Izrael kezében a sorsunk

Tíz kicsi szőke a pályán, ez még nem a mi meccsünk. Viszont a "vendégeknek” drukkolunk, abból baj nem lehet. A fehér mezesek hátán ott virít, hogy Eesti, ám a "mieink”, azaz a sötét pólóba bújt pöttömök győznek.
Első élménynek nem rossz. Miként a hangulat sem az. Még egy teljes óra van vissza a kezdésig, de már most tisztán látszik, lehet, hogy a tallinni aréna kiköpött mása a debreceni Főnix-csarnoknak, ám az atmoszféra össze sem hasonlítható. Itt mindenki vidám, mindenki énekel, a legtöbb drukker kékre, feketére és fehérre van festve, miközben dudát fúj, kereplőt forgat. Egy főszurkoló bizonygatja, hogy itt bizony csak a házigazda nyerhet, szolidan ellenkezem, miközben veszettül püföli a dobot, és vezényli a több száz fős tábort.
Tallinn ünnepre készül. A magyarok célja sem lehet más: 1969 és 1999 után reméljük, nem kell újra harminc évet várni, hogy a férfiválogatott ott legyen az Európa-bajnokságon. No ehhez kell a siker, és ehhez kell az erő, amit talán éppen Mészáros Zalán plántál a többiekbe. Hiszen ott van a csapatban a paksi játékmester, mi több, kisebb deréksérülése után viszszafoglalta a helyét a kezdő ötösben. Így tett Gulyás is, Varga kapitány amondó, szerdán a fehéroroszok ellen kiderült, építhetünk az Asvel centerére. A nyitósor ütőképesnek tűnik, az említetteken kívül Németh, Fodor és Dávid alkotja.
Csak ne lenne olyan ideges a társaság. Gulyásé az első dupla, de aztán jönnek a vendéglátók, akik közt természetesen ott találjuk a jó öreg Metstakot. Ha Dzunicsra ráfogják, hogy koros, mit mondjunk rá. Hamarosan negyvenkét esztendős lesz, de micsoda dolgokra képes. Fájdalom, a gyors vezetés után majd háromperces kosárcsend következik magyar oldalon, ami annyit tesz, hogy a zöld mezesek öt ponttal hagyják meglépni Észtországot. Nagy baj nincs, főleg mert Dávid időben észbe kap, és hat pontjával kapaszkodik a Varga-együttes. Csak hát nem tétlenkedik az észt válogatott két klasszisa, Metstak és a hazaiak egyetlen légiósa, az orosz Ural Greatben pattogtató Müürsepp sem. Előbbi Gulyás, utóbbi Dávid eszén jár túl, és máris visszaáll a köztes öt pont. Varga Mátyás szokásától eltérően az első negyedben nem bontja meg a csapatot, tíz perc telik el, amikor beszáll Dzunics és Czigler is.

Dávid pontjai kellenek hozzá, hogy egyenlítsen a vendégcsapat, ám valahogy érezni, nincs meg a kellő összhang. Felsejlik, hogy a legutóbbi idegenbeli összecsapáson, Lengyelországban is a második felvonásban ment el a hajó, és sajnos ezúttal is hasonló jelek mutatkoznak. Odaát egyre több minden sikerül, elkapja a fonalat Müürsepp és Kikerpill is. A magyarok pedig mintha versenyt hirdettek volna a "ki hibáz el több ziccert kategóriában”, Dávid, Kámán és Mészáros is olyan helyzetben ront, amilyenben nem lenne szabad.
Egy ilyen fontos meccsen semmiképpen sem. Ahogy az már lenni szokott, a pályán lévő magyarok bajszot akasztanak a két "sporival” is, előbb Czigler, majd a piros-fehér-zöld kispad kap technikait. Még szerencse, hogy az első félidő slusszpoénja Mészárosé: triplájával legalább a tíz ponton innen kerül a csapat. No erről az alapról már lehet építkezni. Alighanem az utolsó esélyét játssza meg Magyarország, amikor Németh négy és Dávid három pontjával megindul előre. Megint csak három pont a felek közt. Aztán egy. De már ide. Na még egyszer: ide! Lenyűgöző 20–10-es rohammal fordítja meg az eredményt a magyar nemzeti csapat.

Kálmán, Dávid és Németh a vezér ekkortájt, de hát micsoda butaság lenne megfeledkezni például Cziglerről, aki hallatlan tartást ad a gárdának.
Hét perc. Ennyi van hátra, és nincs döntés. Kálmán kezében ekkor a karmesteri pálca, és a szombathelyi karmester remekül bánik vele. Aztán ő is megkapja a negyedik személyijét: féltucatnyian állnak a mezőnyből a kipontozódás szélén, de nem ez a baj, hanem hogy az észtekben van több, és a tetejébe még a játékvezetők is megsegítik őket. Négy ponttal vezet a házigazda, amikor Gulyás ellen fújnak technikait. A semmiért. Azt mondják, rúgott. Nevetséges.
De mi nem nevetünk rajta. Tudniillik időközben behozhatatlan hátrányt szed össze Magyarország. És a baj nem jár egyedül: a végén még Müürsepp triplája is behullik, tizenhárom pontosra duzzasztva ezzel a differenciát, miáltal a harmadik helyen végez a csapat, ám hogy a kosárarány elég lesz-e a negyedik legjobb harmadik helyhez, csak vasárnap derül ki.
A reflektorfény terelődjön Izrael irányába, és szurkoljunk!
Hátha…

Mestermérleg
Heino Enden: – Az volt a célunk, hogy legalább huszonnégy ponttal nyerjünk, úgyhogy nem lehetek maradéktalanul elégedett. Nagyon jó meccset játszottunk a magyarokkal, mi pedig most sajnálhatjuk csak igazán, hogy két ponttal kikaptunk Fehéroroszországban. Ott csúsztunk le az Európa-bajnokságról.
Varga Mátyás: – Jó mérkőzést játszottunk, csak sajnos nem tudtunk átlépni egy bizonyos gátat. A negyedik negyedben átvettük a vezetést, de az észtek villámgyorsan fordítottak, és elhúztak. Amikor nagyon nem szabadott volna, akkor hibáztunk. Akartak, küzdöttek a fiúk, ezzel nem volt probléma, de a döntő pillanatokban rengeteget rontottunk.



Nemzetközi férfi felkészülési mérkőzés
Falco KC-Szombathely–St. Pölten (osztrák) 83–72 (35–18, 13–13, 15–16, 20–25). Ld: Heinle (20/6), Pankár (15/9), Gráczer (14/9), Alexe (12/3), Grant (12), ill. McCollum (15/9), Praznovsky (15), Stobl (13/3)