Egzotikus hokikörkép: amikor palánk helyett kövek határolják a pályát

ARAB CSAPAT A VB-N 25 ÉVES FINN SZÖVETSÉGI KAPITÁNNYAL

Valószínűleg nem sokan tudják, hogy az Egyesült Arab Emírségekben már több mint harminc évre visszatekintő múltja van a jégkorongnak. Dubajban 1979-ben nyitották meg az ország első hokipályáját, amelyen főként bemutatómérkőzéseket rendeztek amerikai egyetemekről visszatérő arab diákok és Kanadából, Csehszlovákiából, illetve Oroszországból kivándorolt amatőr játékosok között.

A múlt évezred végén, 1998-ban megalakult az országos szövetség, amely nem sokkal később a Nemzetközi Jégkorong-szövetség (IIHF) tagja lett. A különböző ázsiai játékokon elért jó eredményeknek köszönhetően a sportág egyre nagyobb állami támogatást kapott – bár a pénz arrafelé amúgy sem szokott problémát jelenteni –, ami felgyorsította a fejlődés ütemét. A válogatott élére a finn Teemu Taruvuorit nevezték ki szövetségi kapitánynak, akinek egyik honfitársa a segédedzője.

A mindössze 25 éves Taruvorinak elmondása szerint több külföldi ajánlata is volt, ám a legvonzóbbnak az arab kalandot találta.

„Gyenge színvonalra számítottam, de kellemesen csalódtam" – nyilatkozta a fiatal finn, akinek határozott terve, hogy a nemzeti csapatban csak hazai játékosokat alkalmaz, mivel a honosítás szerinte hosszú távon nem jelent megoldást.

Az országban külön program keretein belül foglalkoznak a 9, illetve a 12 éven aluli gyerekekkel, tavaly ősszel pedig elindult az első nemzeti bajnokság.

Első arab válogatottként Taruvuoriék idén áprilisban vb-n is bemutatkozhattak, és bár a luxemburgi Kockelscheuerben a divízió 3-as tornán a házigazdáktól, a görögöktől és az írektől is kikaptak, valószínűleg ez sem vette el a kedvüket a folytatástól.

TÖBB MINT EGYMILLIÁRD EMBERRE EGY JÉGCSARNOK JUT – MAJD A NYÁRTÓL

Sokszor halljuk a panaszt, hogy Magyarországon milyen alacsony az egy főre jutó fedett jégpályák száma, de akkor mit mondjanak szegény indiaiak? Ha minden jól alakul, akkor a több mint egymilliárd lakosú országban nyár elején adják át az első jégcsarnokot az arrafelé kisvárosnak számító, 450 ezres Dehradunban.

Nagy lépés lesz ez a Föld legnépesebb demokratikus államában, ahol eddig csak északon űzték komolyabban a jégkorongot. A Himalája lábainál, Tibet határaihoz közel fekvő területeken a hetvenes években a hadsereg emberei voltak a sportág úttörői, akik a játékkal próbálták színesebbé tenni mindennapjaikat. A „mezei" pályán koronggá kinevezett cipőpasztás dobozt kergettek, majd később csatlakoztak hozzájuk a helyi lakosok is. Az igazi áttörés még nem jött el az indiai hokiban, tavaly azonban már négyezer néző előtt rendezték meg az országos bajnokság küzdelmeit Leh város nyitott jégpályáján. Palánk helyett kövek határolták a játékteret, reklámok helyett pedig a „Ne otthon ülj a hősugárzó mellett plusz 20 fokban, hanem gyere ki és jégkorongozz mínusz 20-ban!" feliratú transzparenst lehetett olvasni.

Minden idők első indiai válogatottja a 2009-es ob után állt össze, amely az IIHF által rendezett Ázsiai Challenge-kupán Abu-Dzabiban az utolsó helyen végzett.

Nemcsak jégpálya, hanem az alapvető felszerelések tekintetében sem állnak túl jól az indiaiak, akik közül sokan európai és észak-amerikai országokból történő felajánlások útján jutnak egyáltalán korcsolyához. A már említett északi térségben egyébként nemcsak a férfiak, hanem a nők is szívesen űzik a sportágat, akik tüntetést szerveztek, amikor kiderült, hogy a nekik szervezett tornát nem akarják többet megrendezni.

AZ ELEFÁNTCSONTPARTI HOKISOK KRÉMJE SKANDINÁV TURISTÁKNAK ÉPÍTETT PÁLYÁN JÁTSZIK

Afrikában csak a magasabb hegyekben találkozhatunk természetes módon kialakult jéggel, így nem csoda, hogy a hoki még gyerekcipőben jár a fekete kontinensen – még jó, tehetnénk hozzá, mivel ha nem így lenne, akkor lehet, hogy Ennaffati Omar ma nem magyar, hanem marokkói színekben terelgetné a pakkot.

A világ egyik legnépszerűbb sportjának afrikai hódolói hazájukban általában csak bevásárlóközpontokban kialakított jégpályákon gyakorolhatnak. Így vannak ezzel a marokkói Capitals, Ifis és Falcons játékosai, akik egy rabati plázában hokiznak. A szomszédos Algériában még rosszabb a helyzet, itt ugyanis egy pálya sem található, a válogatott viszont a kontinensen a legerősebbek közé tartozik, több külföldön, Franciaországban, Belgiumban és Svájcban játszó légiós is erősíti. Közéjük tartozik a dijoni Jaszin Fahasz, aki a Marokkó elleni mérkőzésen a 2008-as Arab Nemzetek Kupáján úgy lőtt gólt, hogy előtte másfélszer keresztülkorcsolyázott a pályán – nagy ellenállásba persze nem ütközött.

Az Arab Jégkorong-szövetségnek egyébként Algérián és Marokkón kívül Tunézia, Bahrein, Kuvait és a már említett Egyesült Arab Emírségek is tagja.

Afrikában nemcsak északon, hanem délen is jelen van a jégkorong, sőt. Dél-Afrika például 1937 óta tagja a nemzetközi szövetségnek, az ország hokifellegvárának számító Fokvárosban például három klub is működik: a Cape Town Rams, a Cape Town Sharks és a Cape Town Southern Knights.

Elefántcsontparton csak amatőr műkedvelők űzik a sportágat, mégpedig egy hotelben található pályán, amit az 1950-es években építettek Skandináviából érkező turisták számára. Az első komoly kelet-afrikai jégpályát 2005-ben nyitották meg Kenyában, ahol több iskola is érdeklődést mutatott a jégkorong iránt.

Lehet, hogy néhány évtized (-század) múlva már nem csak a futóiról, hanem a hokisairól is híres lesz Kenya? Mi nagy pénzben azért nem fogadnánk erre.