A japánok is kiszálltak

LENGYELORSZÁG-JAPÁN 2-1 (1-0, 1-0, 0-1)
200 néző. V: Ország (szlovák), Barvir (cseh), Kamsek (szlovén)
LENGYELORSZÁG: Radzisewski - B. Piotrowski, Gonera (1), Laszkiewicz 1, PLACHTA 1, Garbocz, Gabrys, Smielowski, Dolega, Proszkiewicz, Rozanski, Piekarski, SOKOL (1), Sarnik, M. Piotrowski, Slabon, Jakubik, Slusarczyk, Jaros, Baginski. Szövetségi kapitány: Andrej Szidorenko
JAPÁN: Kikucsi - Kobori (1), Mijaucsi, Nisivaki, Szuzuki, Kon, Kavasima, Keller 1, Kamino, Ivata, Szato H., Takahasi, Oszava, Isioka, Szaito Te., Szaito Ta., Kavamura, Csiba, Szatos S., Okujama. Szövetségi kapitány: Mark Mahon
Kiállítások: 14, ill. 10 perc
Kapura lövések: 23, ill. 20. Kapusteljesítmény: 95% (19/20), ill. 91.3% (21/23)

Reményei életben tartásáért lépett jégre a két alakulat, a kezdés előtt ugyanis nyilvánvalóvá vált: a vesztes bizonyosan a divízió-1-ben szerepelhet jövőre is. Ennek megfelelően egymásnak is estek a felek, ám mivel közel azonos szinten teljesítettek, helyzetekről, veszélyes akcióról nemigen készíthettünk feljegyzéseket. Gyűrte-gyömöszölte egymást a két együttes, eleinte némi lengyel, a második harmadban minimális japán fölény közepette.

A különbséget csupán két mozzanat jelentette: a 18. percben Plachta, a 30.-ban Laszkiewicz ütését követően került a korong a japán kapuba. Egyik esetben sem beszélhettünk tudatos akcióról - az első találatnál egy kavarodás után ért révbe a vb egyik gókirályjelöltje, míg a másodiknál Kikucsi nemes egyszerűséggel elnézte a Milano játékosának távoli bombáját. Ez a két momentum el is döntötte a partit (az, hogy Keller 23 másodperccel a vége előtt szépített, nem osztott, nem szorzott), egyszersmind végérvényesen eldöntötte: Japán feljutási esélyei elszálltak. No, és sajnos ezzel az is eldőlt, hogy az utolsó fordulóban minden bizonnyal motiválatlan ázsiai együttes lép - bár a japán mester fogadkozik - majd jégre a norvégok ellen, aminek nemcsak mi, magyarok nem örülünk, hanem a lengyelek sem…