Rudy Tomjanovich lemondott
„Egy ideig közkatona szeretnék lenni, nem pedig generális” – mondta Rudy Tomjanovich azon a pénteki, könnycseppekben bôvelkedô sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette: 12 év után lemond a Houston Rockets fôedzôi posztjáról. Tomjanovich az idény utolsó 17 mérkôzésén hererákja, pontosabban a kezelések miatt nem irányíthatta a csapatot, de arról nincs hír, hogy mostani bejelentése és egészségi állapota között összefüggés lenne. Tomjanovich 1970-ben játékosként – a draft második választottjaként – került a texasi csapathoz, amelyet azóta is szolgál, és amelyet edzôként két bajnoki címre vezetett. Most sem búcsúzik: játékosmegfigyelôként a Rockets kötelékében marad. „Bárki lesz is az utódom, élete nagy lehetôsége elôtt áll. Segíteni fogok abban, hogy a meglévô elemekhez megszerezzük a még szükségeseket annak érdekében, hogy a Rockets felemelkedhessen oda, ahová való” – ígérte a liga egyik leginkább tisztelt szakmai vezetôje.
Ha három perccel a mérkőzés vége előtt özönlik kifelé a nép a dallasi csarnokból, akkor valami nincs rendben. "A hírek nem jók hogy máris átadjuk a szót Don Nelsonnak, a Mavericks edzőjének, aki nemcsak a viszonylag simán elúszó harmadik mérkőzés (pályaelőny ismét, előny először a San Antoniónál), hanem csapata talán legjobbja, Dirk Nowitzki súlyosnak látszó térdsérülése miatt is ráncolta a homlokát a magyar idő szerint szombat hajnali nyugati döntő után.
Tim Duncan (balra) 34 ponttal és 24 lepattanóval zárta az elsô dallasi összecsapást
Tim Duncan (balra) 34 ponttal és 24 lepattanóval zárta az elsô dallasi összecsapást
csata egyik korai mérkőzésén, s az a térdsérülés nem jött rendbe, a kaliforniaiak húzóemberük nélkül voltak kénytelenek folytatni a párharcot. Ki is estek.
Nowitzki természetesen reménykedik, és mint mondta, messze még a csata vége. A lába viszont tényleg nagyon fáj. "Még sohasem volt baj a térdemmel, úgyhogy ez a fájdalom új a számomra. Mozdítani sem tudtam a lábamat” – mondta a csarnokból mankóval távozó csatár, aki a Spurs argentin játékosával, Emanuel Ginóbilivel ütközve ütötte meg a bal térdét, és két percig hevert a parketten, mielőtt leszökdécselt a pályáról. A meccs ekkor már – a negyedik negyedben jártak a csapatok – elúszóban volt, a Spurs éppen egy 12–0-s rohamot teljesített Tim Duncan parancsnoksága alatt. A lepattanózásban is emberfelettit nyújtó Duncan 14 pontot szerzett az utolsó játékrészben, és ez volt sorozatban a negyedik mérkőzése, amelyen harminc pont fölé kapaszkodott.
A vége tehát a Spurs szája íze szerint alakult, dacára annak, hogy a meccs eleje Mavs-sikert ígért. A párharcban most fordult elő először, hogy a dallasiak nem voltak hátrányban az első negyed befejezésekor. Pedig most alig alkalmazhatták egyik kedvenc fegyverüket, a büntetődobást: 4/6-os volt a mutatójuk az egész meccsen (!), szemben a palánk alatt határozottabb vetélytárs 19/26-os produkciójával. A kezdés előtt Dan Crawford vezetőbíró felszólította a két csapatkapitányt, hogy a játékosok ítéljék meg maguknak a faultokat, és bár széles vigyorral jelezte, csak viccelt, az első negyedben befújt mindössze hat szabálytalanság mégiscsak a grundokat idézte.
A hazaiak nem zavartatták magukat, a második negyedben Nick Van Exel három triplájával, összesen 13 pontjával megnyugtató előnyre tettek szert. Az első két játékrészt átívelően volt 12 olyan perc, amikor a vendégek részéről csak Stephen Jackson talált a gyűrűbe – az a játékos, akit a meccs előtt influenzagyanúval kezeltek, éppen ezért csak nem sokkal a kezdés előtt támolygott be a csarnokba. A harmadik játékrészben aztán nagyot fordult a kocka: a negyedben 19 pontot hintő Tony Parker vezérletével a Spurs 19–10-zel nyitott, a vendégek palánk alatti gyűjtőmunkája is eredményesebbé vált (a lepattanóharc vége 59–36 lett), s ekkor történt az első hazai sérülés: Shawn Bradleynek szintén a térde ment ki, a center nem is folytathatta a játékot. Nem sokkal később összecsuklott Nowitzki is.
"Remélem, nem dőlt ki végleg, mert szeretnénk, ha mindkét fél a legjobb lovaival versenyezne” – mondta sportszerűen Gregg Popovich, a Spurs edzője, de azt sem rejtette véka alá: ha meggyógyul a német, ha nem, az övéi a péntekihez hasonló lendülettel tervezik folytatni és mihamarabb befejezni a párharcot.
NBA, rájátszás, 34. játéknap
Főcsoportdöntők
Nyugat: Dallas Mavericks–San Antonio Spurs 83–96 (18–18, 28–20, 20–31, 17–27). Pontszerzők: Van Exel (16/9), Nowitzki (15/3), Bell (14/3), Finley (11/3), LaFrentz (10), Nash (10/6), W. Williams (5/3), A. Griffin (2), ill. Duncan (34), T. Parker (29/3), B. Bowen (13/6), S. Jackson (12/6), D. Robinson (4), Ginóbili (2), M. Rose (2). Legtöbb lepattanó: Nowitzki (9), ill. Duncan (24). Legtöbb assziszt: Nash (9), ill. Duncan (6). Dobószázalék, mezőny (büntető): 40.2 (66.7), ill. 42.9 (73.1). Az összesített állás: 1–2. Következő mérkőzés: ma, Dallas
A New Jersey–Detroit keleti főcsoportdöntő (3–0) negyedik mérkőzését lapzártánk után játszották.
Holdsclaw jól bekezdett
WNBA. Chamique Holdsclaw 22 pontja mellett ligarekordot jelentő 24 lepattanóval gondoskodott arról, hogy csapata, a Washington a tavalyi playoffbeli siker után ismét legyőzze a Charlotte-ot.
WNBA, alapszakasz, 2. játéknap
Charlotte Sting–Washington Mystics 70–74 (ld: Feaster 16, ill. Holdsclaw 22)
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik