– Még jó, hogy nem volt harmadik csapata, jövő héten azt is elveszítené...
– Elég kemény ez a néhány hét.
– Azért nem érhette teljesen váratlanul, hogy miután elbocsátották az Alba Volántól, a válogatottnál sem folytathatja, amelynek kétharmadát a Fehérvár adja.
– Ez csak részben igaz. Az ember persze elmereng, hogy mi lesz vele, de a múlt héten volt egy megbeszélésem Kovács Csabával, amelyen azt mondta, számára nem kérdés, hogy a válogatottnál folytatom. De persze tudom, hogy csütörtökön elnökségi ülés volt a szövetségben, és erre a döntésre jutottak. Mondjuk jobban esett volna, ha nem az internetről értesülök a hírről, hanem személyesen közlik.
– Ezt nem csodáljuk.
– Nem ezt érdemeltem. Ez ugyanolyan pánikreakció, mint amilyen Fehérváron volt. Az az igazság, hogy mindkét alkalommal sokkal-sokkal professzionálisabban is lehetett volna intézni a felmentésemet. Ha arról papolunk, és azért is dolgozunk, hogy fejlődjön a jégkorong Magyarországon, igencsak elgondolkodtató, hogy az Alba Volánnál két órával a meccs előtt szóltak, most pedig azután, hogy már tudtam, mi a sorsom. Megláttam egy szalagcímet a neten, az egyik ismerősöm lefordította, úgyhogy mire Csaba felhívott, képben voltam.
– Egyetért a döntéssel, vagy legalábbis megérti az indokokat?
– Nem tudom, mik az indokok, Csaba nem mondott semmit.
– A közlemény szerint az, hogy elveszítette a Fehérvár játékosainak bizalmát, márpedig ők játszanak a válogatottban is.
– Ez a PR-szöveg. Az én álláspontom az, hogy nem a játékosok, hanem a Fehérvár vezetőségének bizalma ingott meg. Ugyanakkor mindig is úgy véltem, hogy a szövetségi kapitány ne legyen klubedző is és fordítva.
KEVIN PRIMEAU RÉSZLETESEBBEN IS BESZÉL A MENESZTÉSÉRŐL A NEMZETI SPORT PÉNTEKI SZÁMÁBAN, ÉS AZT IS ELMONDJA, VÉLEMÉNYE SZERINT MILYEN ESÉLYEI VANNAK A VÁLOGATOTTNAK AZ ÉLVONALBA JUTÁSRA.