Már a név is eladó

Merthogy az utóbbi hónapok eseményei éppen az ellenkezőjére utalnak, tavaly nyár óta csak a bizonytalanság a biztos, ha a Postás női kosarasai kerülnek szóba, talán éppen ezért, a sok kételyt eloszlatandó tartott sajtóbeszélgetést hétfőn az együttest működtető kft. vezetősége.
"Szomorú tendencia figyelhető meg az utóbbi években a sportágban, hiszen olyan kiváló csapatok váltak egyik napról a másikra semmivé, mint például az MTK, az FTC, a Tungsram, a Csepel, és még folytathatnánk a sort. Csupa nagy múltú klub, amely a pénzhiány következtében ellehetetlenült, megszűnt. És most a Postás is olyan helyzetben volt, illetve van is, ami tulajdonképpen kicsit erősen fogalmazva végveszély” – beszélt szomorúan a múltról és a jelenről egyszerre Németh Emil, aki elsőként kapott szót. A vezető ezután részletesen beszámolt az elmúlt hónapok történéseiről, arról, hogy miként jutott a Soproni Postás sokak által irigyelt, magyar viszonylatban viszonylag gazdag klubból a fizetésképtelenség, a csőd szélére, amit engedelmükkel most nem részleteznénk, hiszen írtunk már erről lapunkban jó néhány alkalommal. A lényeg úgyis röviden megfogalmazható: kiszállt a csapatot működtető cég többségi tulajdonosa, a Magyar Posta Rt., ami miatt jókora vákuum keletkezett a zöld-fehérek költségvetésében. Akkora, hogy mostanára többhavi bérrel tartozik a Postás Sport Kft. a játékosoknak, de vannak elmaradásai a kosarashölgyek lakbéreinek fizetése, valamint a szállítási költségek terén is.
Miközben Csákányék itthon sikert sikerre halmoznak, és remek szereplésükkel minden eddiginél nagyobb reklámot csapnak annak a vállalatnak, amely gyakorlatilag egy tollvonással lemondott róluk. Mondhatnánk úgy is, halálra ítélte a csapatot, a csapat azonban csak nem akarja beadni azt a bizonyos kulcsot, és ennek a napokban újabb fontos tanújelét adta: a játékosok kinyilvánították, történjék most már bármi is, az idény végéig együtt maradnak. Ez azért fontos, mert az utóbbi időben rengeteg csábításnak voltak kitéve a többi egyesület részéről, amelyek tudva a Postás anyagi problémáiról szinte mindenkinek ajánlatot tettek Meszlényi Róbert veretlenül menetelő társulatából. Az átigazolási időszak vége pedig vészesen közeledik, február 28-tól senki nem mehet sehová, senki nem igazolhat le senkit, a határidő közeledtével viszont egyre nagyobb energiát – és persze pénzt – fektetnek a klubvezetők eddig halogatott erősítési terveik megvalósításába.

Érdekes módon egyébként a Postás is tagja ennek a vonulatnak, Németh Emilék is vettek egy játékost: az amerikai Quacy Barnest, aki a hét közepén érkezik, 26 esztendős, 196 centi magas, 84 kilót nyom, és négyéves WNBA-múlt áll mögötte, de lehúzott már két idényt Európában is. Hogy őrá honnan volt pénz? Nem fogják kitalálni: egy olyan szponzortól, aki kijelentette, kizárólag idegenlégiós szerződtetésére hajlandó a zsebébe nyúlni. El lehet képzelni, mit éreztek ennek hallatán a sajtóbeszélgetésen amúgy teljes létszámban – heten… – megjelenő Postás-játékosok, akik közül majdnem mindenki válogatottnak is mondhatja magát. Ennek azonban a jelek szerint nem mindenki előtt van becsülete. Nemúgy a külföldi kosarasnak, aki megválthatja ugyan a világot, de olyat is láttunk már nem egyet a "messziről jött emberek” közül, akiről pillanatok alatt kiderült, semmiféle plusszal nem tud hozzájárulni új csapata játékához. Igaz, Barnes idehozatala szükségmegoldás, mivel Ambrus Erzsébet izomszakadást szenvedett a szombati, BSE elleni mecscsen, ami miatt hetekre kidőlt a sorból, nélküle pedig felettébb foghíjas a soproniak centersora.
Visszatérve az évad meglepetéscsapata játékosainak amúgy roppant sportszerű döntéséhez, ki nem találnák, mi volt a fő ok, ami miatt nem széled szét az együttes: "A legfontosabb, hogy nagyon szeretjük egymást, a második, hogy elsők vagyunk a bajnokságban, és szeretnénk megtartani ezt a pozíciót. Így hát, keményen dolgozunk, bízunk benne, hogy a vezetőink is ezt teszik, és abban is, hogy lesz értelme a maradásunknak” – így Csákány Emőke csapatkapitány, aki a többiek nevében válaszolt arra a kérdésre, hogy mi szólt a létbizonytalanság további felvállalása mellett. Mert hát azt a vezetők sem tagadták, biztos jövőkép és sok pénz bizony továbbra sincs. Ígéretek vannak csupán, amik eddig is voltak, de hát régóta tudjuk, sok kicsi sokra megy, tehát akár a kis támogatók is kihúzhatják a csávából a csapatot. Amúgy is célja a Soproni Postás elöljáróinak, hogy mostantól több lábon álljon a szakosztály, hogy ne kerüljön ennyire kiszolgáltatott helyzetbe a főszponzor visszakozása esetén.
Persze ahhoz, hogy a főszponzor visszalépjen a támogatástól, el kell jutni odáig, hogy egyáltalán legyen főszponzor, márpedig az egyelőre nincs a zöld-fehérek háza táján. Pedig december 31-e óta szabad a vásár, immár a nevüket is eladnák, mivel végérvényesen lejárt a Magyar Postával kötött szponzorációs szerződés. Csak remélni tudjuk, hogy azért a csapat ideje még nem járt le.