– Félidejében jár a portugál edzőtábor, négy hét után itthon tölthetett öt napot, hogyan telt a „szabadság”?
– Elsősorban edzéssel. Itthon persze nem szálltunk vízre, futás, úszás, kondi volt a program. Ezen kívül rengeteg ügyintézni valóm akadt, ráadásul a kisfiam a napokban lesz egyéves, ezt is meg kell ünnepelni. Szóval azt nem lehet mondani, hogy pihentető lett volna az elmúlt néhány nap, de nem gond, holnap ismét irány Portugália, ahol úgyis elég ingerszegény a környezet.
– Milyenek a körülmények a Nelo-bázison?
– A szállás rendben van, egyedül az zavar, hogy akadozik az internet-szolgáltatás a bázison, így pedig nagyon nehéz tartanom a kapcsolatot az itthoniakkal. Egyébként a nyugalmunkat nem zavarja semmi, tíz kilométerre van a legközelebbi falu, Coimbra városa pedig ötven kilométer, szóval a szabadidőnkben leginkább csak olvasásra van lehetőségünk. Az étkezés sem problémamentes, a reggeli ugyan rendben van, de az ebéd és vacsora kínálat egyáltalán nem változatos, könnyen meg lehet unni a kinti ízeket. Valahogy nem sütik át rendesen a húsokat és nem is fűszereznek rendesen. Engem ez kevésbé zavar, mert dietetikussal dolgozom, a saját étrendemet követve készülök, a csapattársaimat jobban megviseli a dolog.
– Február elején az időjárásra panaszkodott, javult a helyzet?
– Az első két hétben tényleg hideg volt, előfordult, hogy délelőtt és délután is nulla Celsius fokban eveztünk. A harmadik héten jött a jobb idő, ami sajnos szelet is hozott. Két evezést ki kellett hagynunk a viharos szél miatt, az egyik edzésen pedig kétszer elsüllyedtem, annyira nagyok voltak a hullámok. Az utolsó héten viszont már egész jó idő volt. Az első két hétben mindenki megrogyott egy kicsit a hidegtől, de szerencsére beteg nem lettem. Eddig megcsináltuk minden munkát, amit akartunk.
– Hol tart a felkészülésük, hány kilométert gyűjtöttek eddig?
– Hetente körülbelül százharminc kilométert eveztünk eddig. Az első két hétben csak hosszúkat mentünk, a harmadik héttől már résztávoztunk is, azóta délelőtt az edzőnk, Vécsi Viktor velem foglalkozik, délután pedig elsősorban a csapattársammal, Horváth Gáborral. Kettőnk edzésterve különböző, hiszen én ezer méterre készülök, ő pedig kétszázon szeretné megszerezni a C-1-es pótkvalifikációt, valamint elindulni az olimpián. Úgy gondolom, hogy jól halad a felkészülése és az enyém is rendben van. Ott tartunk, ahol ilyenkor kell, szóval optimistán várjuk a szezon kezdetét.
