Komoly comói kosársiker

Mivel a hét végi az utolsó forduló volt, Ujvári Eszterék 11 győzelemmel és három vereséggel megnyerték az alapszakaszt. Tették mindezt úgy, hogy menet közben egyszer sem álltak a tabella tetején, vagyis kijelenthető, igen jól hajráztak, ami amúgy abból az adatból is leszűrhető, hogy a legutóbbi nyolc bajnokijukat megnyerték.
– Annyit tudok mesélni, hogy a játék remekül ment, de a legfontosabb az, hogy az edző megköszönte a teljesítményemet. Azt mondta, "Grazie!", és ez nekem mindennél többet jelent – elevenítette fel a szombat esti bravúr emlékeit a Como magyar idegenlégiósa, aki három védőlepattanó mellett nyolc pontig jutott a mérkőzésen 4/7-es mezőnybeli mutatóval az alatt a 25 perc alatt, amit a pályán töltött.
– Minek köszönhető, hogy az utóbbi hetekre ilyen jó formába lendült?
– A legfontosabb dolog: az edző bízik bennem. Ugyanis igenis rengeteget számít, hogy elismerjék azt, amit nap mint nap leteszek az asztalra, én a hét végén így tudok száz százalékot kihozni magamból.
– Tehát akkor mondhatjuk azt, hogy megtalálta a számítását Itáliában?
– Abszolút.
– Minden tekintetben?
– Igen. Mert az is nagyon fontos, hogy Comóban mindig a megbeszélt időpontra kapom meg a fizetésemet, és ez nem mindig volt így a pályafutásom korábbi szakaszaiban… Szép helyen lakunk, egy háromszobás kertes házat kaptunk, amit az egyesület bérel nekem, és mivel sok a hely, a kutyánk is jól érzi magát. Igaz, csak pihenni járok haza, hiszen délelőtt és délután is edzésen vagyok.
– Milyen poszton szerepel mostanában? Irányít vagy inkább bedobóként veszi számításba Lambruschi edző?
– Egyes, kettes, sőt akár hármas poszton is játszom. Azt, gondolom, nem kell mondanom, hogy az egyes és a kettes pozíciót imádom, de a hármas sem áll távol tőlem. A múltkori meccsen például sokat kellett irányítanom, ám a pontgyártás terén is sokat vár tőlem Gianni Lambruschi.
– Szép volt a kiejtése! Ilyen jól megy már az olasz nyelv?
– Régen a gimnáziumban tanultam, de sajnos sokat felejtettem. Viszont most, hogy itt vagyok immár négy és fél hónapja, eljutottam oda, hogy az interjúkat olaszul adom, szóval mondhatni perfektül megy az olasz.

– Mennyiben más a játéka, mint amit itthon láttunk Ujvári Esztertől, mondjuk, a Ferencvárosban vagy a PVSK-ban?
– Más… Mást várnak el tőlem, de ahogy mondtam, a legfontosabb, hogy bíznak bennem és többet játszom. Közben Jenő (ki ne tudná, Csiszár Jenő, az ismert tévés személyiség a kosarashölgy társa, aki Olaszországba is elkísérte párját – a szerk) kiabál, hogy épp most vagyunk a tévében, mert vasárnap esténként szokott összefoglaló lenni a mecscseinkről. Ebben mindig kipécéznek egy játékost, akinek igazán jól ment a játék meg szeretnék kicsit favorizálni: készítenek vele egy húszperces összeállítást, amiben elkísérik mindenhová, hogy bemutassák, hogy él, mit csinál a pályán kívül.
– Önt is kipécézték már?
– Igen, volt ilyen.
– Akkor ez mindenképpen jó jel. Mint ahogy az is, hogy csapata megszerezte Razija Mujanovics-Brcsaninovicsot, az Európa-klasszis centert. Milyen egy ilyen sztár testközelből?
– Erről talán inkább a férjét kellene megkérdezni… Komolyra fordítva a szót, most már ő is a csapat egyik tagja, nagyon tapasztalt lány, bízom benne, hogy sokat fog segíteni. Gondolom, az otthoniaknak nem kell bemutatni, főleg, hogy hallottam, a pécsiek is nagyon meg akarták szerezni, és mi előlük happoltuk el.
– Ez meglepő, különösen annak tükrében, hogy az idény elején még a Como súlyos anyagi gondjairól szólt a fáma…
– Igen, én is olvastam ilyen híreket, hogy pénztelenség van és a klub a csőd szélén áll, meg hogy nem lesznek épkézláb játékosai. Ehhez képest most itt van egy amerikai lány, Mujanovics és Ujvári Eszter, valamint három olasz válogatott, és rá tudtunk cáfolni a kétkedőkre, hiszen az első helyen zártuk az alapszakaszt… Ezzel a kerettel egyre jobb teljesítményre vagyunk képesek, a cél a bajnokság megnyerése, ami igazán nagy fegyvertény lenne az itteni ligában. A mezőny ugyanis kifejezetten erős, az idegenlégiósok például szerintem jobbak, mint, mondjuk, a Magyarországon játszók. Erről jut eszembe, amit majdnem el is felejtettem: számomra a legnagyobb szakmai elismerés eddig itt az volt, hogy beválasztottak a külföldiek All Star-válogatottjába, ami azért esett nagyon jól, mert még csak alig több mint négy hónapja vagyok itt. A január elején, Bariban megrendezett gálán tehát pályára léphettem az itáliai nemzeti együttes ellen, és remélem, nem utoljára, hiszen Magyarország egy csoportba került a következő Európa-bajnokság előtti kvalifikációs küzdelmek során Olaszországgal.
– Ezek szerint visszatér a válogatottba?
– Igen, ha az újraválasztott szövetségi kapitány is számít rám, és azok az alapvető dolgok, amelyeket már néhányszor említettem, el lesznek intézve, gondolok itt főleg a biztosítási rendszerre. De az elsődleges a kapitány bizalma.
– Téma már a comói öltözőben a szeptemberi két magyar–olasz meccs?
– Természetesen. Az edző ki is jelentette, hogy nekem szurkol. Már persze a magyar csapaton belül…