Jordan pontkirályként távozik

Ha garantálni nem is okvetlenül tudják, arra azért lehetőség szerint ügyelnek a szereposztók, hogy az NBA All Star-gálájának valamelyik eseményén legyen a házigazda város csapatának is képviselője. Nos, Atlanta e tekintetben a kivételek sorát erősíti, a georgiai metropolis ugyanis a 2003-as All Star Weekenden mindössze a nosztalgiameccsre tudott közreműködőket delegálni.
Ez a találkozó a szombati program – valljuk meg – szerény izgalmakat kiváltó fejezete volt, amely röviden arról szólt: egy-egy hajdani és aktív NBA-kosaras, egy-egy WNBA-játékos meg egy-egy közéleti szereplő alkotta együttesek streetballcsatát vívtak. Ebben az esztendőben Atlanta és Los Angeles képviselői meccseltek; a házigazdák – mivel a városnak nincs WNBA-alakulata – csak úgy tudtak kiállítani egy kvartettet, hogy "kölcsönkérték” a Houston Cometstől a négyszeres bajnok Sheryl Swoopest. A négyesbe a színész Frankie Munoz mellett a Hawks hátvédje, Jason Terry, illetve a franchise történetének legeredményesebb pontgyűjtője, a "sólymok” színeiben 23 292 találatig jutó kétszeres All Star-zsákolóbajnok, Dominique Wilkins került be.

Ezer dollár egy jegyért

Noha a párviadalt a kaliforniaiak nyerték meg, a legendás Nique-et, aki manapság a Hawks alelnökének, Lee Douglasnek a tanácsadója, s akinek 21-es számú, visszavonultatott meze Bob Pettit és Lou Hudson dressze mellett ott díszeleg a Philips Arena légterében, lelkes ünneplésben részesítette a publikum. Persze, hogy nem lehet mindenki próféta a saját hazájában, arra bizonyíték az NBA-történet ötven legjobb játékosa közé beválasztott Walt Frazier esete, aki kissé kesernyésen osztotta meg hallgatóival az All Star-hétvége kapcsán ama tapasztalatát, miszerint szűkebb pátriájában manapság már a rokonain kívül kevesen ismerik meg. Igaz, az immár 57 esztendős legenda NBA-karrierje javarészt New Yorkhoz kapcsolódik, a Knicksszel nyert kétszer is bajnoki aranygyűrűt, ám esete mégis jelzi: a kosárlabda jelentős népszerűsége ellenére mindmáig nem vetekedhet ezen a vidéken az amerikai futball kedveltségével (jellemző, hogy maga Frazier is kipróbálta mindkét sportot, quarterback volt a gimnáziumi csapatban).
Pedig Georgia az évtizedek során számos jeles játékost adott a kosárlabdasportnak is, így például a Lakers egykori dobóhátvédjét, Norm Nixont, a Chicago Bullsszal három, a Los Angelesszel pedig egy bajnokságot nyerő Horace Grantet vagy éppen a feltörekvő nemzedék egyik jeles figuráját, az első egyes sorszámmal draftolt középiskolás kosarast, a Washington Wizardsot erősítő Kwame Brownt. A Hawks színeiben pattogtatók közül manapság Shareef Abdur-Rahim a legnevesebb "bennszülött”, bár a jelenlegi alakulat tagjai többségének neve aligha kerül majd be aranybetűkkel a klub történetébe.
Meglehet, ennek is szerepe volt abban, hogy a sikerekre oly kiéhezett (és mint minden amerikai, a sztárokat kultikusan imádó) atlantai drukkerek már szombaton is megtöltötték a Philips Arena lelátóit, mi több, az 1999 szeptemberében átadott csarnok tőszomszédságában levő Georgia World Congress Centerben megrendezett jam sessionra is csak hosszadalmas várakozás után lehetett bejutni. A The Atlanta Journal-Constitution külön be is számolt egy bizonyos Lena McAneney esetéről, aki két órát állt sorba kislányával, Christinával a kapuk előtt úgy, hogy közben a négyesztendős gyerek elaludt mamája vállán. A legkapósabbak persze az All Star-meccsre érvényes jegyek voltak, a tikettre ácsingózók még az NBA ideiglenes főhadiszállásának számító Marriott Marquis luxusszálló előcsarnokában is tábort vertek, mit sem törődve a biztonsági emberekkel. Vasárnap délelőtt már ezer (!) dollárt is ajánlottak egy-egy belépőért.
Hiába no, Michael Jordan All Star-búcsúfellépése sokaknak mindent pénzt megért (volna). Jellemző a "Levegő Királyát” körülvevő őrületre, hogy mikor a Kelet válogatottjának szombat déli tréningjét követően az utolsó játékos is bevonult az öltözőbe, a ceremóniamester fontosnak tartotta külön bejelenteni a Georgia World Congress Center látogatóinak: "Michael Jordan elhagyta az épületet.” Amúgy a tréningen – mintha csak egy valóságshow lenne – mikrofont csíptettek a két vezetőedző, a Keletet dirigáló Isiah Thomas és a nyugatiak szakvezetője, Rick Adelman trikójára, akiknek így minden szavát hallani lehetett. Emiatt persze a két tréner igencsak visszafogottan adta az utasításokat, bár ez az inkább szurkolói látványosságnak, semmint szakmailag értékelhető foglalkozásnak számító edzésen nem okozott fennakadást.
"Képtelen lettem volna bármit felelni, mert a nevetéstől biztosan fuldokolni kezdek” – felelte a gyakorlást megelőző kérdezz-felelek során az amúgy roppant készséges Thomas arra a felvetésre, miként reagált volna mondjuk 1990-ben, második detroiti bajnokságnyerésekor, ha megemlítik neki, hogy egyszer majd nagy riválisa, Michael Jordan edzője lesz egy All Star-gálán (Thomas egyébként az NBA-história tizenhatodik olyan szereplője, aki játékosként és edzőként is eljutott az All Star-fesztiválra). "Már csak azért is – tette hozzá –, mert akkoriban úgy gondoltam, ha valamivel, hát az edzősködéssel biztosan nem foglalkozom majd. S tessék, most itt vagyok.”

A főhőst a kezdőbe jelölték

Márpedig aki vasárnap este jelen lehetett a Philips Arenában, sporttörténelmi pillanatok szemtanúja volt (20 325-en ültek a lelátókon, ami sporteseményen rekordnak számít, a Philips Arenában ennél többen, 20 596-an eddig csak a U2 zenekar koncertjére gyűltek össze). Jao Ming jóvoltából ugyanis először képviseltette magát a földkerekség legnépesebb országa az észak-amerikai profikosárliga évadfelező gáláján. A tavalyi draft első számú kiválasztottja megjelenésének hatását a világ egyik legsikeresebb sportbizniszére most még talán fel sem lehet mérni; bár már az is roppant beszédes adat, hogy Jao atlantai fellépését az itt akkreditált négy kínai tévétársaság az ázsiai ország 287 millió háztartásába juttatta el. S noha a Houston Rockets újoncának 11-es számú meze egyelőre még nem tartozik Amerikában a legkapósabb merchandise-cikkek közé (a legkelendőbb manapság a csapatok közül a címvédő Los Angeles Lakers garnitúrája, az aktív játékosok mezőnyében a bostoni Paul Pierce vezeti a listát, míg a legendák közül a washingtoni Wes Unseld 41-es számú trikója fogy a legjobban), csekély fantáziával is elképzelhető, hogy a kínai piac megnyílása csak a mezeladások tekintetében milyen léptékű üzletet ígér az NBA-nek. Nem volt véletlen tehát az sem, hogy a gálát műsorra tűző TNT tévécsatorna többször is élőben kapcsolta Sanghajt, ahol egy szerény benyomást keltő lakásban Jao Ming több rokona meg korábbi csapattársa, Liu Vej figyelte egy vibráló készüléken Kína talán legértékesebb reklámemberének minden mozdulatát.
S Jao mindjárt abban a szerencsében részesült, hogy a meccsnyitó labdafeldobásnál szembekerülhetett Michael Jordannel. Az ESPN sportcsatorna már vasárnap reggeli adásában megpendítette, hogy a Wizards 23-asa annak ellenére kezdő ember lesz, hogy a közönségvoksoláson a hátvédposzton a philadelphiai Allen Iverson és az orlandói Tracy McGrady is elébe került. Ám T-Mac már január végén felajánlotta, s tőle függetlenül így cselekedett a torontói Vince Carter is, hogy megbecsülése jeléül átadja helyét a kezdőegyüttesben Jordannek (hasonló gesztust tett 1978-ban MJ jelenlegi mestere, Doug Collins is John Havlicek javára, 1992-ben pedig Tim Hardaway Magic Johnson kedvéért). A 40. születésnapját február 17-én ünneplő Jordan – aki ezzel minden idők második legidősebb All Star-fellépője a csillagok seregszemléjén még 41 évesen is szóhoz jutó Kareem Abdul-Jabbar mögött – váltig állította, nem fogadja el az elegáns ajánlatot. S a meccs előtti hivatalos bemutatáskor tényleg a tartalékok között vonult be a Philips Arena parkettjére, ám pillanatokkal később a műsorközlő már azt tudatta a nagyérdeművel, hogy Carter helyett mégis Jordan kezd a Kelet válogatottjában.

Mariah Carey is 23-as lett

Kell-e mondani: a díszelőadás minden szereplője tisztában volt azzal, hogy ez az este "Air” Jordané, ennek ellenére 9 perc 10 másodpercnek kellett eltelnie, mire megszületett a Wizards csodaemberének első találata. Pedig próbálkozott addig is becsülettel, de úgy tűnt: hiába a 15 évnyi NBA-rutin, az All Star-búcsú hangulatában a legnagyobb keze is megremeghet. Sőt olyannyira megremegett, hogy még egy zsákolást is elrontott. Az első félidőt így 12 mezőnykíserlet után 6 ponttal, valamint két lepattanóval és egy labdaszerzéssel zárta.
Jutalmul viszont a nagyszünetben végighallgathatta a tiszteletére rendezett minikoncertet, melynek sztárvendége az előbb egy 23-as számú Bulls-mezben, aztán meg egy ugyancsak 23-as számú Washington-dresszben éneklő szexszimbólum, Mariah Carey volt. A hangversenyt követően a publikum perceken át tartó ovációval és tapszuhataggal ünnepelte a könnyeivel küszködve elköszönő Jordant, aki hálából a harmadik negyed vége előtt 2 perc 4 másodperccel még egy rekordot átírt az NBA históriáskönyvében: értékesített két büntetőt, s ezzel 252-re növelte karrierje All Star-pontjainak számát, letörölve a góllista éléről Jabbart (végül 262-nél állt meg).
Aztán még ráadásként az 52. All Star-meccs sorsát is eldönthette volna, ám a rendes játékidő végén, a phoenixi Shawn Marion szorításában tollvonásnyit pontatlanul célzott (120–120), az első túlóra slusszpoénjaként meg hiába juttatta látványosan a gyűrűbe a labdát (előtte megint csak Marionnal egy-egyezett), a Lakers frontembere, Kobe Bryant egy másodperccel a dudaszó előtt a javára megítélt három büntetőből kettőt értékesített (138–138). Az All Star-történelem első dupla ráadást hozó találkozóját így végül a Nyugat nyerte meg 155–145-re (az összesített állás ezzel 32–20 a Kelet javára). Jordan 36 percnyi játékot követően 20 ponttal, 5 lepattanóval, 2-2 gólpasszal és labdaszerzéssel zárt, míg az MVP-címet elhódító minnesotai Kevin Garnett 41 perc alatt 37 pontig, 9 lepattanóig, 5 labdalopásig, 3 asszisztig és 1 dobásblokkolásig jutott.
All Star-folytatás jövőre Los Angelesben; s ha csak valami csoda nem történik, immár Michael Jordan nélkül.

Újítás a rájátszásban

Az atlantai kulisszák mögött megállapodás született arról, hogy az NBA rájátszásának első köréből nem három, hanem négy győzelemmel lehet továbblépni. A David Stern NBA-komisszárius és Billy Hunter, a játékosszervezet ügyvezető igazgatója által megkötött – a játékosok által is elfogadott – egyezség értelmében már a mostani rájátszásban életbe lép a módosítás, azaz az idei bajnoknak már nem 15, hanem 16 playoffbeli mérkőzést kell megnyernie az aranygyűrűk elhódításához.