A Spurs behúzta az elsőt

Ahhoz képest, hogy a nagydöntő magyar idő szerint csütörtök hajnalban lejátszott első mérkőzése Kidd két nagyszerű duplájával kezdődött, és hogy az irányító szürkén, sok hibával játszva is tripla dupla közelébe jutott, meglehetősen hamar egyértelművé vált: a texasiak tényleg nem viccelnek, s magától értetődő természetességgel szakítják meg a Nets tíz összecsapást magában foglaló, a rájátszás történetében a negyedik leghosszabbnak számító győzelmi sorozatát.
Először jutott be az egykori ABA két csapata az NBA döntőjébe, ebből az alkalomból a szakadárligában annak idején használt piros-fehér-kék labdával végezték el az ünnepélyes feldobást két legendás "öregfiú”, a Spurs-mezbe bújt George Gervin és Nets-trikót öltő Julius Erving főszereplésével. A két egykori sztár, valamint a világszerte hárommilliárdosra becsült nézősereg még rá sem hangolódott a mérkőzésre, amikor Kidd máris beköszönt – kétszer is. E felütésnek megfelelően zajlott az első negyed: az év legjobb edzőjének választott Gregg Popovich akárhány eligazítást tartott, tanítványai legjobb esetben is csak utolérni tudták a jól védekező és türelmesen támadó vendégeket. A második játékrészben aztán fordult az állás – először 27–26-nál, Malik Rose hat pontját követően vezetett a Spurs –, de a nagyszünetre döntetlennel vonultak a csapatok. Érdemes megállnunk egy pillanatra, hisz miközben a két vezér szenvedett – Kidd kilenc dobást rontott el egyhuzamban, Tim Duncan nyolc pontnál vesztegelt –, két, epizodistává öregedett egykori nagymenő megidézte a dicső múltat. A visszavonulni készülő David Robinson szinte végig erődként tornyosult a palánk alatt, a másik oldalon pedig bejött a mostanában legfeljebb hangulatfelelősként foglalkoztatott Dikembe Mutombo, és akkora "sapkát” osztott ki a zsákolni készülő Duncannek, hogy talán még most is remeg a levegő az SBC Centerben.
Byron Scott edző a meccs után leszögezte, Mutombo ugyan még mindig jó, de a kongói óriásra nem nagyon építő taktikai séma szintúgy… Minden bizonnyal ezért nem küldte pályára őt akkor sem, amikor a harmadik negyedben lassan, de biztosan kezdett elúszni a hajó. Az addig hét lakat alatt őrzött Duncan kiszabadult, 13 pontot szórt a játékrészben, adott gólpasszt a saját palánkja alól is, és Tony Parker sem hagyta magát beleszorítani a "legfeljebb szépfiú” szerepbe, amelyet Kidd-del szemben kiosztottak rá: a francia összesen 9 pontot hordott össze betörésekből, triplából a harmadik 12 percben, miközben a Nets szellemi vezérének csupán egy akciót sikerült befejeznie – arról nem is beszélve, hogy a Spurs szinte lehetetlenné tette a gyors indításokat. A harmadik negyedben egyszer, a negyedikben többször is 16 pontosra nőtt a Spurs előnye, márpedig az idei playoffban a New Jerseynek egyszer sem kellett ilyen mélyről visszaküzdenie magát. Most kellett volna, de esélye sem volt a sikerre.
"A playoffban elég egyetlen rossz negyed ahhoz, hogy kipurcanj. Márpedig a harmadik egy ilyen gyilkos játékrész volt – magyarázta Scott edző. – Úgy érzem, ebben szerepe volt annak is, hogy tíz napig nem játszottunk. Ez már elég hosszú idő ahhoz, hogy az izmok egy kicsit berozsdásodjanak.” Jason Kidd nem érezte, hogy a meccsszünet kibúvó lenne a számára: "Egyszerűen nincs mentségem, ilyen rosszul nem lehet dobni. Szerencsére nem is szoktam.” Ez utóbbi megállapítást némiképp árnyalták azok az elemzők, akik emlékeztettek az irányító egykori dallasi gúnynevére: "Ason Kidd”, így J nélkül, utalván arra, hogy Kidd fegyvertárából sajnálatos módon hiányzik a biztos kezű kinti dobók kelléke, a jump shot… Biztosra vehetjük, hogy Kidd ezt nem hagyja annyiban.
Tim Duncan, a Spurs vezére 32 pontja és 20 lepattanója mellé hét dobásblokkolást is elkönyvelt, ő is, a 12 prakkert bemutató csapata is mindössze eggyel maradt el a döntőbeli NBA-rekordtól. Az amerikai sajtó nem is a statisztikái miatt magasztalta a csatárt, sokkal inkább azért, mert igazi vezérként viselkedett, ha kellett, biztatta társait, ha kellett, pacsizott velük, ha kellett, pörölt a bírókkal – egyszóval sokkal jobban kieresztette hangját, mint szokta. "Nem hiszem, hogy másképp játszottam volna, legfeljebb a közönség viselkedése és a tét miatt érezhették így. Hát hogyne lenne feldobva az ember a döntőben? Különben nem foglalkoztat az imidzsem alakítása. Írjanak, amit akarnak. De valami jót” – így Duncan.
Hozzá hasonlóan Robinson sem a saját szerepével törődik. "Az egyéni mutatószámok nem érdekelnek, csak az, hogy bajnokok legyünk” – mondta a 38 éves center, hozzátéve: ha netán zsinórban gyártaná a tripla duplákat, akkor sem gondolná meg magát, mindenképpen ez a párharc tesz pontot a pályafutására.

Tv: a Sport1 szombat hajnali 2 óra 15 perckor élőben közvetíti a nagydöntő második mérkőzését; ismétlés: szombat 17.45, vasárnap 10

Dobásblokkolás: SAS – 12 (Duncan 7, D. Robinson 4, Claxton 1), ill. NJN – 5 (K. Martin 2, Kidd, Mutombo, Aa. Williams 1-1)
Hárompontos: SAS – 4/10 (B. Bowen 2/2, Ginóbili 1/2, T. Parker 1/2, S. Jackson 0/4), ill. NJN – 4/13 (Harris 1/2, R. Rogers 1/2, Kittles 1/3, Kidd 1/5, K. Martin 0/1)
Pontok gyors indításból: SAS – 11, ill. NJN – 14. Pontok a büntetőterületről: SAS – 48, ill. NJN – 34
Csapatlepattanó: SAS – 8, ill. NJN – 11
Technikai: –
Játékidő: 2 óra 32 perc
Az eredmény alakulása. 1. n.: 0–6 (a legnagyobb Nets-előny), 8–8, 8–12, 13–17, 16–17, 16–21. 2. n.: 18–23, 23–24, 27–26, 29–31, 31–35, 37–35, 39–40. 3. n.: 49–42, 58–48, 58–55, 63–56, 69–56, 73–57 (a legnagyobb Spurs-előny 1.). 4. n.: 74–64, 82–66 (Spurs 2.), 84–68 (Spurs 3.), 85–74, 89–74, 90–81, 94–81, 99–83 (Spurs 4.)

Az egyik fél negyedik győzelméig tartó párharc hátralévő mérkőzései.
2. mérkőzés: június 6., San Antonio; 3. mérkőzés: június 8., East Rutherford; 4. mérkőzés: június 11., East Rutherford; 5. mérkőzés: június 13., East Rutherford (ha szükséges); 6. mérkőzés: június 15., San Antonio (ha szükséges); 7. mérkőzés: június 18., San Antonio (ha szükséges)