Nincs túl jóban mostanában Tapodi Péter, a szolnokiak edzője és a csapat szerb centere, Ana Perovics. A szakvezető elégedetlen a középjátékos teljesítményével, aki viszont a játéklehetőséget kevesli, és ezt állítólag szóvá is tette bizonyos körökben.
Most aztán egy szót sem szólhatott, hiszen a kezdő ötösben kapott helyet a MÁV-Coop SE számára roppant fontos összecsapáson, bizonyítania mégsem sikerült. Nagyon nem. Az első három percben ugyanis három duplát dobott róla embere, a török Yilmaz, miközben elöl labdákat adott el és ziccert hibázott… Hozzá kell tenni, ha nem is ennyire feltűnően, de Hibbert kivételével a társai is gyengélkedtek, így történhetett, hogy a második tiszta palánk alatti helyzetét kihasználva ő szerezte a házigazda első pontjait a negyeddöntő első mérkőzésén. Ettől végre lendületbe jött a magyar csapat, Djelmis, majd a már említett ausztrál bedobó is betalált kintről, aztán a Tisza-partjára a múlt héten visszatérő, az óceániai nyártól csokibarna légiós hamarjában meg is ismételte a mutatványt. Amikor a cserejátékos, azaz Szélesi is bevágta a maga tripláját, már hét ponttal vezettek a szolnokiak, az első negyed végén pedig tizeneggyel – köszönhetően annak, hogy a játékrész utolsó 11 pontját ők dobták. Csakhogy a szép sorozatra hasonló rohammal válaszoltak a vendégek a kisszünetet követően, és nemcsak újra szorossá tették a meccset, hanem az előnyt is magukhoz ragadták. Főleg az első félidőben 16 pontig és 10 lepattanóig jutó bolgár Szlavcseva játszott jól az olaszoknál, de időnként az eddigi első számú pontgyárosuk, az amerikai Sam is megvillant, mialatt a hazaiak csak küszködtek a pályán. Rossz volt nézni, amit ebben az időszakban a magyar csapat csinált. Ritmustalan játék, eladott labdák tömkelege, védekezési hibák – el is húzott öt ponttal a La Spezia.
Perovics (középen) itt éppen az amerikai Sammel (10) csatázik – az már más kérdés, hogy a kisebb affért követôen nem igazán tudott bizonyítani az edzôjének (Fotó: Meggyesi Bálint)
Szerencsére a negyed hajrája megint a házigazdáké volt, akiknek Hibbert harmadik hármasa adott útmutatást arra nézve, mi is a megoldás a vendégek fekete (mezes) seregének kellemetlen stílusára. Sajnos azonban a Szolnok játékának hullámzása nem ért véget, és akárcsak az első kettőt, a harmadik tíz percet is kiábrándítóan kezdték a sárgában kosarazó hölgyek. A várt biztos győzelem így igencsak nyögvenyelősen született meg, voltaképpen csak annak volt köszönhető, hogy a magyarok kispadja hosszabb volt az itáliaiakénál, vagyis cserejátékosaik többet tettek hozzá a csapat összproduktumához. A La Speziában ugyanis csak a három külföldi villogott, a többiek pontot is alig tudtak dobni, a pályára kerülő négy olasz együttesen mindössze tizenegyet termelt. Oroszlánrésze volt a sikerben a szombati bajnoki rangadón betliző Bjelicának, aki a harmadik negyedben szerzett kosaraival átlendítette együttesét a sokadik holtponton, így az utolsó játékrészben már csak a hazai siker különbsége lehetett kérdéses. Tudták ezt a vendégek is, akik nagy csapkodásba kezdtek, igencsak durván kosárlabdáztak a végén kilátástalan helyzetükben, vezéráldozatot mégis nekik kellett hozniuk, mert a remeklő Szlavcsevát egy bokasérülés leparancsolta a pályáról.
Változott-e bármi is a csapat háza táján a szombati, Orsi elleni, hazai pályán elszenvedett vereség óta? – kérdeztük Tapodi Pétert, a szolnokiak edzőjét. – Igen, új csapatot, illetve fogalmazzunk úgy, új szerkezetű csapatot építünk az ausztrál Hibbert érkezése óta. Még nagyon sok munka vár ránk, de már látunk valamit az alagút végéből.