Vas és Modano edzőmeccsen egy csapatban játszhat

A szélsőnek már csak kettőt kell aludnia és kezdetét veheti a nagy kaland, minden korongos álma: kipróbálhatja magát a tengerentúlon. A korongos pénteken utazik, majd hétfőtől már edz új csapatánál. Abban az edzőtáborban vesz majd részt, amelyben a Stars minden ásza is ott lesz, többek közt a csapat kirakatembere, Mike Modano, vagy a kiváló orosz hátvéd, Szergej Zubov.

Vas, akinek NHL-es játékjogát a Dallas 2002-ben foglalta le, az utóbbi években Svédországban profiskodott. Három éve a második kör második választottjaként a kis hokiországok játékosai közül az egyik legelőkelőbb helyen draftolt jégkorongozó lett a magyar fiú, és Gröschl Tamás és Szuper Levente után ő volt a harmadik magyar játékos, aki elkelt az NHL játékosbörzéjén.

Idén július 9. és 17. között a fiatal hokis részt vett a Stars fiataljainak rendezett edzőtáborban is, ahol kiváló teljesítményt nyújtott. "Itt húzhattam magamra először a Stars mezét, ami csodálatos élmény volt" - árulta el. Nem sokkal ezután három esztendőre szóló NHL-szerződést is ajánlott neki a klub, amelyet el is fogadott.

A 22 esztendős csatár az NHL októberi rajtjáig hátralévő felkészülési időt a Dallasnál tölti, ahol az elkövetkezendő három hétben nyolc felkészülési találkozón is pályára léphet, amennyiben az edzéseken úgy teljesít és edzői is úgy gondolják. Vas búcsúzóul annyit mondott: rajta nem múlik semmi, ő az edzéseken mindent ennek rendel majd alá. "A lehetőség itt van, csak élnem kell vele" - vélekedett.

Mindenesetre első megközelítésben a bajnokságban a tartalékcsapatban számítanának rá: az Iowa Stars az AHL-ben, az American Hockey League-ben veszi fel a küzdelmet riválisaival. Ám a Dallas, ha a szükség úgy hozza vagy éppen a magyar csatár úgy teljesít, akár azonnal visszarendelheti magyar légiósát aki így az első magyar hokis lehet, aki jégre lépett NHL-találkozón.

A Dallas 1999-ben Stanley-kupát nyert, majd 2000-ben döntős volt és idén is minden bizonnyal kinéz nekik egy hely rájátszásban. Az NHL következő idénye október ötödikén, az AHL-é egy nappal később kezdődik.

- A kis hokinemzetek játékosait mindig később választják a játékosbörzén, mint azt valós képességeik alapján sejteni lehetne. Neked megmondták Dallasban, minek volt köszönhető, hogy hamar elvittek?
- Nem, nem beszéltünk erről. Mikor Svédországban játszottam, sorra jöttek a játékosmegfigyelők, és egyszer Helsinkibe is elutaztam egy pszichológiai felmérésre. A draft előtt viszont tizenegy csapattal tárgyaltam, de a Stars nem volt köztük, így nagy meglepetésemre szolgált, hogy már a második kör elején elvittek, jelezve, hogy mindenképp kellek nekik. Azt hiszem, elsősorban annak volt köszönhető az érdeklődésük, hogy a svéd juniorbajnokságban a rájátszás gólkirálya lettem, és a tengerentúlon is azt figyelik, hogy ki az, aki a szezon végén kiemelkedően tud teljesíteni.

- Te hányadik körbe vártad magad?
- A menedzserem azt mondta, a második-harmadik körben kiválaszthatnak, de én nem nagyon hittem neki. Szerencsére igaza lett…

- A szerződéskötés hogyan zajlott?
- A menedzseremre bíztam magam, de ez egy hosszú folyamat volt, rengeteg munkája fekszik benne. Engem mindig telefonon tájékoztatott, hogy hol tartanak, mit kell még kiharcolnia.

- A fiatalok táborában nézted a többi jobbszélsőt, mit tudnak, ki lehet veszélyes a helyedre a csapatban?
- A tengerentúlon balszélsőként számítanak rám, de persze, figyeltem a többieket. Szoros a verseny, mindenki teljes erőbedobással harcol, szinte 150%-ot kell adni minden edzésen. Itt már mindenki csak egy lépésre van attól, hogy a nagycsapatba kerüljön, nagy különbség nincs a játékosok között. Igazából apróságokon múlik, ki kerül oda a végén, egy jókor ütött gól, egy jól sikerült mérkőzés nagyon sokat jelenthet.

- Mennyire okoz gondot az átállás az európairól az észak-amerikai stílusra? Kisebb pálya, gyorsabb, keményebb játék, mindez előny vagy hátrány a számodra?
- Szerintem fekszik nekem ez a stílus, én eddig is ezt a kemény, ütközős hokit játszottam. Így legalább nem kell beletanulnom abba, hogy mindig fent kell lennie a fejemnek, figyelnem kell az ütközésekre.

- És a sokkal nagyobb terhelés, a heti 3-4 találkozó?
- Ehhez is hozzá kell majd szokni, egészen más lesz az élet. Szerencsére jól tudok alkalmazkodni, úgyhogy ezzel sem lesz gond. Akár ez is eldöntheti hogy kinek lesz helye a nagycsapatban, ki tud hamarabb hozzászokni a körülményekhez.

- Neked milyen szerepet szánnak Dallasban?
- Egyelőre, az első egy-két évben az a cél, hogy minél feljebb kerüljek a "ranglétrán", eljussak a nagycsapatba. Ha már ott vagyok, bárhogyan alakulhat a sorsom.

- Akkor mi történik, ha rosszul sikerül a táborod, és még egy ligával lejjebb küldenek?
- Ezzel a lehetőséggel nem számolok, úgy érzem, mindenképpen vagyok olyan jó, hogy az Iowába odaférjek.

- Van kedvenc NHL-csapatod?
- Hogyne, a Dallas Stars, mi mást is válaszolhatnék. Kiskoromban, amikor gyűjtöttük a hokis kártyákat, nem volt olyan csapat, amely különösebben közel állt volna a szívemhez, inkább kedvenc játékosaim voltak, mint Peter Forsberg vagy Jaromir Jagr.

- És a válogatott? Haza tudsz majd jönni, legalább a világbajnokságra?
- Valószínűleg nem, és ezt nagyon sajnálom. Azonban nekem is és a kinti csapatomnak is az a jó, ha akkor még harcban leszünk a rájátszásban, ami viszont azt jelenti, engem semmiképp nem engednek haza.