Isten vele, Apuka!

Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik. Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.

Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik.

És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben.

Litkey Bence ez utóbbi felfogással élt, ahogy egy vérbeli vitorlázóhoz illik. Festő volt – remek festő. S művész a vitorlázásban is: fogékony a hajó minden apró rezdülésére, kisujjában a sportág összes apró trükkjével.

És úgy ment el örökre, ahogy valószínűleg mindenki szeretne távozni, akit rabul ejtett ez a gyönyörű sportág, aki valaha száguldott szélbe feszülő vitorlákkal a Balatonon vagy más vizeken – verseny közben, egy remek győzelem után.

A hétvégi, csopaki viadal második futamára készülődtek. Az elsőt megnyerték, így a kormányos, Litkey Bence elégedetten, örömmel várta a második rajtot. Aztán egyszercsak a szívéhez kapott... S hiába volt a gyors közbelépés, hiába minden erőfeszítés, már nem tudtak rajta segíteni.

Apuka – ahogy mindenki ismerte – végleg „révbe ért”.

S ha tényleg igaz, hogy az ember előtt az utolsó pillanatban lepereg élete filmje, az övé „művészfilmbe oltott, sportos kalandfilm" volt, már ha van ilyen műfaj.

Litkey Bence 21 évesen, 1963-ban kezdett vitorlázni bátyja, Balázs legénységeként. Utóbb kormányos lett, s ötszörös magyar bajnokká koronázták repülő hollandiban, de nyert a 30-as cirkáló és a Yacht osztályban is. Ezüst- és bronzérmes volt a Kékszalagon, és az 1972-es müncheni olimpián a magyar küldöttség tagjaként szerepelt. A sportág szeretetével szakedzőként sokakat „megfertőzött", elsősorban persze a családját: elég csak említeni, hogy fia, Litkey Farkas a Kékszalag kilencszeres győztese.

Ő maga majdnem ötven évet töltött el a vitorlázás bűvöletében, s ha kérheti, biztosan így akart volna elmenni. Talán nem most, talán nem néhány hónappal azután, hogy valóra vált az álma, és saját galériához jutott – de hogy így, vitorlázás közben, az teljesen biztos.

Hatvankilenc évet élt, s mostantól az égi vizeken irányítja tovább az égi legénységet...

Jó szelet, Apuka!