Tripláival nyert a Szolnok

Ugyanis borzasztóan idegesen kosárlabdázott a házigazda, nyilván a nagy tét, fennállásuk legnagyobb sikerének elérése bénította a magyarokat, ám a tény ettől még tény marad: főleg támadásban igen gyenge teljesítményt nyújtottak a sárgák.
Sőt, eleinte védekezésben is, erre vezethető vissza, hogy az első negyedet az olaszok nyerték, de ebbe belejátszott az is, hogy a ziccereken kívül a büntetőket is sorra elhibázták Csákányék. Viszont Bjelica beszórt egy hármast a játékrész utolsó percében, és ekkor azt hittük, ha valami, hát egy ilyen maximális pontértékű találat lendületet adhat a Szolnoknak. Igen ám, csakhogy a maradék idő elég volt egy ellentámadásra, és elég volt egy választriplára, a Spezia részéről. Külön bosszúság, hogy az egy center, mégpedig a török Yilmaz nevéhez fűződött…
Nem mondhatni tehát, hogy jól sikerült magyar szempontból az első tíz perc, de a második… Az aztán minden képzeletet felülmúlt, de sajnos negatív értelemben. Az első öt perce, írd és mondd 5–2-es eredményt hozott, de ebben legalább annyi pozitívum volt a magyarok számára, hogy az ő javukra. Ebből is látszik, a védekezéssel továbbra sem volt gond, támadásban viszont teljes káosz uralkodott a Farmert nélkülöző Tisza-partiak soraiban, aztán az első épkézláb akció, melyet Papp fejezett be kosárral, végül meghozta a szolnoki vezetést. De ezzel messze nem volt végük az izgalmaknak, Bjelica újabb távoli találata kellett ahhoz, hogy döntetlenre mentse az első félidőt a MÁV-Coop SE.

Éppen a hárompontosok voltak azok, melyek kihúzták a pácból a Final Fourért oroszlánként küzdő vendéglátót: a fordulás után Papp büntetőjét követően Djelmis talált be kétszer is a messzeségből – vagyis 7–0-s rohammal kezdte a harmadik negyedet a Szolnok. Ugyanilyennel folytatta azonban a vetélytárs. De ez volt az itáliaiak utolsó fellángolása, újabb tripláival simává tette a végjátékot Tapodi Péter csapata, amely, amikor végre elvállalta kinti dobóhelyzeteit, faképnél hagyta vetélytársát. Az utolsó játékrészben már állandósult a tíz pont feletti különbség a két együttes között. A közönség legnagyobb örömére egymást követték a szolnoki hárompontosok, miközben az olasz kísérletek sorra elhaltak a magyar csapat jól működő védőfalán.
Ebből is kitűnik, két fő oka volt a mieink győzelmének, és ezáltal továbbjutásának: először is a jó védekezés, másodsorban pedig a kitűnő kinti dobóteljesítmény. Erre már nem tudtak reagálni a vendégek, így a végén a házigazda fiataljai is beállhattak – egyszersmind részt vehettek a nagy közös ünneplésben.
Hiszen fennállása toronymagasan legjobb eredményét érte el Szolnok női csapata: bejutott a női Európa-kupa legjobb négy klubja közé!
És lehet, hogy ez még nem a végállomás…

Az első két negyed halovány támadójátéka után hogyan tudta felpörgetni csapatát? – kérdeztük Tapodi Pétert, a győztes gárda mesterét.
– Próbáltam a lányokkal megértetni, hogy ha nem vállalkoznak és félénken kosárlabdáznak, abból ugyanúgy nem lesz gól, mintha ritmusra elvállalnák a dobást, de az kimarad. De ez utóbbi esetben az esélyünk megvan.