Hol van már a kupaarany?

Albacomp–Atomerőmű. Pontosítsunk: Albacomp vagy Atomerőmű. Még leírni is furcsa, hogy egyikőjük bizonyosan nem lesz ott a legjobb négy között. Megkockáztatjuk, a párharc vesztese hetekig szomorkodik majd.
Az első ütközet nyitánya egy másik tanulságra is rávilágított, nevezetesen, hogy a bajnoki csaták (különösen a rájátszásbeliek) még véletlenül sem említhetőek egy lapon a kupaküzdelmekkel. Merthogy amíg a csütörtöki vendég a múlt héten Debrecenben éppen lenyűgöző rajtjának köszönhette az MK-diadalt, addig ugyanez a társaság ezúttal csak vergődött a meccs elején. A paksi indiszponáltságra, no meg Moseley, Bencze és Lapov találataira alapozva 8–0-val kezdett az Albacomp. Hogy a felek közti szakadék ne nőjön tovább, Davis és Sitku juttatott a gyűrűbe néhány tempót, ám a házigazdán ekkortájt is érezni lehetett, túlságosan nem ejtette ámulatba a rivális múlt hét végi szárnyalása. Az első felvonás végéhez közeledve, 16–14-nél még nem mutatkozott markáns különbség a csapatok között, nemúgy a játékrész befejezését követően. A köztes bő két perc Lapov és főleg Hart remeklésével telt el. Utóbbi légiós különös heteket élhetett át, hiszen hol kikerült a keretből, hol bekerült az együttesbe, attól függően, hogy a mindenkori tréner (Sterbenz, Farkas cserén vannak túl a fehérváriak, de hát ezt a történetet alighanem mindenki kívülről fújja) Lukjanecre vagy rá voksolt. Farkas ezúttal az amerikainak szavazott bizalmat, aki másfél perc alatt hét ponttal köszönte meg a lehetőséget.
S hol volt még a paksi rémálom vége? Senki sem akadt, aki a folytatásban megmoccantotta volna a kátyúba rekedt szekeret. A második negyedben ráadásul Mészáros Zalán bokája kificamodott – ismert, hogy a combját fájlaló Fodor Gergely eleve kénytelen volt kihagyni a derbit, rá legközelebb talán egy hét múlva számíthat az édesapja –, és ettől kezdve még kevesebb szervezettség volt felfedezhető a vendégek játékában. A két albacompos center, Lapov és Bencze olykor-olykor kosársulit nyitott az ellenfél óriásainak, a Moseley-show-ba pedig 15 pont és hat assziszt fért bele a nagyszünetig.

Túlságosan sok szót nem érdemes vesztegetni a harmadik etapra, legyen elég annyi, hogy erre az időszakra aligha fognak szívesen emlékezni Pakson. Fodor Péter gárdájának tudniillik fikarcnyi esélye sem volt már a győzelemre (végig 20 pont fölött tartotta a különbséget a vendéglátó), és alighanem, ha Czigleréken múlik, azonnal lefújják a meccset. "Rendben, most jobbak voltatok, folytassuk Pakson!” – mondták volna kedvük szerint, de nem tehették. Egy negyed még hátra volt. Amelyben Sitku vezérletével igyekezett ugyan szépíteni az eredményen az Atomerőmű, ám ez volt a maximum, amit elérhetett. A remeklő székesfehérváriak többet nem engedélyeztek.
Másként: a párharc első meccse elég volt az Albacompnak ahhoz, hogy levegye a napirendről az ellenfél friss kupaaranyát.

Mestermérleg
Farkas Sándor: – Nagyon örülünk a győzelemnek, egy nulla, és semmi több.
Fodor Péter: – Gondjaink tovább szaporodtak az újabb sérüléssel. Nem játszottunk olyan jól, mint a kupadöntőn, az Albacomp frissebb volt, jól játszott, és megérdemelten győzött.