Kettős vezéráldozat

Közben persze az élet nem állt meg, jöttek a meccsek, melyek közül a legfontosabbikat első számú centere nélkül el is veszítette a PVSK a múlt héten, Parmában. Most, a következő igen nagy jelentőséggel bíró összecsapás előtt Rátgéber László, a baranyaiak vezetőedzője nekiszegezte a kérdést a tizenkettes mez tulajdonosának: "Tudsz játszani?"
Igenlő választ kapott.
Szóval Anderson ott volt a csapatban, és ennél már csak az volt kellemesebb meglepetés, hogy ő szerezte a házigazda első négy pontját. Az idillnek azonban hamar végeszakadt. Egyrészt az első negyedet elveszítette a gyengén muzsikáló magyar bajnok, másrészt a másodikban, amikor éppen még inkább meglódult az ellenfél, egyszer csak összeesett a pécsiek amerikaija. Pedig hozzá sem ért senki, ő azonban fájdalmas arccal fogta a fekete térdvédővel bebugyolált lábát. A sportcsarnok nem éppen csendességéről híres szurkolóserege hang nélkül, dermedten figyelte, ahogy letámogatják a pályáról, aztán három perccel később még nagyobb volt a döbbenet. Ekkor ugyanis Branzova kapott a vádlijához, őt is le kellett cserélni, ezáltal pedig már tényleg igazi center nélkül maradt a PVSK… Hogy azért valami pozitívumot is mondjunk ezek után az első félidőről: a sérülések okozta lélektani hátrány ellenére Iványi vezérletével felállt a padlóról a Rátgéber-együttes, és ledolgozta hétpontos hátrányát, sőt Károlyi találataival a vezetést is megszerezte a nagyszünetre.
A folytatás pedig a túlélésről szólt. Arról, hogy miként lehet mindössze két – nem is igazán – magas játékossal a pécsi edző szavaival élve "leblöffölni" egy fél mérkőzésen át a centerposztot. Mert valahogy le kellett, valahogy meg kellett nyerni ezt a mecscset, különben fuccs az euroligás álmoknak, és az eddigi bravúrok, amelyeket az idény során elértek a baranyaiak, mind kárba vesznek.

De nem vesztek kárba, mert a fordulás után sokkal harciasabb PVSK-t láthatott a pályán a közönség, a hazai hölgyek foggal-körömmel védekeztek, és mivel időnként még kosarat is sikerült dobniuk, apránként növekedni kezdett az előnyük. Persze ehhez kellett a Lietuvos rossz dobószázaléka, kellett néhány – fogalmazzunk így – szerencsés játékvezetői ítélet, ám leginkább a pécsi szívre, a lányok akarására és küzdeni tudására volt szükség a kötelező, mégis bravúros győzelem megszerzéséhez.
Aztán a végén megint lehetett ünnepelni: az újabb sikert éppúgy, mint az egyik pécsi játékos pont a találkozó napjára eső születésnapját. Történetesen Andersonét. Aki már nem sántikált, amikor a lefújás után a többiekkel együtt megköszönte a biztatást, sőt Branzova sem. Lehet, hogy mégis van remény…?

Női Euroliga
A-csoport: Ruzomberok (szlovák)–Bourges (francia) 75–78. Az állás: 1. Jekatyerinburg (orosz) 20 pont (815–638), 2. Barcelona (spanyol) 20 (896–721), 3. Bourges 19, 4. Sopron 18, 5. Aix-en-Provence (francia) 17, 6. Chieti (olasz) 13 (694–884), 7. Praha (cseh) 13 (620–804), 8. Ruzomberok 12
B-csoport: Gdynia (lengyel)–Valenciennes (francia) 74–69. Az állás: 1. Brno (cseh) 18 pont (780–734), 2. Pécs 18 (762–733), 3. Gdynia 18 (849–823), 4. Valenciennes 17, 5. Valencia (spanyol) 16 (10 mérk.), 6. Szamara (orosz) 15, 7. Vilnius 14, 8. Parma (olasz) 13 (10)