Angela Djelmis azt ígérte, győzni fog csapata csütörtökön. Egy nappal a női bajnoki döntő második mérkőzése előtt nyilatkozta, 28 pontos hétfői vereség ide vagy oda, ő biztos benne, hogy a szolnokiak kiegyenlítenek a Tiszaligeti Sportcsarnokban.
És mivel ez alatt a PVSK egyetlen egységnyit sem jutott előre a nulláról, megállapíthattuk, ezúttal a MÁV-Coop SE kezdett igen jól. Megállapította ezt időközben Rátgéber László, a pécsiek edzője is, aki a negyedik percben, 9–0-s hazai vezetésnél időt kért, és ezzel sikerült is megállítania a lavinát – ám csak időlegesen, mert bár a védekezésén javított a bajnok, elöl nagyon rosszul dobott az idegen gyűrűre. Jellemző, hogy a hetedik percben még csak négy pontnál tartott, a vendéglátó ezzel szemben már tízzel előbbre, vagyis nagyon hasonlított az összecsapás az előzőre: a házigazda hamar elhúzott, míg ellenfele vészes gólszegénységben szenvedett.
Aztán az utóbbi időben remek formát mutató Iványi, Boiko hátvédpáros vezérletével közelebb lopakodtak a baranyaiak, a kilencedik percben 15–12-nél már csak háromegységnyi volt a hátrányuk. Csakhogy a másik félnél is éppen az egyes és a kettes poszton játszó ember alkotott maradandót, mert Djelmis mellett Englert is ponterőssé vált, különösen a második negyed elején és az ő találataival viszonylag hamar visszaállította a két számjegyű különbséget a mérkőzést ez idő tájt jól kontrolláló házigazda. A játékrész derekán zónavédekezésre váltottak a fekete-fehérek, de ezzel sem kerültek közelebb az egyenlítéshez, igaz, ezt inkább gyenge támadójátékuk számlájára lehetett írni, mint a hátsó alakzatuk lazaságára. Hozzá kell tenni, ebben a csatában nagyon nehéz volt labdával eljutni a kosárig, azaz ziccerbe kerülni, mert óriási volt a tumultus a palánk alatt, és aki arra járt, ritkán úszta meg legalább egy könyökös nélkül. Egy szó, mint száz, csúnya játékot láthattunk, de tetszett a közönség nagyobbik részének, mert a pályaválasztó vezetett. A félidőben speciel már 11 ponttal.
A szolnokiak állták a szavukat: ahogy Farmeren (jobbra) is látszik, minden labdáért megharcoltak, és kiegyenlítették a hátrányukat (Fotó: Czagány Balázs)
A viszonylag nagy hátrányból fordító PVSK az utolsó negyedre fordulva már vezetett, és mivel ekkor Iványiéknál volt a lélektani előny, inkább ők látszottak esélyesnek a győzelemre. Mégsem tudtak nyerni. Az igencsak elcsigázottaknak tűnő szolnoki játékosok tudtak újítani, főleg Djelmis, aki ahogy ígérte, diadalra vezette csapatát. A legkiélezettebb pillanatokban talált be rendre, és a legfontosabb kosara után – amelyet kereken két perccel a vége előtt dobott együttese támadóidejének legvégén, és amely három pontot ért – már kilenc ponttal, 60–51-re ment a vendéglátó, és voltaképpen nyeregben érezhette magát. Nagy idegességükben azonban elkövettek néhány hibát a hajrát kicsit túlizguló (nem először fordul elő velük…) Pappék, amivel nyakukra húzták a bakikra rutinosan lecsapó vetélytársukat, és ha az utolsó percben mind a két büntetőjét bedobja Boiko, kiegyenlít a Pécs.
Nem dobta be, így a Szolnok egyenlített ki a döntő három nyert mérkőzésig tartó párharcában. Másként: Angela Djelmis állta a szavát. ---- Tapodi Péter, a Szolnok edzője: Felvettük a Pécs által elénk dobott kesztyűt, és ma így egy igazi csata alakult ki. Meg akartuk mutatni, hogy méltók vagyunk a magyar bajnoki döntőre, s a csapat nagy motivációs tartással rendelkezik. Ahogy a hétfői, huszonnyolc pontos vereség után, úgy most is bajnokok akarunk lenni!
Rátgéber László, a Pécs edzője: Ma is csatáztunk egy jót. Nagyon bosszantó, hogy Iványi Dalmán kívül mindenki paszszívan kosárlabdázott és ez így sajnos maximum csak erre az eredményre volt elég. Köszönet a pécsi szurkolóknak a sportszerű buzdításért, gratulálok a Szolnoknak a győzelemhez.
Csákány Emőke: – Megmutattuk, hogy nem adjuk könnyen a bőrünket. Bármelyik csapat nyeri a bajnokságot, nagyon meg kell harcolnia érte.
Szélesy Judit: – Nincs itt mese, MÁV-Coop SE!
Ana Perovics: – Nagyon nehéz mérkőzés volt, borzasztóan keményen védekezett mindkét együttes. Gratulálok a csapatnak!
Gina Farmer: – A Péccsel mindig nehéz játszanunk, a játékvezetőktől soha nem kapunk segítséget. Úgy kosárlabdáztunk, mint a PVSK az első meccsen.
Angela Djelmis: – Keményen dolgoztunk, és ezért győztünk. A további mérkőzések sokkal kiélezettebbek lesznek, mint amilyen az első volt.
Iványi Dalma: – Ma csak egy félidőt játszottunk, és ez nem volt elég. Otthon nyerünk!
Szakács Ildikó: – A következő összecsapáson jobban kell harcolnunk.
Keller Annamária: – Ha az első félidőben is úgy játszottunk volna, mint a másodikban, akkor győztesen mehettünk volna haza. ---- Volt egyszer egy bajnokcsapat.
Szolnokon ma is könnybe lábadnak a szemek, ha "Tyubinistenről", a két Tóthról, Abeljanovról vagy éppen magáról a Királyról, Berkicsről esik szó.
A lányok ettől még messze vannak, a könnybe lábadást ki kell érdemelni. Mint ahogyan Pécsett is hasztalan kísérletezett azzal a Matáv által gründolt fiúcsapat, hogy egyszer Rátgéberék nyomába érjen.
A lelátó lassan telik, igaz, telik végül, de nincs emberfeletti őrület, nincs eksztázis, holott ragyogóan kezd, sokáig dominál és nyer is végül a Tapodi-alakulat. Pedig a volt postásosokkal alaposan felerősített Szolnok eleinte csupán a bajnoki érem lehetőségét hordozta magában, ehhez képest ezekben a napokban az aranyért játszik.
A tiszaligeti lelátó már szokja a gondolatot, hogy a piros-fekete évek után a kék és a sárga lesz az uralkodó szín errefelé, még ha a hagyományon nehéz is lesz úrrá lenni.
Berkicséknek még nem kell aggódniuk, a királyok azért ők maradnak.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik