Az eseményen megjelent családtagok, a MOB és a Magyar Vívó Szövetség képviselői, valamint az egykori vívók – Sákovicsné Dömölky Lídia, Tordasi Ildikó, Rejtő Ildikó, Juhász Katalin, Nagy Tímea – előtt Regőczy Krisztina, a Nők a sportban bizottság elnöke, olimpiai ezüstérmes jégtáncos elmondta, hogy az emléktábla ötletgazdája Sákovicsné Dömölky Lídia volt, aki egykor együtt lakott ebben a házban Elek Ilonával. A megvalósítás hosszú időbe telt, sok engedélyt kellett beszerezni a kivitelezéshez, míg a MOB anyagi segítségével létrejöhetett az emléktábla.
Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára méltatta a kétszeres olimpiai bajnok (1936, 1948), hatszoros világbajnok, 45 éves korában, 1952-ben még olimpiai ezüstérmet szerzett Elek Ilona pályafutását, majd részleteket olvasott fel az Elek-lányok, Ilona és Margit „Így vívtunk mi" című könyvéből.
Ausztriából érkezett haza Elek Ilona nevelt fia, Hepp László, aki bevallotta, hogy gyerekfejjel nem is tudta felfogni, milyen klasszis a nevelőanyja. Emlékezett arra, hogy az egykor zongoraművésznek készült Elek Ilona sosem szakadt el a zenétől, a zongorától, emellett hat nyelven beszélt. Anyaként nagyon kemény volt, megkövetelte a fegyelmet.
„A mi generációnk még szerencsés volt, mert együtt vívhattunk Elek Csibiékkel" – mondta Sákovicsné Dömölky Lídia, hozzátéve, hogy az Elek-lányok között csiszolódtak, váltak jó vívóvá és tisztességes emberré. Úgy fogalmazott: Elek Ilona minden tekintetben példaképük volt, anyaként és háziasszonyként is, és az ő hatására kezdtek el nyelvet tanulni. Felidézte, hogy Elek Ilona nagyon készült az 1988-as szöuli olimpiára, amelyen a Nemzetközi Vívó Szövetség képviseletében vett volna részt, ám a halál az év júliusában elragadta őt.
Az emléktáblánál az olimpiai bajnokok nevében Ránkyné Németh Angéla gerelyhajító és Varga János birkózó helyezett el koszorút.
