Cortina: pokoli küzdelem lesz

- Ki merik mondani, hogy a magyar válogatott a világbajnokság utolsó két napján az A-csoportba jutásért küzd?
- Ugyanúgy kell gondolkodnunk és viselkednünk, mint eddig a tornán: mindig a következő mérkőzésre összpontosítunk. Persze látjuk magunk előtt a célt, de ha nem a következő lépésre összpontosítunk, ha nem a lábunk elé nézünk, könnyen előfordulhat, hogy megbotlunk és hasra esünk a következő kavicsban, még mielőbb a cél közelébe érnénk. Szóval igyekszem a játékosok fejébe verni, hogy ne az A-csoportról álmodozzanak, hanem a következő ellenfélen járjon az eszük.

- Amely Nagy-Britannia lesz. Mi a cél: a győzelem vagy már a gólkülönbségre is gondolnak?
- A legfontosabb, hogy győzzünk. Egyáltalán nem lesz könnyű mérkőzés. A britek ütközős, kemény, agresszív hokit játszanak, amilyennel még nem találkoztunk ezen a vébén. Megjelenhet már a fáradtság is, vagyis kemény dió lesz.

- Arra gondolnak-e, hogy Norvégia jobb gólkülönbséggel énekli ki a sajtot a szánkból? Meglehetősen igazságtalan lenne veretlen teljesítménnyel lemaradni a feljutásról.
- Látja, ön már megint előre rohan. Miből gondolja, hogy a briteket és a lengyeleket könnyű lesz megverni, és miért gondolkodunk már a gólkülönbségről? Mindkét hátralévő ellenfelünk erős csapat, egyáltalán nem lenne szégyen kikapni tőlük. Ne feledjük, két vereséggel lehetünk még negyedikek is, s akkor mit érnek a feljutásról szövögetett álmok, számolgatások? Persze korántsem ez a célunk, sőt!

- De azért ne mondja, hogy nem úgy küldte a jégre a fiúkat a Kína elleni meccs második és harmadik harmadára, hogy: "Lőjetek minél több gólt, még szükség lehet rá!"
- Igaz, a gólkülönbségre is gondoltunk a tudatunk rejtett szegletében, de elsősorban a saját produkciónkra kell összpontosítanunk. Eddig jók voltunk, érezzük, hogy közelebb kerültünk a célhoz, de nem szabad a feljutásról annyit elmélkedni, hogy leblokkolja a kezeket, lábakat, fejeket.

- Három meccsen két gólt kaptunk. Ez nem hangzik rosszul.
- Szeptembertől szajkózom a játékosoknak, úgy tűnik, nem hiába, hogy a siker alapja a jó védelem: ha jó a védelmünk, akkor tovább tudunk építkezni és jól támadni. Elmondhatom, hogy tényleg jól működött eddig a védekezésünk, rengeteget is gyakoroltuk, de hátravan még két meccs, ekkor sem szabad egy pillanatra sem meginognunk. Tudja, sokszor mondtam már: hatvan percen keresztül kell maximálisan teljesítenünk. Vagyis még százhúsz perc pokoli küzdelem vár ránk.

- A két kapusunk is remekelt. A szokásos kérdésünk: ki véd a britek ellen?
- A válaszom a szokásos: még nem tudom, a mérkőzés délelőttjén eldöntöm. A kínaiak ellen pihentettem Szupert, és Budai remekül meghálálta az egész éves munkájával kiérdemelt bizalmat.

- Újabb impozáns adat: eddig még egyik meccsünkön, a norvégok, a japánok és a kínaiak ellen sem fordult elő, hogy hátrányban lettünk volna. Fel tud állni, tud majd váltani a gárda, ha netán a britek, a lengyelek vezetnek?
- Akkor derül ki igazán, menynyit is érünk. Szép, szép, hogy most vezetjük a tabellát, de a lényeg, hogy szombat este ki lesz az első. Az oda vezető úton azonban csakis a saját teljesítményünkkel szabad törődnünk! ---- O ---- O