Korábban sosem tapasztalt rohamtempóban meneteltek végig az EnterNet-Internet Liga néven futó férfibajnokság alakulatai a több mint egy hónapja véget ért idényen. A már esztendők óta jól ismert alapszakaszt követően középszakaszt játszattak a csapatokkal a vetélkedés kiírói, akik alighanem figyelmen kívül hagyták, hogy ezáltal az elcsigázottnál is elcsigázottabb együttesek vágnak neki a bajnoki finisnek. A feszített tempó miatt jószerivel megemészteni sem volt idő a történteket. Éppen ezért a legjobb négy közé jutott együtteseket górcső alá vettük, megválasztottuk a legjobbjaikat, tehetségeiket, közöljük a pontátlagaikat és edzőik értékelését. Sorozatunkban negyedikként a bajnokság aranyérmesével, az Atomerőmű SE együttesével foglalkozunk.
Fodor Gergely (a labdával) valósággal megtáltosodott nevelôklubja ellen a döntôben (Fotó: Danis Barna)
Fodor Gergely (a labdával) valósággal megtáltosodott nevelôklubja ellen a döntôben (Fotó: Danis Barna)
Paks Duna-parti kisváros, mindössze 20 986 lakossal, Tolna megyében. Ha valaki netán nem tudná, hol keresse a térképen, nehezen találná meg, hiszen még csak nem is megyeszékhely, és ekkora település, mint az "atomváros”, még Magyarországon is nagyon sok létezik. Valami miatt mégis egyedivé vált a helység, és nem az ott épült atomerőmű miatt, hanem az Atomerőmű okán.
Igen, így, nagybetűvel. Merthogy most nem az energiatermelő központról, hanem egy kosárlabdacsapatról van szó, amely hatalmas dicsőséget szerzett városának ebben az évben: megnyerte hazánk bajnokságát. Egy olyan sportágban, amelyben pedig óriási a konkurencia, éppen ezért hatalmas az értéke az aranyéremnek. Voltaképpen szó szerint, elvégre nem titok, hihetetlen pénzek röpködnek a honi élcsapatoknál, a legjobbaknak már évek óta kilenc számjegyű a költségvetésük. De ennek az írásnak inkább az a témája, hogy Fodor Péter gárdája teljes mértékben megérdemelte a diadalt. Már a kezdet kezdetén látszott, nagyon egységes együttes a paksiaké, egyik poszt sem "lyukas”, a kezdő ötös mindegyik tagja nemzetközi szintű kosaras. És a hazai szinten sztároknak számító játékosok remekül megtalálták a közös hangot a pályán és azon kívül egyaránt. Mondják, kitűnő közösséget alkotnak az Atomerőmű SE kosarasai, de ennél sokkal fontosabb, hogy nagyszerűen érzik egymást a pályán, és ez oda vezetett, hogy Davisék játszották a legszórakoztatóbb, leglátványosabb kosárlabdát az élvonalban. És ezúttal végre a szép játék eredményességgel is párosult, aminek a sportág rajongói örülhetnek a legjobban. Elvégre mennyivel jobb egy olyan alakulatnak tapsolni, amely szemre is tetszetős támadásokkal és kosarakkal aratja sikereit, mint egy olyannak, amely rendre csak küszködik a pályán, és sikereit kizárólag annak köszönheti, hogy mindenki másnál magasabb szinten műveli az ellenfél játékának széttördelését.
Az NS szerint az év legjobbja:
Terrence Davis
Csodálatos figura ez a kis amerikai! Csupa mosoly, kedvesség, de ami a legfontosabb, nemcsak imádja, hanem kifejezetten magas szinten ûzi a kosárlabdát. Pontosabban jobbára ôt ûzik az ellenfelek, és általában hiába, mert az egyik legfôbb erénye a kivételes gyorsasága, amit ebben az évadban is kitûnôen kamatoztatott. Egy az egyben szinte képtelenség tartani, nagyon jól indul, ruganyos, és a középtávoli és a távoli tempói is gyakorta veszélyesek – a húsz pont feletti átlag mellett ezekbôl is kiderül, Davis nagyszerû támadójátékos. De ha kell, képes védekezésben is „odatenni” magát, vagyis nagyon hasznos tagja volt a bajnok Atomerômûnek. Illetve ne köntörfalazzunk: a leghasznosabb tagja!
Az NS szerint az év tehetsége:
Fodor Márton
Az ifjú irányító egyre inkább kezdi beváltani a hozzá fûzött reményeket. Bár még mindig elsôsorban a jövô embere, ha a szükség úgy kívánta, remekül helyettesítette Mészáros Zalánt. Így volt ez a bajnoki döntô elején is, egy szó mint száz, Fodor Mártonra már lehet építeni. Egyes és kettes poszton is bevethetô, kifejezetten jó keze van, és most már ott tart, hogy úgy tûnik, rábízzák egy élvonalbeli együttes dirigálását. A Debrecenrôl van szó, ahol, ha élni tud a nagy lehetôséggel, végképp befuthat.
Azért persze előfordult, hogy a paksiaknak is küszködniük kellett, de meglehetősen ritkán. Leginkább tavasszal, a középszakasz kellős közepén, amikor öt meccsből négyszer kikapott az addig a honi pontvadászatban mindössze kétszer veszítő egyesület. De hát hiú ábránd még a legelvakultabb szurkolók részéről is, hogy kedvenceik hullámvölgy nélkül játsszanak végig egy majdnem kilenc hónapon át tartó évadot… Márpedig atomváros büszkeségei ezt a bizonyos, előbb említett, március végi, április eleji időszakot leszámítva remekeltek kis hazánk bajnokságában, a rövid megingás előtt és után is az ASE volt a legstabilabb magyar csapat. No meg amit élgárdáink java része nem mondhatott el magáról a nemrég befejeződött szezon kapcsán, nemcsak otthon, hanem idegenben is képes volt rangadókat nyerni. Alighanem éppen ez emelte a piros-kékeket a többiek fölé. "Nagyon régóta várt a város erre a sikerre, és nagyon boldog vagyok, hogy két fiammal együtt lettünk bajnokok. És kérem, írja meg azt is, ilyen remek közegben öröm dolgozni” – mondta hetekkel a nagy diadal után Fodor Péter vezetőedző. És hogy mennyire jó lehetett a hangulat az atomosok körében, azt az bizonyítja a legjobban, hogy a kulcsemberek kivétel nélkül maradnak Pakson, hiába bombázták őket mesés ajánlatokkal máshonnan. Szeretnek együtt játszani, szeretnek együtt dolgozni, és ennek sok szép siker lehet még az eredménye. Talán a következő évadban már nemcsak itthon, hanem a nemzetközi porondon is.
Edzői szemmel
- Nagyon sűrű programmal indult a szezon, mivel a bajnokság és a nemzetközi kupa terhei mellett a válogatottban is szerepeltek játékosaink, négy embert adunk a nemzeti csapatnak, akik hozzá is járultak ahhoz, hogy válogatottunk életben tartotta továbbjutási esélyeit - mondta Fodor Péter. - Kitűnően szerepeltünk az alapszakaszban, hiszen a már említett terhek ellenére végig az első helyen tudtunk maradni, és kifejezetten jó mutatóval zártunk. Ezek után jött a középszakasz, ahol volt egy kis hullámvölgyünk, valószínűleg a nagy megterhelés fáradtsága itt jött ki a fiúkon, de így is elsők maradtunk, tehát kedvező pozícióból indultunk neki a play offnak. Ott két, viszonylag sima kör után kerültünk a döntőbe, és végül, úgy érzem, az a csapat nyerte az aranyérmet, amely az egész évad során a legtöbbet nyújtotta, és nem csak a bajnokságban.