Rabb Krisztián élete rengeteget változott az elmúlt évben

– Az okokat hagyjuk ezúttal az időpontot illetően, a tény az, hogy tavaly robbant be a felnőttek közé, s bár ez rövid idő, azt mondhatjuk, ez a siker jó ideje benne volt a levegőben.
– Én is így éreztem – válaszolta a szöuli kard Grand Prix-viadal győztese, Rabb Krisztián. – Vártam már, hogy kijöjjön a lépés, többször csak egy hajszállal maradtam le egy-egy jobb eredményről, szinte minden versenyem végén úgy összegeztem, hogy ebben több volt… Már tavaly is így láttam, idén pedig végképp. Örülök, hogy Szöulban ráéreztem valamire, talán jó versenyzői állapotnak mondanám, ami aztán azt hozta magával, hogy amikor bejutottam a négy közé, azt mondtam magamnak: innen már végigmegyek az aranyig, ez akkora lehetőség, hogy nem hagyhatom veszni.

– Vagyis az a vívó, akinek Szöul előtt még nem volt egyéni érme a felnőttek között, amikor bejut egy GP-viadalon a négy közé, nem úgy áll a folytatáshoz, hogy már megvan az érem, innentől minden csak ajándék?
– Nem ez járt a fejemben, hanem a győzelem. Tudtam, hogy képes vagyok rá – jó ideje mantrázom már magamban ezt a mondatot.

– De tudja, azt szoktuk mondani, ebben a sportágban is külön szintet jelent az, ha valaki képes versenyt nyerni.     
– Talán ez azt is mutatja, hogy erős vagyok. És igen, azt is gondoltam korábban, hogy a felnőttek között is képes vagyok versenyt nyerni, örülök, hogy magamnak is sikerült bizonyítanom, hogy így is van. Nagy álmom volt, hogy nyerjek egy aranyat világkupa- vagy Grand Prix-versenyen, Szöulban valóra váltottam az álmomat. A jövőt illetően hihetetlenül motivál ez.

– A szöuli pillanatokat, hogy Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád gratulált önnek, sokáig viszi magával ?     
– Erre a győzelemre mindig emlékezni fogok, már csak azért is, mert ez volt az első a felnőttek között. Éppen azért, mert az első volt, talán kevésbé látszott rajtam a boldogság, visszafogottabb voltam, fel sem fogtam igazán, hogy sikerült, hogy megcsináltam.

– Jó nagyot lépett előre a világranglistán, a tizennyolcadik helyre, közel a kiemeltekhez.
– Bíztam benne, hogy bekerülök a legjobb tizenhatba, mert a szezon elején ezt tűztem ki célul magam elé, de azt hiszem, egy GP-versenyt megnyerni még ennél is nagyobb eredményt jelent.

– A május végi madridi vk-versenyen, majd a júniusi genovai Európa-bajnokságon el is érhet odáig, és akkor július végén a tbiliszi világbajnokságon kihagyhatja a csoportkört – ez eszébe jutott?
– Persze, ráadásul Madridban csak hatvannégyes táblát kell védenem, mert tavaly ott kiestem, ugyanakkor most nem ez a fontos, igyekszem a vk-versenyt és az Eb-t jól megvívni, és nem a világranglistára figyelni.

– Elképesztő a hozzáállása ilyen fiatalon: kellő önbizalma van, hite önmagában, ugyanakkor egyáltalán nem gondolja túl a helyzeteket, és el sem száll az eredményektől. Honnan ez az érett gondolkodás?
– Sokat tanultam a sporttól, hálás vagyok, hogy sportolhatok. Fiatalon akadtak nehézségeim, például sokszor nehezen dolgoztam fel, ha nálam fiatalabbak nagyobb sikereket értek el. Ám az edzőm, Somlai Béla és a szüleim mindig megnyugtattak, hogy minden jól van így, ráadásul lépésről lépésre haladni stabilabb alapokat ad. És bár az eddigi tizenhatba kerüléseim után ez kiugró eredménynek tűnik, úgy vélem, fokozatosan haladok előre, tehát a szöuli nem csak egy véletlen robbanás volt.

– Nem hát, ráadásul félig-meddig laikusként is egyértelmű, rengeteg minden van a kezében, sokkalta több, mint mondjuk a két évvel ezelőtti Rabb Krisztiánéban, az pedig fantasztikus, hogy a tanultakat kiélezett helyzetekben is elő meri venni, és rendre jól is alkalmazza.
– Nagyon örülök, ha ez látszik is: tény, sokat fejlődtem ez elmúlt években – a mesterem által technikailag, a versenyrutinomnak köszönhetően pedig taktikailag is. Az eredmény, ez az arany egy dolog, ennél is többet jelent, hogy mindaz, amit gyakorolunk az edzéseken a mindennapokban, téthelyzetekben is előjön, ez erőt ad, és azt jelenti, igenis bízhatok magamban.

– Pörgessük vissza az idő kerekét, hiszen ha valakiről elmondhatjuk, hogy egy év alatt nagyot fordult vele a világ, az éppen ön.
– Nagyon sokat változott az életem az elmúlt egy évben, ez tény, ugyanakkor azt hiszem, már tavaly ilyenkor is jó vívó voltam, csak éppen nem tudtam bizonyítani – akkor ott volt a vállamon az a teher, hogy bekerüljek a felnőttcsapatba: az olimpiai indulás volt a legnagyobb álmom, az, hogy végül sikerült, felszabadított, azóta pedig csodálatos sikereket élhettem meg, és élvezem a versenyzést.

– Elárulja, hogy az itthonról szurkoló mesterével, Somlai Bélával hogyan zajlott a siker utáni első beszélgetésük?
– Béla bácsi elmondta, hogy nagyon boldog, s hogy igazán büszke rám. Ezt jó érzés volt hallani, hiszen ő is ugyanannyi munkát tesz bele ebbe, mint én. A dicséretére úgy reagáltam, hogy „Béla bácsi, végre elkezdtem, innen nincs megállás!” Egyetértett vele, s már a világbajnokságot emlegette…

Rabb Krisztián a Nemzeti Sportrádió Hazafutás című műsorában is vendégeskedett, ezt a beszélgetést itt hallgathatják meg: