Juniormeccsen érezhette magát az ember a Ruzomberok bemelegítését figyelve, mert a tíz ziccerező rózsahegyi kosarashölgy fele fiatalabb volt húszévesnél, és a legidősebb játékos is csak 27 születésnapot ünnepelhetett eddig a vendégek közül.
Aztán bemutatták a rendező szerv, a FIBA Europe néven tevékenykedő európai szövetség zászlaját, így gyorsan odalett az utánpótlásderbi illúziója, meg különben is, nálunk, magyaroknál már nincs juniorbajnokság. Minek is? Elvégre a sportág szeptemberi, görögországi Európa-bajnokságán is láthattuk, ki sem látszunk a tehetséges fiatalokból, annyian vannak, hogy lassan már Dunát lehet velük rekeszteni, valamit igazán tenni kellett, nehogy elárasszák az NB I-et… Egy ifjú gyöngyszem az Orsi kezdő ötösébe is jutott, és ez már nem ironizálás: Vajda Anna, a soproniak huszadik évében járó reménysége már az első feldobáskor a pályán volt, méghozzá némi meglepetésre hármas poszton vetette őt be a szlovák edzőnő, Natália Hejková. Látszott, egyelőre kicsit idegenül mozog a mezőnyben az eddig inkább erőcsatárként használt játékos, de az az exrózsahegyi légióstrió, Bieliková, Kovacsevics és Veszel helyette is termelt. Az első három perc alapján úgy tűnt, esélyük sincs a szlovákoknak, aztán sajnos a vendégedző időkérését követően gyökeresen megváltozott a helyzet. Na nem azért, mert a Ruzomberok annyira feljavult volna, sokkal inkább amiatt, hogy rengeteget hibáztak ebben az időszakban a hazaiak. Gyámoltalanok voltak Zakaluzsnajáék védekezésben és támadásban egyaránt, eladott labdáikból pedig remekül megélt a látogató, olyannyira, hogy 11 pontos hátrányát majdnem teljesen ledolgozta. Hejková edzőnőnek nem kis erőfeszítésébe került, hogy rendezze a sorokat, de a rutinos Bjeliková, Veszel, valamint a csereként beállt és remekül dobó Szlimák segítségével úgy látszott, sikerrel jár. Az első félidő vége előtt másfél perccel már 13 ponttal vezettek a sárga-zöldek – kár, hogy a hajrát nagyon elrontották, mivel kaptak egy elkerülhető triplát, valamint két indításgólt, és máris nyakukon volt a vetélytárs.
Szlimák 11 pontja mellett négy lepattanót, öt asszisztot és hét szerzett labdát jegyzett (Fotó: Meggyesi Bálint)
Olybá tűnik, a soproniaknak a harmadik negyed a specialitásuk, hiszen múlt szombaton a Szekszárd elleni bajnokin is ezt a játékrészt hajtották meg. A jó védekezés és a pörgős támadójáték meghozta gyümölcsét, a kitűnően előkészített dobóhelyzetekből rendre betalált a házigazda, Vajda elkezdte, Szlimák pedig folytatta a pontgyártást, de utóbbinak egy gyönyörű gólpassza is nagy tapsot aratott. A 28. percre húsz pont fölé kúszott a különbség, mégsem lehetett maradéktalan a hazaiak öröme, mert Bielikovát majd Kovacsevicset is le kellett támogatni a pályáról sérülés miatt. Előbbi kisvártatva visszaállt, utóbbi bokabaja viszont súlyosnak látszott, és mindenki előtt nyilvánvaló volt, ha kidől a sorból, az óriási érvágást jelent a Sopron számára. Török végjátékbeli triplaparádéja aztán visszaállította a sportcentrumban a jó hangulatot, a negyedik negyedben nagyszerűen játszottak a pályaválasztó fiataljai, vagyis van remény a szép jövőre a hűség városában. Pláne úgy, hogy Kovacsevics, az Orsi első számú pontgyárosa a saját lábán hagyta el a csarnokot. Mint kiderült, nincs szakadás a lábában, csak húzódás.
Mestermérleg Natália Hejková: – Az első félidőben rossz ritmusban játszottunk, és néhány technikai hibát is elkövettünk. A szünet után többek között azért is, mert néhány jó egyéni teljesítménnyel is kirukkoltak játékosaink, úgy játszottunk, mint az utolsó bajnoki mérkőzésünkön, a Szekszárd ellen a második félidőben. Jelena Mozgovaja: – Az első félidőben majdnem boldog voltam. A harmadik és a negyedik felvonásban aztán látványosan csökkent a koncentrációnk, a védekezésben pedig sajnos ostoba hibákat követtünk el.