A Szamara újra kipipálva

Aztán hamar kiderült, jól mérték fel az erőviszonyokat, mert nem engedte elhúzni a PVSK-t, sőt a 9. percre utol is érte a csoport utolsó előtti helyezettje – a klubvilágbajnok.
Paradox helyzet. Most akkor melyik is a Szamara igazi arca…?
Ezúttal sajnos egyértelműen a jobbik énjét mutatta az Euroligában eddig várakozáson alul szereplő orosz sztáregyüttes, amely egyébként egyre inkább kuriózum a sorozatban abban a tekintetben, hogy alig van idegenlégiósa. Persze annak az alakulatnak, amelynek kezdő ötösébe nem kevesebb mint négy Európa-bajnok jut, tényleg nincs szüksége túl sok idegenlégiósra. És ezt be is bizonyították a szamaraiak, főleg Korsztyin, aki az első és a második negyedben is berámolt nyolc pontot a MiZo kosarába. Jobbára egy-egyezésből, no meg indításokból volt eredményes a csodaszép hátvéd, ami igencsak bosszantotta Rátgéber Lászlót, a hazaiak edzőjét, megoldást mégsem sikerült találnia csapatának az elkerülhető kosarak elkerülésére, mert Korsztyin újra és újra ziccerben szaladt labdával a kezében a pécsi gyűrű felé.
A két cserejátékos, Ambrus és Boiko villanásainak köszönhetően az első negyedet azért csak "behúzta” a magyar bajnok, a másodikban viszont, 23–16 után nagyon nem ment a PVSK-nak. Főleg a dobás, ami a szamarai zónavédekezéssel szemben nagy problémát jelentett, mivel a vendégek betömörülő magas emberei mellett képtelenségnek tűnt közeli dobóhelyzetet kialakítani – ezért kellett volna kihasználni a középtávoliakat és a távoliakat. Mivel sem Károlyinak, sem Tranquillinek nem volt most olyan biztos a keze, mint szokott, ez nem sikerült, a Szamara viszont be-betalált, és a második játékrész közepén átvette a vezetést, amit meg is tartott a nagyszünetig.

Nem nagyon szokott mostanában hátrányban lenni a félidőben odahaza a Pécs, ezért néhányan temetni kezdték a fekete-fehéreket, ők azonban gyökeresen megváltoztatták a mérkőzés képét a második húsz percre. A térfélcsere után nem sokkal feljegyzett 33–38-as állás után egy Tranquilli-tripla következett, amely 12–0-s hazai hengert indított el, és ettől olyan hangulat kerekedett, amilyenben képtelenség veszíteniük Iványiéknak. Végre bementek a kulcsfontosságú kinti dobások, és a fáradó Korsztyint is sikerült eltüntetni a pályáról, innentől kezdve pedig csak a különbség lehetett kérdéses.
Mármint a PVSK-győzelem különbsége!
Átrobogtak ellenfelükön a hajrában a Vasutasok, fizikailag teljesen felőrölve a Szamara sztárjait, és a sok feljavuló egyéni teljesítmény – így például Tranquillié kint, illetve Andersoné bent – 15 pontos pécsi előnyt eredményezett a 38. percre. Aztán a végén, 70–55 után kicsit kiengedtek Rátgéber tanítványai, de ekkorra már a klubvilágbajnok is feladta az összecsapást – óriási dolog, hogy a világ papíron legerősebb női együttese az utolsó percekben már nem lát esélyt a diadal megszerzésére a Mecsekalján…

Mestermérleg
Rátgéber László: – Az első félidőben egy fordulatszámmal lassabban mozogtunk, mint szoktunk, hiányzott a játékunkból az agresszivitás, nem szedtük a védőlepattanót, a tiszta helyzetekben mellédobott labdáinkból pedig leindítottak bennünket. A csapatom azonban nagyon értelmes, és felfogta a félidei utasításaimat, így nagy küzdelem árán megszereztük második győzelmünket a klubvilágbajnok ellen.
Igor Grugyin: – Nagyon jó mérkőzés volt, mindkét csapat remekül játszott, de a Pécs inkább megérdemelte a győzelmet, mert szervezettebben és kevesebb hibával kosárlabdázott.