Majdnem elszúrta az Albacomp

A fiatal Bencze és a sokat szidott ukrán-szlovák kettős állampolgárságú légiós, Lukjanec volt a házigazda vezéralakja az első negyedben, ahol a hetedik percben már kilenc ponttal vezetett Farkas Sándor gárdája (14–5). Sejthető volt azonban, hogy nem lesz ennyire sima a meccs, és nem is lett az: az eleinte rosszul játszó, de szívósan küzdő Kaposvár három pontra zárkózott fel a játékrész végére (20–17).
A tizenegyedik percben, Dzunics hármasa után pedig már csak kettő volt a különbség, amitől úgy megijedt az Alba, hogy kivágott egy 9–0-s szériát, aminek a végén már tizeneggyel vezetett (31–20). Mindjárt más – mondták a hazai szurkolók, ám elégedettségük nem tartott sokáig, mert magához tért a Klíma-Vill, és megint belefogott hátránya farigcsálásába. A második nagy nekibuzdulás vendégrészről több eredménnyel járt, mint az első: ezúttal egy pontra (39–38) közelített a Miljkovics-alakulat, amibe az is belejátszott, hogy a hazai kék-fehérek sorra elrontották a büntetőiket.
Pedig büntetőből nem volt hiány, az első félidőt ugyanis nagyon széttördelte a sok személyi hiba, szám szerint harminc faultot fújtak a játékvezetők húsz perc leforgása alatt. Azért az Albacomp jobb dobóteljesítménye így is érvényesült – 57 százalékkal szórtak a szünetig a székesfehérváriak, szemben a somogyiak 33 százalékos mutatójával –, mivel a térfélcserekor ötpontos hazai előnyről tanúskodott az eredményjelző.
A harmadik negyedben aztán megint jött a szokásos koreográfia: meglógtak a vendéglátók, majd a későn ébredő vendégek elkezdték üldözni őket. De ekkor már úgy tűnt, kevesebb meggyőződéssel, mert a különbség csak nem akart csökkenni. Miközben Farkas edző és a fél fehérvári kispad szinte állandóan a pályán reklamált, Halmék ugyanott egyre csak növelték előnyüket, amely a harmadik játékrész végén már tizenhárom pontnyi volt, míg a negyedik elején minden addiginál nagyobb: tizenöt (71–56)! Ráadásul közben kipontozódott a vendégek szellemi vezére, Ivkovics, vagyis lefutottnak látszott a végjáték.
Hát nem lett az!

Két sztárja, Ivkovics és Simon – ő ekkortájt a padon ücsörgött, Varga irányított helyette – nélkül is képes volt összeszedni magát a látogató, és feljavuló védekezésének köszönhetően hosszú percekre lenullázta az Albacompot. Tíz kaposvári pont után tudtak csak betalálni a fehérváriak, de ekkor már újfent szoros volt a meccs, de Dzunicsék ismét nyílttá tették a meccs kimenetelét. Pláne akkor, amikor kevesebb mint három perccel a befejezés előtt Simon tanári duplájával kiegyenlítettek (77–77). Innentől kezdve fej fej mellett haladtak a csapatok, de továbbra is a somogyiak futottak az eredmény után, mert rendre az Albacomp kaparintotta meg a vezetést, mialatt sorra szórták ki a kulcsembereket a játékvezetők itt is, ott is.
Egy perc volt hátra, amikor egyetlen pont volt a különbség a bajnoki elődöntő negyedik mérkőzésén, vagyis óriási volt a feszültség a tipikus playoff-meccsen, amit végül a hazaiak bírtak jobban idegekkel. A nagy pont- és faultpárbajt Matus két sikeres büntetője döntötte el – ez volt az ősfehérvári játékmester első és második pontja az összecsapáson…


Mestermérleg

Farkas Sándor: – Gratulálok a fiúknak a küzdeni tudásért és a közönségnek a buzdításért.
Goran Miljkovics: – Ismét nagyon jó mérkőzést vívtunk, amelyen a játékosaink mindent megtettek a győzelemért. Döntés vasárnap Kaposváron.