Szolnok: jöhet az újabb finálé!

Tudta mindenki, aki itt nyer, ősztől Európa elitjében folytatja, míg a vesztesnek valószínűleg csak a második számú sorozat, az Európa-kupa jut, és ez teljes mértékben ennek az összecsapásnak a függvénye. Vagyis most már egyáltalán nem érdekel senkit, mit csinált eddig a két kitűnő együttes, hogy mire mentek egymás ellen a felek az idény korábbi időszakában, például, hogy ne menjünk túl messzire az időben, a Magyar Kupa másfél héttel ezelőtti fináléjában. Az sem számított, hogy legutóbb a Tiszaligetben kiütötték a kék-sárgák a zöld-sárgákat, sőt előtte is nagyon megverték Csákányék a soproniakat, mint ahogy nem volt jelentősége annak sem: vasárnap a hűség városában viszont az Euroleasing-Orsi kerekedett felül.
Csakis a jelen számított.
Ennek szellemében mindkét klub sérült szerb kulcsembere vállalta a játékot, emitt Bjelica, amott Kovacsevics melegített a többiekkel, bár valószínűnek tetszett, hogy a főszerep ezúttal nem rájuk vár. Csákány és Farmer vezérletével a MÁV-Coop kezdett jobban, ahogy mondani szokták, "egyben volt" a Tisza-partiak játéka, és apránként növelgették is az előnyüket.
Vagy nem is annyira apránként…
Az első negyed végére ugyanis már tíz fölé kúszott a különbség, és a második elején feljegyezhettünk 13 pontos szolnoki vezetést is, mégpedig 27–14-nél.
Ekkor még nem tudhattuk, mennyire nevezetes eredmény ez, mert csak annyi történt, hogy a következő kosarakat Kovacsevicsék dobták. Csakhogy olyannyira megszaladt a vendégeknek, hogy ettől teljesen elbizonytalanodott Tapodi Péter együttese. Egyre gyámoltalanabbá vált támadásban a Szolnok, nem értették meg egymást a játékosai, miközben hátul sorra kapták a pontokat, még Bieliková is betalált kintről. Az első félidő maradék részét 20–2-re (!) nyerte meg az Orsi, és át is vette a vezetést, azaz a nagyszünetben hazai szempontból nagyon "melegnek" tűnt a helyzet. Aki nem látta volna mindezt az eredményjelző tábláról, az láthatta Pappék falfehér arcáról…

Szóval a lélektani előny egyértelműen Sereséknél volt, de nem tudták kihasználni, mert a fordulás után roppant eltökélt MÁV-Coopot láthatott a Tiszaligeti Sportcsarnok telt háznyi közönsége. Bár a házigazda nem játszott jól, erőszakos és lelkes játékával bedarálta ellenfelét. Szép fokozatosan lendült át a holtponton és lábalt ki a nagyon mély gödörből a kupagyőztes, amelynek legjobb dobója a második húsz percben a sérülés után visszatérő és a jövő szempontjából az Orsival is hírbe hozott Bjelica volt a maga 11 pontjával. Kőkeményen védekeztek a szolnokiak, és ezen az estén erre nem volt ellenszerük a zöld-sárgáknak. Az a játékosuk, aki ilyenkor meg szokta rázni magát, és aki emberrel a nyakán is be tud találni, messze nem százszázalékosan küzdött a pályán, a kényszercenter – amúgy "civilben" sokkal inkább erőcsatár – Veszel egyetlenegyszer sem tudott a gyűrűbe találni, vezéregyéniség híján pedig a fiatalok nem boldogultak a több mint kétezer szurkoló által hajtott házigazdával.
Azért persze Hejková keverte a kártyákat, cserélgetett, és nemcsak kosarasokat, hanem védekezési formációkat is, de a zóna ellen többször is betaláltak kintről Englerték, így a vége nagyon sima lett. A hajrában már a "közte húszat" jegyezhettük fel Farmer büntetőit követően, úgyhogy nyugodt szívvel ünnepelhetett már a lefújás előtt is a nézősereg. Egy perc még hátravolt, amikor már mindenki felállva tapsolt, aztán az utolsó dudaszó után vagy háromszor tapsolta vissza kedvenceit a lelkes hazai B-közép.
Hiába, ez Szolnokon újszerű élmény: bajnoki döntőt játszhat a női csapat! ---- Hogy lábalt ki csapata abból a gödörből, amelybe a második negyedben került?
Tapodi Péter, a Szolnok edzője: – Abban a negyedben homlokegyenest mást játszottunk, mint amit nekünk kellett volna. Jókor jött a szünet, játékosaim megértették, hogy ezzel a játékkal nem nyerhetünk.

Csalódott-e amiatt, hogy csapata nem indulhat az Euroligában?
Natalia Hejková, a Sopron edzője: – Természetesen csalódott vagyok, fiataljainknak ott lenne a helyük. De nem történt tragédia, hiszen csapatunk együtt marad a következő idényben is. ---- Török Zoltán, a soproniak ügyvezetője nem az a fajta ember, aki csak úgy feladja azt, amit szeretne elérni. Ennek szellemében már el is kezdett lobbizni a nemzetközi szövetségnél – na nem a Szolnok ellen, hanem a saját együttese mellett. A cél, hogy az euroligás tagságát évekre előre kiharcoló PVSK, valamint a klubját az idén minden fronton megelőző MÁV-Coop SE mellett egy harmadik magyar csapat is indulhasson a legjobbak sorozatában – és erre szerinte meg is van az esély. Bár Bodrogváry Iván MKOSZ-főtitkár mást mond, ő optimista, és már meg is írta a beadványt, amelyben arra hivatkozik, hogy amióta euroligások a soproniak (1999 óta), mindig eljutottak a rájátszásba, emellett pedig mind szakmailag, mind anyagilag készen állnak arra, hogy megfeleljenek az elitsorozat kihívásának.
Végül is igaza van, meg kell próbálni. Mi meg szurkolunk neki, mert óriási eredmény lenne, ha a franciák után ezúttal a magyarok képviseltetnék magukat három klubbal a női Euroligában.