Az Egyesült Államok történelmet írna, a hazaiak éremmel búcsúznának

A csoportmérkőzések során a brazil nemzeti tizenegy, a selecao sima 3–0-val intézte el az amerikaiakat, akiknek csapatkapitánya, Carlos Bocanegra szerint nem szabad ebből messzemenő következtetéseket levonni.

„Amikor először játszottunk ezen a tornán a brazilokkal, félénken mentünk ki a pályára – vélekedett a Rennes védője, aki igazából itt királyi többest használt, hiszen ő maga csak az elődöntőre épült fel. – Túlságosan is tiszteltük őket, és túl sokat védekeztünk, de ezen változtattunk Egyiptom ellen. Az a siker sok energiát adott nekünk, ez meg is látszott a spanyolok ellen, hiszen a 90 perc során végig nyomás alatt tartottuk őket.”

Ilyen egyszerű lenne a győzelem receptje?

„Fontos számunkra, hogy győzzünk, még ha ez hihetetlennek tűnik is – nyilatkozta az amerikaiak szövetségi kapitánya, Bob Bradley –, hiszen még sohasem nyertünk igazán nagy nemzetközi tornát, bár több fontos győzelmet is arattunk már történelmünk során.”

A kispad mellett mérkőzés közben rendre igen morcos képpel álldogáló kapitány eme historikus összecsapás során éppen saját fiára, Michaelre nem számíthat, hiszen a középpályást kiállították a spanyolok elleni meccsen. Veszélyes fegyverben nélküle sem szűkölködnek: a szűrő Ricardo Clark képes lesz levenni ellenfeleit a pályáról, a mozgékony Clint Dempsey, Landon Donovan páros pedig már a spanyoloknak is feladta a leckét.

Ne feledjük el azt sem, hogy Bradley Európában futballozó légósai mögött nem áll olyan kemény idény, mint a brazilok sztárjai mögött (sok amerikai csak kiegészítő ember volt, vagy egyesületeik nem voltak érdekeltek a nemzetközi kupák végjátékaiban), az otthon játszók pedig március végén kezdték el a szezont.

Az izmokat elmerevítő, hosszúra nyúlt idény minden fizikai és szellemi fáradtsága meglátszott viszont a brazilokon a hazaiakkal vívott elődöntőben.

„Az amerikai nagyszerű csapat – erősítette meg az előtte szólók véleményét a brazil Robinho. – Nem a szerencséjüknek köszönhetik, hogy eljutottak a döntőbe, kiválóan futballoztak a spanyolok ellen. Nekünk sem lesz könnyű dolgunk ellenük, nagyon jól kell játszanunk.”




Bizony, fura ilyen szavakat olvasni egy Robinhótól, hiszen a kemény munkáról elsősorban a fáradhatatlan, kíméletet és technikás megoldásokat nem ismerő szűrőre, a fiatal korában segédmunkásként tevékenykedő, ma ezt a tevékenységet a gyepen űző Gilberto Silvára asszociálhatunk a selecao hallatán.

„Mindig is imádtam gürcölni a pályán, sőt megtisztelőnek érzem ezt – mondta Silva. – Egyszerű: teszem középen a dolgom, ezzel segítem a többieket. Nézzék csak meg: elöl ott van Kaká, Robinho és Luís Fabiano, nekik aztán nincs arra szükségük, hogy egy Gilberto Silva „alkosson” mögöttük!”

A brazilok mestere, Dunga érthető módon óvatos, de már a jövőbe is tekint:
„Az Egyesült Államok sajátos stílusban játszik, ám nekünk higgadtnak kell maradnunk. Egyébként szerintem Ronaldinhónak a későbbiekben lesz helye a csapatban, de tőle függ, hogy visszatér-e a válogatottba, nem pedig tőlem.”

Kitért Dunga arra is, hogy Franz Beckenbauer véleménye szerint a Robinho, Luís Fabiano, Kaká hármassal esélytelenek lesznek a jövő évi világbajnokságon:
„Mindenkinek megvan a maga véleménye, de nézze csak meg, hogy ők hárman mennyi gólt szereztek már, hiszen a csoportban tízszer voltunk eredményesek!”.

Felszabadult játékra számíthatunk a bronzmérkőzésen, ahol a lelki teher alól felszabadult spanyolok és a mindig lelkes hazaiak csapnak össze.

„Újra kell kezdenünk veretlenségi szériánkat, amelyet talán éppen a 2010-es vb idején döntünk meg – vélekedett Fernando Torres, és ezek szerint a spanyol válogatott háza táján lelkes mérkőzésszervezésbe kezdhettek. – Ehhez először most fel kell kelnünk a padlóról, még ha ez nem is lesz egyszerű. A dél-afrikaiaknak olyan nagy tett lenne minket legyőzni, mintha a brazilokat vagy az argentinokat múlnák felül.”

A hazai gárda, a Bafana Bafana közönségkedvence, Matthew Booth igen elszánt:

„Revánsot akarunk venni – utalt a spanyolok elleni csoportmérkőzésre. – Rengeteget fejlődött csapatunk ezen a tornán, és ez nagyrészt Joel Santanának köszönhető.”

„Sokat javultunk – értett egyet Boothszal Santana, és alighanem a védő második állításában sem talált kifogásolnivalót… –, elsősorban fiataljaink. Ez az első nagy nemzetközi tornájuk, amely kiváló felkészülési lehetőség a vb-re. Elsődleges célunk egyébként is az, hogy jól szerepeljünk a jövő évi tornán.

„Fáj a vereség, és most csalódottak vagyunk, de ez a sport, és a sportolónak tudnia kell, hogy hogyan kezelje ezt a helyzetet” – vélekedett röviden a mérkőzés előtt a spanyol kapitány, Vicente del Bosque.

A két gárda találkozott egymással a 2002-es világbajnokságon is, és akkor is az európaiak győztek, 3–2-re.