Kidd kezében az irányítás

NBA-döntő, 2. mérkőzés

San Antonio Spurs–New Jersey Nets 85–87 (18–19, 17–22, 21–25, 29–21)

San Antonio Spurs–New Jersey Nets 85–87 (18–19, 17–22, 21–25, 29–21)

San Antonio, SBC Center, 18 797 néző. V: Dan Crawford, Bob Delaney, Bennett SalvatoreAz oszlopokban sorra: perc, mezőny, büntető, lepattanó (t, v), assziszt, sz. hiba, lopás, eladás, pont

Két évvel ezelőtt Byron Scott, a New Jersey edzője azzal küldte el csapatától Stephen Jacksont, hogy "edzhetetlen, nevelhetetlen”, márpedig neki ilyen beosztottakra nincs szüksége. Most itt volt a nagy lehetőség az időközben San Antonióba szerződött Jackson előtt, hogy bosszút álljon: potenciálisan nyerő triplát dobhatott az utolsó pillanatokban! A meccs korábbi szakaszában négy hármast a helyére küldött, bátran vállalkozott, kikövetelte a passzt Tony Parkertől, csakhogy a labda most kifelé jött a gyűrűről – Scott állította: nem aggódott egy pillanatig sem –, így a szinte végig vezető Nets megnyerte a nagydöntő szombatra virradóra rendezett második mérkőzését, és kiegyenlítette a párharc állását.
Természetesen hiba lenne a dobást kissé elkapkodó, labdaeladásban egyébként is mezőnyelső Jackson nyakába varrni a vereséget, nem is tette ezt senki. Még Tim Duncant sem döngölték az agyagba, pedig ha valaki most csődöt mondott, akkor az ő volt. "Mindenkinek lehet rossz napja, neki most az volt” – mondták a társak Jacksonnal az élen a vezérről, aki az előző találkozót sínre tette (32 pont, 20 lepattanó), most viszont, bár ő dobta az első kosarat, a döntő pillanatokban nem tudott csapata segítségére lenni. Úgy látszik, az idei fináléban átok ül azon, aki először betalál – emlékezzünk csak Jason Kidd első esti villámkezdésére, majd szenvedésére. Most ő volt a meccs hőse – de erről majd később.
Kidd ezúttal az első negyed végére melegedett be, abból a szempontból kissé későn, hogy addigra a Spurs minden kezdő játékosa szerzett már pontot. A vendégek soraiból kezdetben csak Kenyon Martin talált a gyűrűbe, az ő neve mögé könyvelték el az első hat Nets-pontot – utána aztán jöttek Kiddék, és egy 11–2-es roham után már ők vezettek. Igaz, a remekül kezdő Spursnek ekkor még volt ereje visszavenni a kezdeményezést, de ki gondolta volna, hogy 22–21 után már csak a vendégek vezetnek majd?! Hát még azt, hogy a Nets akkor ragadja magához végleg a marsallbotot, amikor két kulcsembere, Kidd és Martin éppen a második negyed eleji szokásos pihenőjén ücsörög?!

Ez a bizonyos második játékrész ezen túl is tartogatott érdekességet. A kezdéskor például felbukkant a pályán Dikembe Mutombo, ami még hagyján, de ott is maradt a negyed végéig! A playoff első három körében összesen 33 percet játszó, súlyos csuklósérülésből lábadozó afrikai center ráadásul nemcsak árnyékot borított Duncan fölé, de gyors egymásutánban beszórt két duplát is – mind utóbb kiderült, a másodikkal, egy míves horogdobással az utolsó egyenlő állást számolta fel. "Boldog vagyok, hogy ismét játéklehetőséget harcoltam ki magamnak. Ahányszor Tim a gyűrű felé közelített, mindig új kihívást támasztottunk felé, gondolkodásra kényszerítettük, nem hagytuk, hogy rutinból dolgozzon” – mondta később Mutombo Duncan lelassításáról.
Duncan is érezte, hogy a korábban négyszer az évad legjobban védekező játékosának választott "öreg” ott liheg a nyakában, és teszi, amit mindig is tett: minden dobási kísérletbe bezavar. Na igen, éppen Duncannek volt lehetősége tisztán is dobni, a büntetővonalról, csakhogy onnan nagyon nem ment neki. Ötször állhatott oda ítélkezni – három alkalommal mindkét dobását elhibázta! A probléma nem újkeletű, sőt jellemzi az egész csapatot: az alapszakaszban 72.5 százalékos hatékonysággal büntetőző San Antonio csak a nem éppen acélos Chicago, Toronto, Denver hármast tudta felülmúlni, a playoffbeli 70.6-del egyedül a Lakerst.
Ezeket a hibákat persze ki is kellett használni, és azért, hogy ez megtörténjen, vitathatatlanul Jason Kidd tette a legtöbbet. Az egy-két fontos pontot az első félidőben is beszóró hátvéd a harmadik negyedben 8 pontot és 4 támadólepattanót jegyzett, az utolsó játékrészben 13 pontot. Roppant pimasz betöréseivel gondoskodott arról, hogy a Nets ott is megverje a Spurst, ahol az sokkal erősebb: a büntetőterületen belül. Magasodhatott előtte három hórihorgas védő, kiléphetett rá akár maga az Admirális, David Robinson – tulajdonképpen mindegy volt, ezúttal akárhány boka között képes volt átkígyózni, bárki felett képes volt a gyűrűbe ívelni a labdát. "Egész este támadó üzemmódban zakatolt. Támadásban roppant rámenős volt, és amikor Jason ilyen, az egész csapatunk jobbnak látszik. Sőt jobb is” – mutatott rá a siker legfontosabb tényezőjére Scott edző.
Az igazi vezér a legkiélezettebb pillanatokban ismerszik meg – márpedig Kidd szíve, keze és szeme a helyén volt a hajrában. Amilyen váratlan volt, hogy a Nets 15 ponttal is elhúzott a harmadik negyedben, olyan meglepő volt az is, hogy a labdákat ipari méretekben elszóró Spursnek sikerült felzárkóznia egy pontra. Ekkor derült ki, milyen fontos, ha valaki nem rezel be a büntetővonalon: a minden dobását megelőzően a gyűrű irányába csókot dobó Kidd az utolsó percben hat büntetőből ötöt célba juttatott. "A lényeg, hogy megszakítottuk a rossz sorozatot. Mi tudtuk, hogy a döntőben nem veszíthetünk egyhuzamban nyolcszor, most végre már mások is elhiszik – mondta Kidd a meccs utáni sajtótájékoztatón, karján a 4 éves kisfiával. – Arról nem is beszélve, hogy a Mutombo-hegy felbukkanása megdöbbentette őket. Ô a mi titkos fegyverünk, már ha egy 218 centis embert lehet rejtegetni. Ha így folytatja, sokkal hatékonyabbak leszünk a palánk alatt és nyugodtabbak a pálya minden szegletében.”
Majd meglátjuk, fordulópont volt-e ez a csata, egy biztos: a tavalyi fináléban laposra vert New Jersey története során először nyert mérkőzést a döntőben. Új fejezet kezdődött a keleti dossziéban is, hisz a Philadelphia 2001-es Los Angeles-i sikere óta a főcsoport képviselője most először győzött finálébeli mérkőzésen – kilenc vereség után. "Eddig nem értünk el semmit, most viszont, hogy miénk a hazai pálya előnye, megindulhatunk. A cél természetesen a bajnoki cím megszerzése” – jelentette ki Scott, a győztes hadvezér. "Úgy érzem, három negyeden keresztül nem fogtuk fel, milyen nagy a gond. Csupán a végén, amikor kritikussá vált a helyzet, akkor ismertem rá a csapatomra, amely ezt az idényt végigjátszotta” – mondta Gregg Popovich, a Spurs edzője, aki természetesen abban reménykedik: magyar idő szerint hétfőre virradóra játékosai úgy folytatják, ahogy most abbahagyták.

A mérkőzés további statisztikái:

Dobásblokkolás: SAS – 7 (Duncan 3, D. Robinson 2, S. Jackson 1, T. Parker 1), ill. NJN – 5 (Mutombo 3, K. Martin 2)
Hárompontos: SAS – 5/13 (S. Jackson 4/7, B. Bowen 1/1, Duncan 0/1, Ginóbili 0/2, T. Parker 0/2, ), ill. NJN – 4/11 (Kidd 2/4, Kittles 1/2, R. Rogers 1/3, Jas. Collins 0/1, Harris 0/1)
Pontok gyors indításból: SAS – 10, ill. NJN – 13. Pontok a büntetőterületről: SAS – 40, ill. NJN – 46
Csapatlepattanó: SAS – 10, ill. NJN – 5

Technikai: SAS – 0, ill. NJN – 1 (Jas. Collins)
Játékidő: 2 óra 27 perc

Az eredmény alakulása. 1. n.: 7–0, 10–2 (a legnagyobb Spurs-előny 1.), 14–6 (Spurs 2.), 16–9, 16–17, 18–17. 2. n.: 22–21, 26–26, 26–30, 28–34, 29–36, 33–36, 33–41. 3. n.: 38–41, 40–47, 44–47, 44–53, 45–60 (a legnagyobb Nets-előny 1.), 47–62 (Nets 2.), 56–66. 4. n.: 61–68, 65–72, 67–76, 75–78, 75–80, 79–80, 80–84, 82–86, 85–86

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc hátralévő mérkőzései (helyi idő szerint) 3. mérkőzés: június 8., East Rutherford; 4. mérkőzés: június 11., East Rutherford; 5. mérkőzés: június 13., East Rutherford; 6. mérkőzés: június 15., San Antonio (ha szükséges); 7. mérkőzés: június 18., San Antonio (ha szükséges)

Az összesített állás: 1–1

Tv: a Sport1 vasárnapról hétfőre virradóra, hajnali 2 óra 15 perckor élőben közvetíti a párharc harmadik mérkőzését; ismétlés: hétfő, 15.45