Alba: több mint győzelem

Úgy vonult le a pályáról, hogy tudta, számára véget ért a meccs. Kiállították. Történt, hogy a kaposvári Ivkovics ellen fújtak személyi hibát a második negyed végén. Már két másodperc sem volt hátra, amikor tengelyt akasztott a két érintett. Szó szót követett, az Albacomp karmestere keménykedett egy csöppet, mire a rossz nyelvek szerint a somogyi center beható minőségvizsgálatot tartott Spivey legérzékenyebb pontján… A vége az lett, hogy Ivkovics járt jól, az amerikai pedig kiszállt (a történeti hűség kedvéért: a két légiós a meccs végén széles mosoly közepette ölelgette egymást, sőt, Spivey tar fején még egy Ivkovics-puszi is csattant, szóval szépen elsimították az ügyet egymás közt).
Ebből már sejthető, volt ezen a rangadón minden. Hat kipontozódás, kiállítás, bírófenyegetés, és persze sok-sok izgalom. A derbi eleje például minden somogyi elképzelése szerint alakult. A nagy tengely, Simon és Ivkovics fazont adott a hazaiak játékának, így az Albacomp csak futott a rivális után. Aztán beszállt Walker is. A ragyogó amerikai, aki edzői húzás eredményeként kezdte a meccset a padon. Vitathatatlan, Walkerre nagy szüksége van a fehérvári együttesnek. Úgy is mondhatnánk, kész főnyeremény ez a fiú. A szünetben már kilenc pontnál járt, húsz perccel később 25-öt jegyzett. És megnyerte a rangadót a csapatának. A harmadik negyedben egy laza tízest szórt – a rend kedvéért: ekkor dőlt el a küzdelem. A színes bőrű bedobó és az elnyűhetetlen Fodor vezérletével megfordította az eredményt a vendég. Hétpontos hazai előnynél vágott ki egy parádés 12–2-t az Alba. Utóbb kiderült, innentől már nem volt visszaút a Dzunicsot továbbra is nélkülözni kénytelen Kaposvár számára.

Próbálkoztak, persze, hogy próbálkoztak a somogyiak; példának okáért Simon annyira vágyott a sikerre, hogy egy pillanatra el is szakadt nála a cérna (nemes egyszerűséggel bemutatott Szabó játékvezetőnek), javára legyen mondva, nem hagyta, hogy a továbbiakban is az indulatai irányítsák, lehiggadt, s zakatolt tovább. A meccs előrehaladtával egyre kevésbé nyert volna népszerűségi versenyt Vígh, illetve Szabó sporttárs, de hát ők nem is ezért jöttek.
Nem úgy az Albacomp. Amit akart, megszerezte. Hol egy Góbi-tempó, hol egy Lapov-villanás, s a fehérváriak kézben tartották a találkozót. Oda a Kaposvár veretlensége, s ez teljes joggal jelentett leírhatatlan boldogságot a vendégek számára. Farkas edző például még azt is feledni tudta, hogy a szünetben – egész más lelkiállapotban – óvást emlegetett…

Mestermérleg
Kmézics Zorán: – A fiúk megtettek minden tőlük telhetőt, egy rossz szavam sem lehet rájuk. El kell ismerni, ezúttal jobb volt az Albacomp, megérdemelte a győzelmet.
Farkas Sándor: – Ez több volt mint győzelem. Másról most nem akarok beszélni…