Az Albacomp kibrusztolta

No nem mintha a vendégcsapatnál flottul mentek volna a dolgok: ziccerek és büntetők egyaránt maradtak ki ekkortájt. Az Albacompnál nyilvánvalóan nem könnyítette meg az életet, hogy a meccset érezhetően kézben tartani igyekvő szürke ruhás kettős villámgyorsan befújt két személyi hibát Benczének, akit így már a harmadik percben Góbi váltott fel. Hogy essen szó a harmadik fehérvári centerről is, Lapov az első negyed közepén villant meg először, és máris feljegyezhettük a rangadó első tripláját. És a hazai örömködésnek ezzel még nem volt vége. A Kaposvár ugyanis elkövette azt a hibát, hogy hosszasan elidőzött 13 pontnál, és ezt még egy ilyen közepes formában teljesítő Alba sem hagyja kihasználatlanul. Ráadásul valamelyest magára talált a hazai légióstrió, és a Spivey, Walker, Lapov sor által összehozott 17 pont tíz perc után vezetést ért a vendéglátónak.
Hogy megnyugvást nem, arról egy 8–0-s somogyi roham gondoskodott. Simon, valamint az elképesztően sokat vállaló Ivkovics állt a sereg élére, és percekig úgy tetszett, a tabella éllovasa képtelen ritmust váltani. Meglehet, nem is sikerült volna, ha nincs Spivey. De volt – miért ne lett volna? Ahogy azt már az elmúlt hetekben megszokhattuk, a Dombóvárról hozott karmester lendítette át a holtponton együttesét. Előbb besuhintott egy hármast, majd Jamesről dobott egy duplát (végre egy kis kosárlabda…), és közben szebbnél szebb labdákkal tömte az ügyesen mozgó Góbit.
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy pontzuhataggal indult a harmadik felvonás. A vendégek három és fél percig egyáltalán nem találtak be, de az Alba sem lehet túl büszke a maga négy pontjára. Kihasználva a rivális passzivitását máskor alighanem elhúzott volna a Farkas-csapat, ezúttal viszont nagyvonalúan bevárta a Kaposvárt. Az meg jött. No nem úgy, mint az esti gyors, ám ezúttal egy vicinális tempója is elég volt. Mondjuk ki: olykor-olykor csapnivaló játék folyt a pályán, jószerével nem létezett kihagyhatatlan helyzet. Így fordulhatott elő, hogy nyolc perccel a vége előtt kiegyenlített a látogató. Walker és Góbi érezte leginkább a bajt, és az általuk összeszorgoskodott nyolc pont igazi kincset ért a fehér mezeseknek. Ám a győzelemtől még messze volt az Albacomp. Már csak azért is, mert ezúttal a házigazda tartott négyperces pihenőt. Ez pedig sok. Vagy inkább sokk. Csakhogy ezen a meccsen még ez is belefért. Walker ugyanis tizenegy másodperccel a vége előtt bedobta mindkét büntetőjét, Simon triplakísérletét pedig blokkolták a fehérváriak, sőt Lapov még megduplázta a hazai előnyt.
A végére azért még maradt látnivaló: Spivey előkapta az "I like Sztojan Ivkovics" feliratú pólóját, és úgy ugrándozott vele, akár egy kisgyerek.
Mit mondjunk, volt sikere…

Számolta-e a ziccereket, amelyeket sorozatban hagyott ki csapata, és mi volt az oka játékosai helyenkénti dekoncentráltságának? – kérdeztük Farkas Sándort, a győztes Albacomp vezetőedzőjét.
– Egy folyamat vége az, ami meglátszott ezúttal is a csapat játékán. A debreceni vereségünk után mindenki nagyon akart bizonyítani, és ez valóban átcsapott egyfajta dekoncentráltságba, így a megítélésem szerint pszichikailag is foglalkozni kell az együttessel. Ám ezzel együtt is úgy éreztem, hogy lényegesen könnyebben, simábban kellett volna megszereznünk a győzelmet, és remélem, hogy a rendkívül kiélezett bajnokságban fel fogunk javulni a következő időszakban.
Miért nem tudták jobban kihasználni az Albacomp sorozatos hibáit? – kérdeztük Simon Balázst, a Kaposvár irányítóját, aki a hajrában sorsdöntő helyzetben hibázott.
– Ez rangadó mérkőzés volt, talán ez volt az oka, hogy mindkét csapat több alkalommal hibázott. A végén valóban hozhattuk volna az összecsapást, de egy kicsit elfáradtunk, és ekkor már nem tudtunk eléggé határozottak lenni sem védekezésben, sem támadásban. Végül is azt mondom, nüansznyi dolgon ment el a meccs.