Csákány Emőke szívesen játszik tovább

Az ördög tehát a falra festetett, az ausztrál Katrina Hibbert pedig, akit kimondva-kimondatlanul a helyére igazoltak, megérkezett – aztán Csákány Emőke egyszer csak visszatért. Az Euroleasing-Orsi elleni rangadón bukkant fel újra a sárga-kékek színeiben két és fél hétnyi kihagyást követően, és máris olyan remek formába lendült a MÁV-Coop SE csapatkapitánya, hogy vasárnap elévülhetetlen érdemeket szerzett a DKSK kiütésében tíz dobott pontjával, no meg a végül mindössze egyetlen egységig jutó Eördögh Edit tökéletes semlegesítésével.
– Azért ez nemcsak az én dicsőségem – szerénykedett a 27 esztendős játékos. – Az edzőnk, Tapodi Péter most azt kérte, ne koncentráljunk az elejére, mert eddig hiába kérte, hogy figyeljünk oda az első negyedre, azt valahogy mostanában mindig elrontottuk. Úgy látszik, fordítva működünk… A viccet félretéve, én már többször is próbáltam Edót őrizni, és most így sikerült. De aki látta a meccset, az tudja, hogy sokszor váltottunk, más is fogta, így a többieké is az érdem.
– Tehát akkor most minden szép és jó. És milyen volt mondjuk három hete?
– Hát, depressziós meg bőgős…
– Pontosan miért is?
– Az egész ott kezdődött, hogy elmentem a csapatorvoshoz egy sima megfázás miatt, de azt is megemlítettem, hogy nem az igazi a mellkasom a levegővételeknél, amire ő mondta, hogy csináljunk egy szívultrahangot. Ez meg is történt a szolnoki kórházban, és utána közölte velem a doki, hogy nagyon csúnya hírei vannak a számomra, mert nagyon rossz dolgokat látott: szívizomgyulladást meg még olyasmiket, amikért így együtt már le is százalékolnak, és valószínűleg abba kell hagynom a kosárlabdázást. De azért három hét múlva menjek hozzá vissza, és ha elmúlik addigra a vírusfertőzés, ami a lázat okozta, van egy halvány kis esély, hogy esetleg mégis kosárlabdázhatok, viszont előtte vár rám egy tíznapos alapos kivizsgálás, ami miatt be kell feküdnöm a kórházba. Ezek után kijöttem, és egyből hívtam Tapodi Pétert, hogy kell-e neki egy másodedző, mert lehet, hogy a jövőben csak így tudom segíteni a csapat munkáját…
– Ennél már csak jobb jöhetett…
– A vezetőnk, Gazdag Sándor beszélt rólam Bodrogváry Ivánnal, a kosarasszövetség főtitkárával, és az ő segítségével jutottam el dr. Bartha Elektrához, az MKOSZ elnökének feleségéhez, aki kardiológus a szív- és érsebészeti klinikán. Ô is megnézett, de már a lázas időszak után egy héttel, és azt mondta, láthatott olyat a szolnoki orvos, amiről korábban beszéltem, de most már minden rendben van, és ha a köhögésem elmúlik, sportolhatok. Közben a csapatorvosunk elintézte, hogy részt vegyek egy alapos kivizsgáláson a Sportkórházban – ezt megbeszéltem Elektrával is, és befektettek. Ekkor már tíz nap telt el az első sokk után, voltam terheléses EKG-n, újabb szívultrahangon, sőt góckeresésen is, mert mondták, hogy hátha egy foggyulladás okozza a problémákat, és ki is derült, hogy a mandulám a ludas, attól kellene megszabadulnom. De remélhetőleg csak a nyáron, addig antibiotikummal lehet kezelgetni, bár azt mondták a dokik, hogy időzített bomba ketyeg bennem, mert ha megint begyullad, az ráhúzódhat a szívbillentyűkre.
– Ám ezek szerint akkor azt is mondták, hogy játszhat.
– Igen, azonban az antibiotikumokat szednem kell, és a következő meccsünk után, tehát már pénteken megyek viszsza a Sportkórházba Téglássy doktorhoz, aki a férfiválogatott orvosa volt.
– Mit szóltak a családtagok, a játékostársak?
– Próbálták tartani bennem a lelket, hogy ne zuhanjak össze, mert igenis erős vagyok, és várjam meg a következő vizsgálatot, nem szabad egyből elkeseredni.
– Nagyon megijedt?
– Velem mindig történik valami… Azt a hétvégét, amikor megtudtam az első vizsgálat eredményét, nem kívánom senkinek.
– Tény, hogy elég hányatott pályafutással "áldotta" meg a sors… Hogy vannak az operált térdei?
– Jól, fogjuk rájuk. Működnek. Remélem, most már megúszom az újabb műtéteket. Mert én még szeretnék kosárlabdázni egy darabig.
– Mondjuk úgy, ahogy vasárnap, ugye?
– Úgy. Csapat voltunk végre, és ez nagyon ránk fért. Felhozott minket ez a győzelem a sorsdöntő csütörtöki fellépés előtt, az pedig élet–halál meccs lesz. Nem akarunk elbukni, és nem is szabad.