Élre ugrottak a pécsi lányok

Ennek megfelelően kezdtek a zöldek, akik szinte végig vezettek az első negyedben, miután majdnem minden támadásukat kosárral fejezték be. Mezőnyből abban az időszakban 79 százalékos pontossággal dobtak, és előnyük egyszer már tízpontos is volt. Mindez azért is történhetett így, mert Iványiék sok hibával kosárlabdáztak, előkészítés nélkül eldobálták a labdákat, és a pécsi palánk közelében túlságosan szabadon hagyták az ellenfél játékosait, akik ezt ki is használták. A tizenharmadik percben már tizenkét pontos volt a vasutasok hátránya, ez pedig nem sok jót sejtetett számukra a folytatásra, már csak azért sem, mert még büntetőket is kihagytak. A második negyed utolsó két percét azonban nagyon meghajtották a pécsiek, és egy 5–0-s sorozatnak köszönhetően három pontra felzárkóztak, így azzal a tudattal vonulhatttak az öltözőbe a nagyszünetben, hogy újra nyílt a mérkőzés.
Aztán 41–40-nél át is vették a vezetést. Talán erre az időszakra vezethető vissza, hogy kezdett elbizonytalanodni a Soproni Postás, amely egyre többet hibázott, bár az is igaz, hogy a házigazdák játéka sem nélkülözte a rossz megoldásokat. Béres borzolta a kedélyeket azzal, hogy három másodpercen belül három ziccert kihagyott: leszedte, elhibázta, leszedte, elhibázta, és harmadszor is ez volt a koreográfia, rajta kívül még Érika vétett el egy hasonlóan holtbiztos dobóhelyzetet. A huszonharmadik percben Ambrus megsérült, egy időre le kellett cserélni, de a másik oldalon is akadt aggasztó jel: Iványi már a negyedik személyi hibájánál tartott, pedig még rengeteg idő volt hátra. Igaz, amikor a válogatott irányító leült a kispadra pihenni, játékostársai már hétpontos előnyt hoztak össze. Hozzátartozik a krónikához, hogy a két játékvezető, kiváltképp Király néhány furcsa ítélete talpra ugrasztott cserejátékost, edzőt, szurkolót egyaránt.

Az utolsó tíz percre maradt a döntés a rangadón. Ambrus visszaállt, de hamar ki is pontozódott, csaknem nyolc perccel a meccs vége előtt volt kénytelen végleg elhagyni a pályát. Kilenc ponttal megugrott a MiZo-Pécsi VSK, miközben a vendégek egyre több támadásukat rontották el, és nem tudták megakadályozni, hogy lendületbe jövő vetélytársuk a gyűrűjükbe találjon. Ott és akkor úgy tűnt, 68–53-nál úszott el számukra az a bizonyos hajó, még úgy is, hogy Iványi időközben ugyancsak a kipontozódás sorsára jutott. Volt már tizenhét pont is a különbség a hazaiak javára, a végén azonban ezen valamelyest kozmetikázott a Postás.
A PVSK a mérkőzés második felére nagyon feljavult, és sok más összetevőn kívül az is sorsdöntő volt, hogy végig bírta erővel a csatát. No meg volt egy Tranquillije, aki a cserepadról felállva is képest volt huszonegy pontot beszórni.

Mestermérleg
Rátgéber László: – Két dologra lehetek ma nagyon büszke. Az egyik a közönségünk, amely átérezte a mérkőzés súlyát, valamint tompaságunkat, és sportszerű szurkolásával felemelt bennünket a padlóról. A másik, hogy egy ilyen erős csapatot, mint amilyen a Soproni Postás volt, amely egész héten tudott ellenünk készülni, erőnlétileg múltunk felül.
Meszlényi Róbert: – Amit Bourges-ban elvettek a játékvezetők a Pécstől bíráskodásban, azt most visszakapták a baranyaiak. Hat emberrel Pécsett nem lehet legyőzni a PVSK-t…