Pécsett megint sima hazai siker

Hazai oldalon Boiko duplája következett, majd a vendégek részéről újra egy távoli találat, ezúttal Farmertől – így esett a rangadón rekordidő alatt tíz pont. A játéké volt tehát a főszerep, ami a második mérkőzés történéseinek fényében mindenképpen kiemelendő, aztán elég volt egyetlen rossz fújás a játékvezetőktől ahhoz, hogy máris egy emberként ordítson az amúgy sportszerűen szurkoló pécsi tábor: Boiko faulttal együtt dobott kosarát valamiért nem adták meg a bírók. De az ukrán hátvédnek nem lehetett elvenni a kedvét, mert utána szinte egyből betalált középtávolról.
Branzova elhibázott hárompontosa volt a találkozó első rossz dobása, de mivel a következő négy percben a PVSK visszaállt az addigi százszázalékos találati arányra, kilenc ponttal meglépett az első negyed közepére, mert közben a szolnokiak több tiszta triplakísérletüket is elrontották. Aztán egy másik bedobó, Csákány ellensúlyozta a pécsi kolléganő, Boiko kezdeti ellenállhatatlan teljesítményét, amivel igen gyorsan kettő pontra csökkent a Tisza-partiak hátránya, Rátgéber László mégsem kért időt. Tudta, mit csinál. Talpra állt ugyanis együttese enélkül is, és meglepően kosárdús első tíz perc végére megint elhúzott hét ponttal. De nemcsak gól-, hanem faultparádénak is szemtanúi lehettünk ebben a szakaszban: szinte állandóan szólt a síp, Valovics sporttárs szemmel láthatólag fejébe vette, hogy elejét veszi mindenfajta durvaságnak. Jól tette.

Viszont amilyen jól dobtak a csapatok az első negyedben, olyan rosszul a másodikban, amelynek első két percében a két ellenlábas egyetlen egységnyit sem araszolt előre. Hogy aztán Papp pontjaival nagyon meginduljon a MÁV-Coop SE: Hibbert tripláját követően, 29–28-nál már csupán egyetlen pontnyi volt a különbség a 14. percben. Ez volt azonban az utolsó pillanat, amikor úgy tűnt, szoros csata lehet a női bajnoki döntő harnadik mérkőzéséből. A csereként beállt Szakács jó játékával, és persze jó dobásaival három perccel később tíz fölé növelte előnyét az Iványi által remekül mozgatott címvédő, amely az első félidő hajrájában két labdaszerzésből dobott ziccerrel nagyon eltávolodott vendégétől.

És a tizenöt pontos félidei differencia meg is adta a folytatás alaphangját. Az első húsz perc legveszélyesebb pécsi játékosa, egyszersmind a meccs meglepetésembere, Szakács Ildikó újabb távoli találatával a 23. percben húszpontosra hízott a hazai vezetés, és ezzel voltaképpen el is dőlt az összecsapás. Hogy mi fért bele még a maradék nem kevés időbe? Sok pécsi ünneplés, a baranyai tábor szinte végig tapsolta a második félidőt, a két edző pedig mindeközben kedvére variálhatott. Volt védekezésváltás, sok csere, és feljegyezhettünk egy ismét Csákány vezérelte szolnoki fellángolást is a negyedik negyed elején, amivel kilencpontosra faragták tetemes hátrányukat a kék-sárgák. Ám jött egy triplagyanús dupla Branzovától, majd rögtön utána egy tényleg három pontot érő kosár a valószínűleg élete mérkőzését játszó Szakács Ildikótól, és máris odalettek a Tisza-parti remények. Illetve: elodázódtak a párharc negyedik mérkőzésére, Szolnokra, ahol még kiegyenlíthet a trónkövetelő.
Vagy bajnok lehet újra a MiZo-Pécsi VSK.

A három győzelemig tartó bajnoki döntő állása: 2–1

Következik: a 4. mérkőzés, szombat, 18.00., Szolnok–Pécs


---- Rátgéber László, a Pécs edzője:
"Tudtuk, hogy az első két összecsapás után egy másik fajta játékvezetői felfogással találkozunk majd – bár közönségünk úgy érezte, hogy sokszor kárunkra tévedtek –, de mi ehhez is jól alkalmazkodtunk, és így kimutatkozott a szolnokiaknál jobb védekezésünk. Ez párosult támadásbeli kitűnő egyéni teljesítményekkel, és ez volt a kulcsa az újabb sima hazai győzelmünknek. Már szombaton Szolnokon bajnokok szeretnénk lenni."

"Tapodi Péter, a Szolnok edzője:
Sajnos ma többen is elmaradtak a valós tudásuktól. Az első félidőben túl nagy előnyt adtunk a pécsieknek, és ebben a csarnokban nyolcvan kapott ponttal lehetetlen mérkőzést nyerni. Különösebb probléma azonban ma sem történt, szombaton megpróbáljuk kivívni a mindent eldöntő ötödik összecsapás lehetőségét, és ott búcsúzni az idei sikeres szezonunktól."


---- Iványi Dalma: – Ma végre negyven percet kosárlabdáztunk, és ez volt a siker záloga. Szombaton is így kell küzdenünk, csapatként, és akkor meglehet a végső siker.

Szakács Ildikó: – Szerencsére ma nekem és a csapatnak is minden sikerült. Ezt a formát kell a következő összecsapásra is átmenteni, és akkor már szombaton ünnepelhetünk a Széchenyi téren.

Papp Krisztina: – Ma nagyon puhák és indiszponáltak voltunk, a következő mérkőzésen ennél sokkal keményebbek leszünk, és nyerni fogunk.

Albena Branzova: – A mai mérkőzés nagyon fontos volt a döntő végkimenetelét tekintően. Remélem, ma játszottuk az utolsó derbit ebben az idényben hazai pályán, és már szombaton befejezzük a döntőt.

Károlyi Andrea: – Ellentétben az előző két meccsel, ma sok könnyű kosarat dobtunk, és az első pillanattól kezdve maximálisan koncentráltunk. Nekünk már csak egy győzelem kell!


---- Keménység vagy durvaság? Ez volt az a kérdés, ami sokakat foglalkoztatott a hölgyek aranycsatájának második felvonása láttán, után. Aki szemtanúja volt, tudja: öldöklő harc – és egy kis vér is – folyt a pályán múlt csütörtökön a Tiszaligetben.
A szolnoki játékosok azon a véleményen voltak, hogy ők csak felvették a pécsiek által az első mérkőzésen eléjük dobott kesztyűt, a PVSK részéről inkább durvaságot emlegettek, egy biztos, abban mindenki egyetértett, hogy nem kosárlabdát láthattunk, hanem valami mást. A játékvezetők nem kevesebb, mint 57 személyi hibával próbálták megfékezni az indulatokat, de mivel nem az elején, hanem inkább a végjátékban fújták szaporán a sípjukat, kicsit talán elkéstek a védekezés megfelelő mederbe terelésével.
Tudjuk, hogy már messzire jutott a több mint százesztendős sportág a kiindulási pontjától, amikor még érintkezés nélküli játékról beszélt a szabálykönyv. Tudjuk, hogy óriási a tét, hogy mégiscsak bajnoki aranyéremről van szó, és ilyenkor már nem biztos, hogy megállja a helyét mindenki szemében az ősi szólam: "a játék a lényeg", de ez így már akkor sem játék. Ez harc, pankráció, ami már egy másik sportág – ha egyáltalán sportág –, így aki kosárlabdát akar látni, nem biztos, hogy még egyszer kijön egy ilyen meccsre, vagy bekapcsolja a televíziót a kedvéért.
Valahogy a "szeretkezz, ne háborúzz!" jelige analógiájára: "lányok, játsszatok, ne verekedjetek!" Mint most, kedden.