A Volán a sírból hozta vissza az esélyt

Most vagy soha hangulatban készülődhettek a csapatok: az újvárosiak most begyűjthetik a bajnoki aranyat, a fehérváriaknak pedig soha vissza nem térő alkalom volt ez a "túlélésre". Ami a sérültek listáját illeti, egálra állt a parti, hiszen míg az Acélbikáknál Tokaji és Vargyas, addig az Ördögöknél a csütörtökön lábszártöréssel kórházba szállított Gröschl - a válogatott csatárt műteni ugyan nem kell, de a felépülése hosszú időt vesz igénybe - és az ugyancsak az ötödik öszszecsapáson agyrázkódást szenvedett Valko nem léphetett jégre.
Ezután irigyelte-e bárki is a két edzőt?

A dunaújvárosi szurkolók ettől függetlenül bajnokavatásra készülődtek, ami már a találkozót megelőző percek hangulatán is érződőtt: a csarnokban csak a vendégszurkolóknak fenntartott szektorban volt némi hely, máshol viszont színültig megteltek a lelátók, s a többség Ladányiék nagy ünneplésére várt.

Aztán megkezdődött a meccs, s azonmód kiderült, hogy ez a várakozás még borzasztóan hosszú lesz…


A vendégeknek eszük ágában sem volt megadni magukat, megpróbáltak élni az utolsó eséllyel. Ennek első bizonyítékaként a 8. percben Rajz került szinte kihagyhatatlan helyzetbe, ám a csatárnak mégiscsak sikerült a nehezebb megoldás: nem találta el a kaput. Borsos túlzott keménysége miatt négyperces emberelőnybe került a Cortina-csapat, ám - miként a döntő során már oly sokszor - ezt a lehetőséget is elpuskázta, a szürke, ötlettelen próbálkozások semmi jóval sem kecsegtettek. A DAC is elszórt egy emberelőnyt, majd a játékrész második felében egy rossz csere és egy szabálytalanság miatt 82 másodpercig egyszerre két dunaújvárosi is a büntetőpadra kényszerült, s ezt már nem tudták kivédekezni a hazaiak: a góllövőütőjét megtaláló Palkovics találata egyszersmind azt is jelentette, hogy az Alba 137 percnyi hiábavaló kísérletezés után - nem kevés idő… - Dunaújvárosban is betalált Szuper hálójába.

Úgy tűnt, akadozik a Spisák- csapat eddig többnyire óramű pontosságal működő gépezete. Persze, ez akkor még csak aprócska figyelmeztetés volt, ám a 26. percben szerzett Szuna-góllal már jóval többé vált. Egyre több hibával játszottak a vendéglátók, a rengeteg időt a jégen töltő Ladányi tőle szokatlan hibákat követett el, a védelem bizonytalankodott, a csatárok pedig a jobbnál jobb lehetőségeket is elpackázták: a második harmadban Peterdi többször is betalálhatott volna, de volt sansza Kovacnak, Rusicnak és Ladányinak is.
A szurkolók pedig egyre türelmetlenebbé váltak…


Miután Széligék az emberelőnyökkel sem tudtak igazából mit kezdeni, a másik oldal mindinkább megnyugodott: életben maradhatnak a remények. Ettől kezdve Ocskayék okosan, taktikusan játszva tartották az eredményt, nem megfeledkezve a támadásokról sem. Holéczy akár háromra növelhette volna az előnyt, Kangyal nem kímélte Szupert, s Palkovics sem tétlenkedett. Ha a játékban még nem is teljesen - bár már akadtak erre utaló jelek -, de akaratban, küzdelemben és magabiztosságban egyre inkább a régi Volánra emlékeztetett a fehér mezes alakulat. Olyannyira, hogy a befejező húsz perc során ez az eredményen is egyre inkább megmutatkozott: miközben a hazaiak az első gólért küzdöttek, a Budaival az élen kiválóan védekező vendégek életveszélyes kontrákat vezettek, amelyek közül kettő, Ocskay és Kovács révén eredményes is volt. Szétesett a K. O. közelébe kerülő Dunaújváros, amin még Vas szépítő találata sem sokat változtatott. Kár, hogy az ekkor már nyilvánvalóvá váló vereség okozta dühöt Horváth András rendkívül durva szabálytalansággal próbálta levezetni: az 55. percben kíméletlenül leütötte Csibit, akit agyrázkódás alapos gyanújával szállítottak kórházba. Igaz, hogy a fehérvári nem sokkal korábban ugyancsak keményen ütközött vele, ám ez még nem menti, nem mentheti fel a válogatott védőt, aki ráadásul pokolian nehéz helyzetbe hozta csapatát: tette végleges kiállítást ért, ami automatikus eltiltást jelent a következő mérkőzésről.
Arról a meccsről, amelyen most már egészen biztosan eldől majd a bajnoki cím sorsa…

Robert Spisáknak tehát Tokaji és Vargyas után egy harmadik védő helyettesítéséről is gondoskodnia kell, s emellett az sem lesz kis feladat, hogy a néhány nappal ezelőtt még aranyközelben lévő, ám mostanra padlóra kerülő csapatát felrázza a hétfői, székesfehérvári összecsapásra. Mert kétségtelen, hogy fordult a kocka, most már Pat Cortina játékosai lehetnek bizakodóbbak, hiszen úgy tűnik, kifelé jönnek a gödörből.
Onnan, ahová most a fáradni látszó dunaújvárosiak tartanak… ---- Újvárosban finoman fogalmazva sem ment neki a bajnoki fináléban: elképesztő bravúrok mellett (mert azért ne feledjük, ezekből is volt bőven) tőle szokatlan hibák, potyagólok fűződtek a nevéhez, előfordult, hogy le kellett cserélni. Az alapszakaszban ragyogóan ment neki Dunaújvárosban is. Várható volt, hogy előbb-utóbb idegenben is elkapja a fonalat.

Elkapta. Budai Krisztián, az Alba Volán válogatott kapusa tartást adott csapatának, fontos védésekkel igazolta klasszisát. "Fordult a kocka" - mondta ezzel kapcsolatosan az előző székesfehérvári mérkőzésen is remeklő hálóőr, majd így folytatta: "Be akartuk bizonyítani, hogy több van bennünk annál, mint hogy ilyen simán elbukjuk ezt a finálét. A sérültjeinkért is küzdöttünk, nekik is ajánljuk ezt a sikert. Nyugodtan kijelenthetem: az utolsó, hétfői mérkőzésen legyőzni a Dunaújvárost háromszor olyan nehéz lesz, mint volt a három egyes hátrányból való felkapaszkodásunk. Örülök, hogy jól ment, és nagyon bízom benne, hogy az utolsó összecsapáson sem lesz másképp, de még egyszer hangsúlyozom: iszonyatosan nagy csatára számítok." ---- "Elmondom, mit láttam: semmit. Két játékos állt előttem, felemelt bottal…" - mondta a DAC kapusa, Szuper Levente a második Volán-gólról, Szuna találatáról.

"Belőttem a korongot a harmadba, Csibi pedig hátulról elütött. Mivel a bíró nem fújt semmit, utánakorcsolyáztam, és szemből ütköztem vele. Végleges kiállítás? Volános bírónál. Remélem, Csibinek nem történt nagyobb baja" - mondta Horváth András, aki a mindent eldöntő mérkőzésen hiányozni fog a DAC csapatából.

"Hát ezt nem gondoltam volna… Nem is emlékszem, mikor nyertünk ilyen könnyen Dunaújvárosban" - csodálkozott Palkovics Krisztián, aki ezúttal is gólokkal vette ki a részét a győzelemből.

"Egygólos győzelemre tippeltem, erre bizony nem számítottam… De nincs ám még vége!" - elmélkedett az öltözőfolyosón idősebb Ocskay Gábor, az Alba Volán szakosztály-igazgatója.

"Szerencsés gól volt, nem tagadom. A sérültek miatt kaptam lehetőséget, megpróbáltam élni vele" - hangzott Szuna Roland őszinte vallomása.