Társadalmi, kulturális vonásoktól azonban éppen úgy függ mindez, mint a szociális berendezkedéstől, az ellátórendszertől és a társadalom tájékozottságától. Az egyén felelőssége mellett természetesen nem mehetünk el, hiszen ha minden feltétel adott az egészséges életvitelhez, akkor valóban csak rajtunk múlik, mit hozunk ki az egészből.
Akut kezelés helyett élethosszig tartó odafigyelés
A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelenleg a betegségek akut kezelése folyik. Az érintettek rendszerint akkor fordulnak orvoshoz, ha valamilyen tüneteket produkálnak. Tény viszont, hogy a leginkább életveszélyes és komoly megbetegedések csak akkor jeleznek, ha a beteg már súlyos állapotban van. Az a probléma mindezzel, hogy ekkorra már az érintett szerv, szervrendszer visszafordíthatatlan állapotba kerül, és maximum a tünetek enyhíthetőek. Az életmeghosszabbítás ilyenkor már keretek közé szorított. Nagyon fontos lenne tehát, hogy már fiatalon odafigyeljünk szervezetünkre, és tisztában legyünk azokkal a kockázatokkal, melyek későbbi súlyos állapotokhoz vezethetnek.
Soha nem késő elkezdeni
Sokan azt gondolják, hogy 40 vagy 50 év felett már késő belevágni az életmódváltásba. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ha időben észbe kapunk, akkor akár évtizedeket is nyerhetünk pluszba. Bár gyakran előfordul, hogy egy-egy komoly betegség csak a 60. életkor után jelentkezik, de a folyamatok, melyek odáig vezetnek, már talán a húszas években kezdetüket veszik. Értelmetlen úgy élni, hogy közben a jövőre nem gondolunk egészségügyi szempontból, s ez bármely életkorra igaz lehet. A késői cselekvés is több annál, mintha rossz szokásaink örökké velünk maradnának. Tény ugyanis, hogy minden szokás kérdése. Az elhízás, a daganatos megbetegedések, a szív-és érrendszeri problémák nagyrészt visszavezethetőek valamilyen életmódbeli tényezőre, s a genetika csak ritkábban jut szerephez.
Életmeghosszabbítás kontra biológia
Az életmeghosszabbítás az ember elidegeníthetetlen vágya. Szeretnénk sokáig családunkkal lenni, kiegyensúlyozott, testileg és szellemileg is minőségi életet élni a nyugdíjas években is. Ebbe azonban a biológiának is van némi beleszólása. A tudomány mai álláspontja szerint több olyan tényező is van, melyek felelőssé tehetőek az öregedésért. A genomi instabilitás, a genetikai változások, a mitokondriális diszfunkció, az őssejt-kimerülés éppen úgy ide sorolhatóak, mint a megváltozott intercellurális kommunikáció, vagy a telomerek kopása. Az eletmeghosszabbitas.hu információi szerint mindezek sejtszintű, molekuláris folyamatok, melyek nem idős korban indulnak el, hanem már sokkal korábban. A kérdés csupán az, hogy mennyire gyorsan zajlanak le a szervezetben. Nos, ezért tehetünk életmódunkkal.
Nem élhetsz örökké!
Legyen bármennyire is fejlett az emberi elme, nagyon nehéz elfogadni azt, hogy nem élhetünk örökké. Mindannyian tisztában vagyunk a ténnyel, ám egy-egy szerettünk elvesztésekor szembesülünk csak igazán azzal, hogy mennyire múlandóak vagyunk. Nem ritka, hogy saját megbetegedésünk és az abból történő sikeres felépülés hívja fel a figyelmünk arra, min és hogyan érdemes változtatnunk. Az emberi élet igen törékeny, s értékét éppen végessége adja.
Fókuszban a szemléletváltás
Bár a kutatók folyamatosan azon vannak, hogy megfejtsék az öregedés lassításának, vagy esetleg megállításának biológiai, kémiai alapjait, de egyelőre úgy tűnik, nagyon is múlandóként tekinthetünk életünkre. Tenni azonban mindenképpen tehetünk magunkért, méghozzá a kiegyensúlyozott, testileg és lelkileg is egészséges mindennapokkal, melyekben képesek vagyunk észrevenni a szépséget és az értéket.
