőleg már a triplavonalnál feltartóztatva Kobe Bryantékat. Akik nemigen tudtak mit kezdeni ezzel a kellemetlen harcmodorral: jó néhány passz nem jutott el a címzetthez, ha meg igen, akkor az nem egyszer már olyan pozícióban volt, hogy elrontotta a dobást. A mezőnymutatók beszédesek: a Lakers 73-szor kísérletezhetett, és csak 29-szer talált célba, míg a Detroit eggyel többször – 65 hajításból. Karl Malone (2/9), Derek Fisher (1/9) és Kobe Bryant (10/27) is pocsékul, mondhatni, NBA-döntőshöz méltatlanul tüzelt a mezőnyből, Shaquille O’Neal (13/16) viszont – igaz, gyakorlatilag végig kedvenc territóriumán, a büntetőterületen belül "garázdálkodva" – alig-alig hibázott. (Shaqnek ráadásul ezúttal a büntetőzés is ment, 12-szer állhatott a vonalra, és nyolcszor pontosan célzott.)

Az első félidőben 20 pontig jutott a Los Angeles-i center, a nagyszünet után azonban "csak" 14-ig, mivel nem kapott elég labdát. Phil Jackson, a kaliforniaiak vezetőedzője szerint a monstrum egy kicsit fáradtan mozgott a második játékrészben, de az egyhuzamban 13. playoffbeli dupla dupláját elérő O’Neal visszautasította a "vádat": "Nem hiszem, hogy aki tizenhatból mindössze három mezőnydobást ront el egy mérkőzésen, azon látható jelei lennének a fáradtságnak…" ---- "Négy pont. Egyszerűen szörnyű! Ennyit még a kisfiam is dobott volna." Ezek már Malone szavai, aki – a hozzá hasonlóan az első aranygyűrűjére hajtó és ugyancsak veterán Gary Paytonnal egyetemben – pályafutása egyik leggyengébb teljesítményét nyújtotta, legalábbis támadásban. Az első két periódusban egyszer sem talált a gyűrűbe, s végül négy ponttal fejezte be a mérkőzést, ami playoffkarrierjének a mélypontja. Jellemző jelenet a második negyedből: Malone megkapja a labdát, védő egy szál se, úgyhogy nyugodtan dobhat – egy homályt. Bizonyára Paytonnak sem ez a találkozó lesz a kedvenc NBA-összecsapása. A tapasztalt irányító 31 percig feltűnés nélkül ténykedett a parketten (három pontig és az ő műfajában szégyenletesen kevésnek számító három asszisztig vergődött el) – egynémely szakértő szerint ez döntötte el a finálé első ütközetét. A túloldalon ugyanis Billups öszszehasonlíthatatlanul jobb napot fogott ki, kitűnően vezényelte a detroitiakat.
Mindazonáltal nincs csüggedés Los Angelesben, elvégre semmi sincsen még veszve. "Nyakunkon a második mérkőzés, most csak azzal szabad foglalkoznunk. Meg kell nyernünk, és miért ne nyernénk meg?" – doppingolta csapattársai lelkét Kobe Bryant. A hátvéd három éve néhány társával együtt már volt ilyen helyzetben, és akkor kiverekedte magát a csávából: a 2001-es döntőben a Philadelphia megnyerte a nyitó meccset Los Angelesben, ám a Lakers négyszer is visszavágott ezért a vereségért.
Vagy itt van az 1988-as finálé, amely jó kis lélekmelengető lehet a mostani Lakers-garnitúrának. Tizenhat évvel ezelőtt is a Detroit volt a Los Angeles-i együttes ellenfele, és nem átallotta győzelemmel kezdeni a döntőt. Méghozzá, csakúgy, mint a mai Pistons, Kaliforniában. Sőt 3–2-re is vezettek már Isiah Thomasék, a Lakers azonban behúzta az utolsó két meccset, és megnyerte a "világbajnokságot". ----

Dobásblokkolás: LAL – 4 (Bryant 2, K. Malone 1, S. O’Neal 1), ill. DET – 4 (Campbell 2, R. Wallace 1, B. Wallace 1).
Hárompontos: LAL – 3/13 (Payton 1/1, George 1/2, Bryant 1/6, Fisher 0/2, Rush 0/2), ill. DET – 6/12 (R. Wallace 2/2, Billups 2/4, Prince 1/4, Hunter 1/2).
Pontok gyors indításból: LAL – 4, ill. DET – 10. Pontok a büntetőterületről: LAL – 40, ill. DET – 30.
Csapatlepattanó: LAL – 8, ill. DET – 11. Technikai: –. Játékidő: 2 óra 31 perc

Az eredmény alakulása. 1. n.: 0–3, 2–4, 6–8, 8–12, 14–14, 15–20. 2. n.: 23–23, 25–23, 25–28, 31–31, 39–36 (a legnagyobb Lakers-előny), 41–40. 3. n.: 41–43, 43–47, 48–54, 56–60, 58–64. 4. n.: 58–71 (a legnagyobb Pistons-előny 1.), 60–73 (a legnagyobb Pistons-előny 2.), 66–73, 70–79, 72–82, 75–85

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc hátralévő mérkőzései (helyi idő szerint). 2. mérkőzés: június 8., Los Angeles; 3. mérkőzés: június 10., Detroit; 4. mérkőzés: június 13., Detroit; 5. mérkőzés: június 15., Detroit (ha szükséges); 6. mérkőzés: június 17., Los Angeles (ha szükséges); 7. mérkőzés: június 20., Los Angeles (ha szükséges) ---- Aranygyűrűk a láthatáron
A döntőben: Pistons–Lakers
Rush segített – nyert a Lakers
Hamilton: micsoda arcátlanság!
Croshere harci díszben
A bíróság a doppingja
Könyörtelen a két Wallace
Ismét vezet a Lakers
A Pacers a Heat bőrében
NBA: Döntők a döntő előtt
Visszavágott a Minnesota
Öregúr segített Shaqnek
Nyaralni küldték a Netset
Az Indiana bejutott a keleti döntőbe
Fordulat sok tételben
Előnyben a Lakers!
Most résen volt a Kings
Múltidézés Reggie Miller módra
A Miami nyerte a maratonit
Hízik a máj, bukott a Nets
Spurs-siker a rangadón
Befogták Anthony száját
Kézcsók Karl Malone-nak
Az én házam az én váram
Shaq jókor volt jó helyen
A kulcsszám: 16!
Tizenhatan újra nekivágnak