11. Fernando Baiano
Kezdjük egy némileg kakukktojással, hiszen az 1979-es születésű brazil középcsatár az 1999-es U20-as világbajnokságon a horvátok elleni csoportmérkőzésen nem nyúlt alá a labdának, hanem úgy gurította be a játékszert a hálóba, hogy ha a kapus nem rugaszkodik olyan nagy lendülettel neki a saroknak, kényelmesen visszasétálhatott volna érte, bár így is elcsípte kis híján. Mégis, ez a gurítás a jogo bonito és a játék örömének egyik legszebb kinyilatkoztatása. Igaz, a horvátok kapuvédőjének, Stipe Pletikosának alighanem különvéleménye van a dologról.
|
|
10. Gonzalo Pineda
A jó húsban lévő mexikói bekk a 2005-ös Konföderációs Kupán mutatta meg, hogy nem szabad lebecsülni a védők lövőkészségét: amikor a tizenegyespárbajban rá került a sor, odaszemtelenkedte a labdáját Germán Lux kapujának jobb sarkába.
|
|
9. Thierry Henry
Bizony, voltak olyan daliás idők, amikor a dél-afrikai világbajnokságon honfitársaival együtt lebőgő támadó a legjobb formában lévő góllövő volt a világon. Akkoriban még ilyen pimasz megoldásokra is vetemedett, mint ez a Newcastle Unitednek belöbbölt büntető, amelynél Shay Givent viccelte meg, ráadásul 2–2-es állásnál, a 79. percben. És még csak a kezét sem kellett használnia...
|
|
8. Djalminha
Még a legnagyobb kapusokat is meg lehet „panenkázni", mutatta meg a kivételes technikájú brazil középpályás, Djalminha, még 2001 telén. Az akkor a Deportivo La Corunát szolgáló futballista 0–2-nél kockáztatta meg a manővert, sikerrel. Ez annyira fellelkesítette a társait, hogy végül sikerült kiegyenlíteniük.
|
|
7. Giuseppe Mascara
A szicíliai fantasistára nem lehet azt mondani, hogy nincs elegendő vér a megfelelő testrészében, hiszen az Inter ellen, 1–1-es állásnál, a 81. percben volt mersze megkísérteni szerencséjét a kiváló Júlio Césarral szemben. A cataniai karmester végül eredményes volt, sőt még egyet összehozott a kiscsapat a bajnok ellen. Mascara mindössze egyszer húzhatta magára a címeres mezt, még 2009-ben. Lehet, hogy éppen az ő vagánysága hiányzott a squadra azzurrából ezen a vb-n?
|
|
6. Hélder Postiga
A portugál futball egyik örök ígérete a sok közül jelenleg a Sportingban próbálja meg felidézni a régi szép időket, például azt, amikor 2004-ben a hazai kontinenstornán az angolok elleni „szétlövésben" Panenka módra alázta meg David Jamest. Pedig ha azt kihagyja, már ki is estek a portugálok. Postiga a tornán egyébként sem előtte, sem utána nem lépett pályára, azon a mérkőzésen is csak a 75. percben szállt be.
|
|
5. Francesco Totti
Róma legújabbkori császára a 2000-es kontinenstornán érezte idejét annak, hogy bevésse a nevét a Panenka-hívők közé. Megadta a módját, mint rendesen: az elődöntőben a nyakigláb Edwin van der Sart választotta ki áldozatul, a harmadik lövőkörben. Azon a legendás találkozón amúgy ritkaságszámba ment, ha valaki betalált a 11-es pontról. 2008-ban viszont a leccei portás, Francesco Benussi kifogott Tottin és labdáján.
|
|
4. Artyom Milevszkij
A szláv egymásra találás jegyében az ukrán Milevszkij is megcsillogtatta kivételes technikáját és hidegvérét, ráadásul egy világbajnokság „orosz rulettjében" követte a cseh módit (hogy teljes legyen a szláv csavar). A svájciak ellen elkövetett panenkázás egyike minden idők legszemtelenebb tizenegyeseinek, hiszen szegény Pascal Zuberbühler erős és jól helyezett lövésre számított, így idejekorán és jó messzire vetődött – volna, ha rá nem jött félúton, hogy itt nagyon be lett csapva.
|
|
3. Sebastián Abreu
Nem a 2010-es volt az első, hogy a derék Abreu olyan tizenegyest prezentált, amelytől a kapusnak elment az élet- és munkakedve egy időre. Doni volt a kiszemelt, 2007-ben, a Copa América elődöntőjében. Abreu nekifut, lendületet vesz, lelassít, és alápöcköl – majd ünnepel. Most már ismerős mindenki számára ez a mozdulatsor. „Hittem magamban, a csapat is bízott bennem, hogy a jó utat választom" – szerénykedett az uruguayi csatárlegenda a Ghána elleni mérkőzés után. Bele sem merünk gondolni, mit nyilatkozott volna, ha balul sül el a kísérlete.
|
|
2. Zinedine Zidane
A francia géniusz a 2006-os világbajnoki döntőn szerette volna beírni magát végképp a labdarúgás legnagyobb héroszai közé, és nagyon jó úton járt egészen a kiállításáig. A finálé hetedik percében ugyanis az olasz tizenegyesölő, Gianluigi Buffon önbizalma és hírneve ellen követett el egy szinte tökéletesen kivitelezett merényletet: a laza löbbölés után a labda a kapufáról pattant a gólvonal mögé, onnan vissza a lécre, majd a talján kezébe. Nem szokványos dolog úgy büntetőt értékesíteni, hogy a labda nem éri a hálót, pechjére Marco Materazzi ellen azon a találkozón még egyéb, futballmérkőzésen egyelőre kevésbé tolerált tetteket is végrehajtott. Sic transit, stb.
|
|
1. Antonin Panenka
Cipőt a cipőboltból – tanultuk meg a szocializmus virágkorában, ennek megfelelően senki sem lőtte szebben a Panenka-féle tizenegyest, mint maga a jó öreg cseh(szlovák) mester. Értelemszerűen nem egy sörgyárudvari nősök–nőtlenek rangadón írt történelmet a bajszos játékos, hanem az 1976-os Európa-bajnoki finálét választotta ki erre: korának egyik legkiválóbb kapusát, Sepp Maiert küldte el tűzszerszámért a bal sarokba, majd jöhetett az immáron ikonikus ívelés és a jellegzetes, két felemelt kézzel bemutatott gólöröm, amellyel egyúttal az Eb-aranyat is megtisztelte.
|
|
