Szomorú este a palánk alatt

"Hölgyeim és uraim, a MiZo-Pécsi VSK!" – hangzott el a szokásos mondat Rózsa Gábor, a baranyaiak szakosztály-igazgatója szájából a mikrofonba a bemutatás felénél, és bekövetkezett az, amitől az öszszes ellenfél tartott. Felrobbant a csarnok. Természetesen nem terroristaakcióra, "csak" egy óriási hangrobbanásra kell gondolni, amit már megszokhattunk a hatalmas pécsi szurkolótábortól, ezúttal azonban nem volt olyan hatalmas. Sem a hangorkán, sem a szurkolótábor, mivel a beléptetést kicsit túlbonyolították a Final Four "tiszteletére", a kezdéskor még több százan álldogáltak kint – jeggyel a zsebükben…
De akik időre bejutottak, helyettük is szurkoltak. Elképesztő zajt csaptak a legkülönfélébb hangkeltő eszközök segítségével a fekete-fehér fanatikusok, de sajnos Wauterst ez sem zavarta meg. A franciák Európa-klasszis belga erőcsatára higgadtan értékesítette a számára megítélt két büntetőt, és ezzel az USVO ragadta magához a vezetést a legelején. Amit sajnos nem sikerült kiegyenlíteni az ellenakcióból, sőt, mivel Sauret is betalált, ráadásul kintről, hamarjában öt ponttal elléptek a jól rajtoló valenciennes-iek. Jobban tehát nem is jöhetett volna Szakács Ildikó triplája, akinek külön kis transzparenst készített a B-közép, és aki gyorsan nyomatékosította: minden tőle telhetőt megtesz a kispadon civilben ücsörgő és szomorúan maga elé néző Károlyi Andrea pótlása érdekében.










---- Ezzel elkezdődött az üldözőverseny, és Keller pontos középtávoli kísérlete rövid időre meg is hozta az egyenlítést, de aztán újra a PVSK-nak kellett futnia az USVO után. Wautersékkal ugyanis továbbra is nehezen bírtak a pécsi lányok, de a nagyobb baj az volt, hogy elöl még ennél is kevesebb sikerélményben volt részük, sőt, sok esetben a rádobásig sem jutottak el támadásaik során. Pozitívumot csak az hordozott magában magyar szempontból, hogy az 5. percben, a centerrotáció első lépcsőfokaként beállt Ambrus Erzsébet, aki az első negyed második felében nyolc ponttal vétette magát észre. Apró szépséghiba, hogy rajta kívül senki sem tudott betalálni a franciák gyűrűjébe, különösen szembeötlő volt a Bourges elleni negyeddöntő két hősének, Branzovának és Tranquillinek az indiszponáltsága, így még örülhettünk is, hogy az első negyed végén csak hat ponttal vezetett a vetélytárs. ---- De nem volt idő a búslakodásra, máris kezdődött a második tíz perc, méghozzá a lehető legjobban: Iványi Dalma triplájával! Brown odaát egy duplával reagálta le ezt a csapata számára negatív történést, aztán szomorúan láttuk, hogy a pécsiek irányítója eladta a labdát – a mérkőzés során már negyedszer –, de kijavította a saját hibáját, mert utána ment Sauret-nak, és visszacsente tőle a játékszert. Hát mitől kapjon szárnyakat egy játékos, ha nem ettől…? És lőn: Iványi egy csont nélküli tempóval folytatta, amivel három pontra faragta hátrányát a MiZo. Közelebb viszont sajnos nem jutott. Ugyanis újra nőni kezdett a különbség, méghozzá könnyű gólokkal, Sauret, az USVO irányítója például bárkit megvert egy az egyben, Fegyverneky, Boiko és Tranquilli mellett is úgy ment el, hogy ziccerrel fejezte be a betörést. Mindeközben a már emlegetett Branzova továbbra is nulla ponttal állt, egészen a 17. percig, amikor egy szemfüles kosárral végre megtört a rossz sorozata – és megtört a franciák 9–0-s szériája…
Ezzel együtt pécsi oldalon sajnos nem ment be semmi. De tényleg semmi. Még a ziccerek sem. Szomorú látvány volt a magyar bajnok szárnyaszegett támadójátéka, amiről az első félidei harmincszázalékos mezőnybeli dobóteljesítmény beszédesebb adat, és sajnos az irányzékon a fordulás után sem sikerült javítani. A másik gyűrűt éppolyan alacsony hatásfokkal ostromolta a PVSK, mint a csarnok keleti oldalán lévőt, és amíg a hazaiak két százszázalékos helyzetet is elrontottak a harmadik játékrész elején, a valenciennes-iek újabb ötöt hozzátoldottak addigi ponttermésükhöz, húszra (26–46) növelve ezáltal a differenciát. ---- Ez bizony már nemcsak kellemetlen meglepetés, hanem reménytelen helyzet volt, mégis megpróbálta a lehetetlent a PVSK: a visszakapaszkodást a szakadék – mert ez már nem gödör volt… – mélyéről. Érdekes módon akkor lódult meg valamelyest a baranyaiak szekere, amikor Iványi Dalmát leültette néhány percre Rátgéber László, és Tranquilli lélekemelő, a támadóidő utolsó pillanataiban dobott bravúros triplájával 13 pontra faragták hátrányukat színeink képviselői. Sőt, megvolt a lehetőség a két csapatot elválasztó pontbeli távolság további csökkentésére is, ám úgy látszott, ez a maximum, mert nem tudta jobban megközelíteni régi riválisát a Pécs. Hazai oldalon sajnos visszatértek a vészes pontszegénységhez, a Valenciennes pedig nem tett mást, mint rutinosan kijátszva a támadásait, értékesítette a ziccereket. És már ez elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy növelje előnyét. ---- Öt ponttal kezdődött a már teljességgel lefutottnak tűnő találkozó utolsó játékrésze, és innen már tényleg nem lehettek illúzióink. Főleg úgy, hogy több mint három percnek kellett eltelnie a negyedből, mire Tranquilli révén végre kosarat szerzett a PVSK… Izgalmas helyett tehát szomorú végjátékot láthattunk, boldog franciákkal és csalódott, de a vereséget méltósággal viselő magyarokkal, meg a pályán a lefújást már nagyon váró játékosokkal. Azért az Európa-hírű katlan ugyancsak Európa-hírű nézőserege felállva tapsolt övéinek és a döntőbe jutó valenciennes-ieknek, amikor a 40. perc leteltével véget értek a pécsiek megpróbáltatásai – hiába, errefelé a kedvenc mindig kedvenc marad… ---- Mi az oka a váratlanul nagy különbségű vereségnek? – fordultunk Rátgéber Lászlóhoz, a PVSK edzőjéhez.
– Nagyon szomorú este volt. Tudat alatt éreztük, könnyen lehet, hogy ez lesz a vége. Fizikailag egyszerűen leradíroztak bennünket a pályáról a franciák. Tudtuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, ugyanakkor néhány játékosomtól kevesebbet kaptam, mint amennyit vártam. Az egyetlen szép mozzanat: a szurkolóink úgy buzdítottak bennünket, mintha mi fizettünk volna nekik.

Sorozatban ez a negyedik év, hogy a Valenciennes ott van a Final Four döntőjében. Mi a csapat titka? – kérdeztük Laurent Buffard-tól, a gallok trénerétől.
– Titok nincs, abban viszont bízom, hogy nem szakad meg a hagyomány. Az első évben, amikor finálét játszottunk, vesztettünk, egy évre rá győztünk, majd tavaly újra kikaptunk. Remélem, a fantasztikus pécsi közönség előtt ismét a miénk lesz az arany. ---- Allison Tranquilli: – Fizikailag padlóra kerültünk, s az is sokat számított, hogy a sérült Károlyi Andrea nélkül játszottunk. Tisztességgel fel akarunk készülni a bronzmecsre.
Fegyverneky Zsófia: – Sajnálom, hogy ez lett az eredmény. Nagyon erősek voltak a franciák. Nálunk mindenki sokat tett a győzelemért, de ma csak ennyire tellett. Remélem, vasárnap megszerezzük a bronzérmet.
Szakács Ildikó: – Fizikailag felőröltek bennünket, sokkal keményebben játszottak, mint mi.
Sandra Le Dréan: – Jó védekezéssel már a mérkőzés elején el akartuk venni a hazaiak kedvét. Sikerült, de így is nagyon nehéz győzelem volt, nehezebb, mint amilyennek kívülről esetleg tűnhetett.
Ann Wauters: – Könnyebb volt a vártnál, de ez a Pécs nem az volt, mint amelyikkel korábban játszottunk. A több mint húszpontos különbség ellenére kőkemény csata volt végig.
Ambrus Erzsébet: – Fáradtan mozogtunk, nem voltunk elég agresszívak, ezt pedig a franciák ragyogóan kihasználták.
Bodrogváry Iván, az MKOSZ elnöke: – Jobbak voltak a franciák, mi pedig nem tudtuk sem védekezésben, sem támadásban azt nyújtani, amit az eddigi Euroliga-mérkőzéseken. ---- Odakinn, a csarnok melletti sörsátorban kétezernél is többen, kicsit távolabb, a város szívében csaknem négyezren. Aki nem jutott be, kivetítőn követte nyomon az eseményeket, hiszen Pécsett senki sem akart lemaradni a nagy eseményről. Pontosabban: a Nagy Eseményről.
A becslések szerint százmillió forintos összköltséggel megrendezett Final Four megmozgatta a várost, a szállodák zsúfolásig telve, a zászlókba, sálakba burkolózó helyi drukkereken kívül lépten-nyomon francia, lengyel vagy cseh szurkolókba botlik az ember.
Ünnep ez a néhány nap a baranyai megyeszékhely életében, még akkor is, ha a főszereplők, azaz a PVSK-s lányok erejét ezúttal meghaladta a finálé kiharcolása. ---- Döntőbe jutás esetén bizonyára fergetegesebb bulit ígérnek, de így sem marad el Rátgéber László fellépése a szombat esti Kispál és a Borz-koncerten. A zenekar a Pécsi Egyetemi Klubban zenél, az alkalmi társ közreműködésével. Híreink szerint "Baranya megye élő természeti kincse" (idézet az elődöntőt felkonferáló televíziós riportertől, Vujity Tvrtkótól) vasárnap a rendezvényt lezáró Széchenyi téri partin is mikrofont ragad – hogy milyen hangulatban, egyelőre ne firtassuk.