„Örültem, hogy végre visszaértem a hotelbe, fizikailag-szellemileg teljesen zérón voltam, úgyhogy szóba sem jött már semmilyen kimozdulás. Talán a mai búcsúesten, majd meglátjuk."
A 22 éves versenyző úgy látja: szereplésének kulcsmomentuma az volt, amikor első meccsén bírói döntéssel őt hirdették ki győztesnek az eredménytelen hosszabbítás után a világ- és négyszeres Európa-bajnok Lucie Decosse ellen.
„Egyrészt nagyon szerettem volna, hogy életemben egyszer végre engem hozzanak ki jobbnak. Aztán amikor megláttam a három fehér zászlót, meglepetésemben kinéztem edzőmre, Toncs Péterre: tényleg én nyertem? Nyolc perc küzdelem után az ember nincs mindig tisztában azzal, milyen színű dzsúdóruhát visel... Az szólhatott mellettem, hogy a meccs során voltak olyan dobásaim, amelyeket nem igazán akartak megadni a bírók, és talán úgy voltak vele, ha a ráadást is kibírom, akkor nekem kedveznek. Aztán a döntőbeli kolumbiai ellenfelemet egyáltalán nem ismertem, egyszer küzdöttünk csak edzőtáborban, mert éppen egyikünknek sem volt partnere. Nagyon kellemetlen stílusa van, folyton az én hibáimból indított dobást."
A magyar dzsúdósport – Hajtós Bertalan, Kovács Antal és Bujkó Tamás után – negyedik vb-ezüstjét szerző Mészáros külön kiemelte az utóbbi 11 hónapot, amelyet már a Honvédnál töltött:
„Felszabadultabban dzsúdózok, nagyon jó kapcsolatom van az edzőmmel. Ez a mozgásomon is látszik, gyorsabb és elevenebb vagyok, többet kezdeményezek."
Mészáros kissé szomorúan említette meg, hogy párjával, a csecsen származású, de Budapesten élő Nunajev Juszuppal nem sokáig örülhetnek a vb-ezüstnek, mert a nehézsúlyú birkózó a napokban utazik el háromhetes edzőtáborba.
„Ez a hosszú kapcsolat titka" – tette hozzá nevetve.