A keret meglepetésembere

Zsoldos András szövetségi kapitány minap nyilvánosságra hozott keretének egyik nagy meglepetése volt a Fehérváron rendkívül népszerű "Ricsi" meghívása.
– Ki közölte önnel a jó hírt?
– Zsoldos András szövetségi kapitánnyal még korábban találkoztam itt, Fehérváron, és beszélgettünk arról, hogy lenne-e kedvem szerepelni a válogatottban. A szeptemberi Eb-középdöntőre készülő csapatba keresett tapasztaltabb játékosokat, így kerültem én is a képbe – felelte az 1994 és 1999 között a nemzeti együttes dresszét 26-szor magára öltő kosaras.
– Számított rá, hogy valaha még a válogatott közelébe kerül?
– Igazából már nem vártam, de nagyon jólesett a megkeresés.
– Öt éve szerepelt legutóbb a legjobbak közt. Nem volt önben olyan érzés azóta, hogy na, még egyszer megmutatná?
– De, természetesen, ám mostanában nem voltak válogatott programok, az előzőekből pedig kimaradtam, ezért is lepett meg a mostani meghívás.
– Mikor, melyik meccsen öltötte magára utoljára a címeres trikót?
– Pontosan már nem emlékszem, hogy melyik csapat ellen játszottunk, de még a franciaországi Eb-re készülő válogatottal dolgoztam Mészáros Lajos irányítása alatt. A felkészülési tornákon Szombathelyen és Körmenden játszottam, ám a szűkebb keretbe már nem kerültem be, így a kontinensbajnokságra sem jutottam ki.
– Az akkori társak közül többeknek megköszönték a munkát a válogatottnál. Önnek akkor nem mondtak semmit?
– Igen, Orosz Benő, Bencze Tomi és Halm Roli valóban ezek közé tartozott, én valahogy kimaradtam ebből, ez halványan sejtette, hogy talán még egyszer a válogatott közelébe kerülhetek.
– A keretben ki lehet vetélytársa a csapatba kerülés szempontjából?
– Nem vagyunk riválisok, a kapitány azt mondta, az számít, ki a legegészségesebb, illetve ki van a legjobb formában. Sorozatban jönnek a meccsek, és tíz játékossal nehéz lenne nekivágni a programnak.
– Mondja csak, nagyon megviselte a két héttel ezelőtt elveszített Magyar Kupa-döntő?
– Mindenki azt remélte, hogy hazai pályán nem veszíti el a csapat a veretlenségét, ez természetesen a kupa itthontartását jelentette volna. Elhangzott többször, hogy a Kaposvár motiváltabbnak tűnt, mi valahogy nem éreztük, mennyi plusz kellene ahhoz, hogy megnyerhessük a kupát. Természetesen csalódott vagyok, de remélem, hogy a későbbiekben azért képesek leszünk kárpótolni magunkat és a szurkolóinkat.
– Önnek már van egy bajnoki címe az Albacomppal, igaz, elég régről. Mit vár ettől az évadtól?
– Szeretném begyűjteni a második aranyat is. Most csak előre nézünk, jönnek a meccsek zsinórban, bízom benne, hogy a Nyíregyháza ellen csütörtökön letudjuk a negyeddöntőt, aztán valószínűleg az Atomerőmű következik.
– A családja hogyan fogadta a hírt, hogy újra válogatott lehet?
– A feleségem nagyon örült, talán ő bízott benne egyedül, hogy egyszer még visszakerülhetek.
– Kedvenc hobbija a horgászat: az elkövetkezendő hetekben-hónapokban lesz rá ideje?
– Minden bizonnyal nem tudok kimenni, de egyáltalán nem bánom. Majd a bajnokság után. Remélem, a halak megvárnak…