Atom: otthon, idegenben

Mert nézzük csak: két éve Kaposváron parádés játékkal a házigazda orra elől csente el az első helyet a Fodor-alakulat, aztán nem sokkal később elveszítette a bajnoki döntőt. Tavaly sem rendeztek finálét a tolnaiak nélkül, ám fordult a kocka, a kupaezüst után aranyat nyert a csapat. Láss csodát, a forgatókönyv újfent a régi, a házigazdának az ASE-t kell legyőznie a Magyar Kupa-diadalért.
Szóval: arany, ezüst, ezüst, arany – és most? "Szép kis sorminta, elismerem, de ezzel mi most nem foglalkozunk, egyszerűen csak meg akarjuk nyerni a kupát” – fejtegette Fodor Péter, a paksiak edzője, aki talán nem is remélte, hogy a debreceni döntőben két és fél perccel a feldobás után kilenc ponttal vezet majd a csapata. Pedig hajszál pontosan így indult a meccs, amíg a debreceni oldalon Lee ziccert hibázott, Fodor Márton sapkát kapott, míg Bukva gyűrűre emelni is alig tudta a labdát, addig a rivális élt a kínálkozó lehetőséggel. A Paksról átruccant százfős tábort leszámítva aligha hitt a szemének a nagyérdemű, hat és fél perc alatt mindössze két pontra futotta a Vadkakasok erejéből. Odaát bezzeg minden tökéletesnek tetszett, meg sem látszott a fehér mezesek játékán, hogy egyik alapemberük, Fodor Gergely nem lehetett ott a pályán (feltétlenül jó hír ugyanakkor, hogy a pénteken még izomszakadásnak hitt combsérülés "csak” erős húzódás). Meglehet, talán éppen "Geri” helyén villogott a kanadai Smith, aki három triplát és két duplát rámolt be egyetlen negyed alatt. Villámgyorsan egészen ritkán tapasztalható szakadék tátongott a felek között, mi több, tíz perc elteltével már húsz ponttal vezetett a szélvészgyors Atomerőmű.
Hogy Ráthonyi edző fejében mi járhatott ekkortájt, azt csak sejteni lehet, mindenesetre a házigazda igyekezett véget vetni a "horrornak”, s negyven másodperc alatt csaknem annyit termelt, mint az első felvonásban összesen (az egyetlen Lee-tripla, illetve Gémes-dupla alighanem negatív klubcsúcsot jelent). "Márpedig ez így nem mehet tovább!” – adták ki a jelszót a hajdúsági fiúk, és a pályán, valamint a lelátón egyaránt érezhető elszántság és Green néhány villanása elegendő volt ahhoz, hogy megfelezze hátrányát a kék-sárga egylet.
Persze az Atomerőmű még mindig legalább olyan messze volt, mint az első MK-diadal. Menteni a ment-hetőt egész pályás letámadással próbálkoztak Gémesek, és e húzás bejött, hisz egy csöppet akadozni kezdett az ASE-gépezet. Illik megjegyezni, hogy a paksi kispad egyszer-kétszer félreérthetetlenül adta a jelenlévők tudtára, hogy a hazai feltámadásban némi játékvezetői segítséget sejt, nem lennénk meglepve, ha Fodor Péteréknek deja vu érzésük lenne, tudniillik esztendeje Szolnokon sem zárták a szívükbe a "sporikat”.
Bővebben e témáról ne ejtsünk szót, már csak azért sem, mert a harmadik felvonásban megnyugodtak a paksi kedélyek. Történt, hogy Smith és Tóth triplaváltása után Sitku ragadta magához a kezdeményezést, és találataival újra tíz pont fölé kúszott a különbség. A visszaállított magasabb szerkezet nem vált be a hazaiaknál, így ismét csak futhatott az eredmény után a Debrecen. Csakhogy az ASE ezerszer jobb csapat annál, hogy kihasználatlanul hagyna egy ehhez hasonló ziccert. A tarthatatlan Smith (tényleg csak a játék kedvéért: vajon hogy alakult volna a finálé, ha Fodor Gergely is a többiekkel lehet?) újabb két hármast helyezett el a gyűrűben, főszerepet vállalva ezzel abban, hogy a paksi gárda újra lerázza riválisát.
Újra, és végérvényesen. A fináléban talán a legjobb debrecenivé előlépő Tóth ugyan beszórta harmadik tripláját is, ám az idő rövidsége – no meg a friss igazolás, Smith zsenialitása – gátat szabott a hajdúsági törekvéseknek. Egyszersmind eldöntötte az idei Magyar Kupa sorsát. A hazai versenysorozatokban esztendők óta maradandót alkotó és zsinórban ötödször döntőt játszó Atomerőmű újra kupaarannyal hangolt a bajnokság rájátszására.
Senki ne csodálkozzon, hogy Pakson úgy vélik, itt az ideje változtatni a fentebb vázolt arany-ezüst reláción.

Mestermérleg
Ráthonyi Tamás: – Gratulálok a paksiaknak, a legjobb csapat nyerte meg a kupát. Mi kicsit fáradtan játszottunk, és a palánk alól alig tudtunk kosarat dobni.
Fodor Péter: – Akaratban, koncentrálásban azt nyújtottuk, amit régóta szerettünk volna. A második negyed kis megingását korrigáltuk, és végig uraltuk a meccset. Szerintem a sorozat legjobban játszó csapata nyerte meg az aranyérmet. Köszönöm játékosaim hozzáállását és szurkolóink biztatását.