Talpra áll-e a Kaposvár?

Az elmúlt tíz esztendő férfidöntői közt tallózva szembeötlik, hogy az azóta semmibe veszett Tungsram-Honvéd 1993-as söpréssel (3–0) megnyert aranyérme óta egyetlen csapat sem volt képes "lenullázni” riválisát; aligha meglepő, hogy mostanság Körmenden úgy hiszik, csütörtökön beállítható e bravúr. Mészáros Lajos együttese az 1992–93-as bajnoki évad megkoronázásául a Szolnoki Olajbányászt verte imponáló fölénnyel, érdekes, hogy egy évre rá viszont alaposan megszenvedett a sikerért.
Kilenc éve a ZTE-Goldsun kezdte idegenbeli bravúrral a finálét, s miután három pont (figyelem: akárcsak Körmenden!) másodszor is mellettük szólt, Zalában már palackszámra rendelték a pezsgőket. Csakhogy Boros, Dávid, Kuzmin, Heinrich és a többi fővárosi klasszis nem érte be az ezüstéremmel, és 0–2-ről talpra állva futott be a célba a Honvéd (hasonlóban reménykednek Kaposváron is). Újabb év elteltével változatlan szereposztásban már egyszerűbb volt a forgatókönyv: mindenki nyerte a hazai mérkőzését, és így lett bajnok a Danone-Honvéd. Elérkeztünk 1996-hoz, s ez az évjárat különösen "ízletes” a körmendi drukkereknek, hiszen az 1987-es első aranyérmet követően ekkor ért révbe Patonay Imre serege (soraiban Mujanoviccsal és Trummerrel). A Körmend akkor is hátrébb rangsoroltatott a riválisánál, ám rögtön az első meccsen annulálta a Honvéd pályaelőnyét, hiszen győzött a Dózsa György úton. Aztán megnyerte a második derbit is, majd kikapott a harmadikon, így Körmendre maradt a döntés, ahol földöntúli örömöt szerezve a piros-feketékért szorítóknak 74–71-re nyert a Marc.
Legutóbb egyébiránt 1999-ben fordult elő, hogy az egyik finalista 2–0-s előnyt szerzett, ekkor Farkas Sándor Albacompja állt jobban a Falcónál. Mi több, az akkor négy győzelemig tartó párharc harmadik meccsét is a fehérváriak nyerték, a vége 4–1 lett a második aranyát begyűjtő Albának. Azóta senki sem álmodhatott ekkora előnyről, a sikerrecept úgy festett, hogy "nyerj egy találkozót idegenben, s tiéd a bajnoki cím!”. Így lett aranyérmes három éve az Albacomp (4–2 a Szolnok ellen), két esztendeje a Kaposvár (4–2 az Atomerőművel szemben), tavaly pedig az ASE. Ez utóbbi ütközet végén a Körmend volt bánatos, emlékezhetünk rá, az első hely sorsáról mindössze egyetlen pont döntött.
Lehet, hogy okulva a történtekből ezúttal biztosra mennek a vasiak?

Dávid Kornél, a Zalgiris Kaunas centere:
– Sosem felejtem el, ami kilenc éve történt. A döntőben kettő nullára vezetett a ZTE, majd a harmadik mecscsen nagyon nyertünk, de mindenki azt mondta, a zalaiak nem is vették komolyan a találkozót, mert otthon akarnak ünnepelni. Erre úgy berágtunk, ebből olyan erőt merítettünk, hogy idegenben sikerült egyenlítenünk. Pedig Egerszegen pezsgőkkel álltak a szurkolók a pálya szélén, de elrontottuk az örömüket. Úgy kellett kimenekülnünk a csarnokból, emlékszem, szegény Boros Zoli járt a legrosszabbul, ő állt a terem legtávolabbi szélén.

Farkas Sándor, az Albacomp edzője:
– Szurkolok Zsebe Ferinek, hogy beállítsa az eredményemet. Tizenhárom esztendeje elsőéves edzőként épphogy elcsíptük a rájátszást érő hatodik helyet a ZTE-vel, majd – éppen a Körmend ellen – meg is nyertük a bajnokságot. Az volt az a finálé, amikor öt meccset játszottunk le úgy, hogy egyszer sem győzött a házigazda. Ami a mostani döntőt illeti, ha a Körmend nem fárad el, akkor megnyerheti a bajnokságot. Az én tippem az, hogy csütörtökön győz a Kaposvár, azaz lesz negyedik meccs, amelyen eldől az aranyérem.

Mészáros Lajos, a honi szövetség szakmai alelnöke:
– Tíz éve a Tungsram-Honvéddal három nullára nyertük a bajnoki döntőt, azóta ez senkinek sem sikerült. Most a Körmendnek megvan rá az esélye, hiszen kettő nullára vezet, bár szerintem a következő, csütörtöki mérkőzést megnyeri az otthon játszó Kaposvár. Ez persze csak jóslat, amelyért nem vállalok felelősséget, pusztán a sokéves tapasztalat mondatja velem. Egyébként én a finálé előtt is azon a véleményen voltam, hogy három egyre győz Zsebe Ferenc együttese.