Leigh Halfpenny egyik célja a kettő közül (Fotó: Reuters)

Két fordulót követően Anglia és Wales is hibátlan, így február 25-én dupla téttel bír majd a két együttes rangadója Twickenhamben. A jogelődnek tekintett Négy-, majd Öt Nemzet-kupát beszámítva az idei sorozat már a 118. megmérettetése a kontinens sportági elitjének.

Franciaország–Írország

A második forduló rangadóját Párizsban játszották volna, az íreknek a Stade de France-ban lett volna jelenésük. A feltételes mód használata azért indokolt, mert a pálya fagyott talaja alkalmatlan volt a játékra – legalábbis az angol játékvezető szerint, mert a közel nyolcvanezer néző hangos füttykoncerttel adta tudtára, hogy mit is gondol erről –, így a mérkőzést nem lehetett lejátszani.

Mindez pár perccel a kezdés előtt derült ki. Pedig pénteken az ellenőrző biztosság még mindent rendben talált, és két órával a kezdés előtt is úgy vélték: nem lesz probléma. De azért valamit csak sejtettek, ugyanis a televízió nem véletlen kérte, hogy a késő este (21 óra) helyett kora délutánra (15 óra) hozzák előre a kezdőrúgást, a kérést a torna szervezőbizottsága elutasította.

Hasonlóra – mármint arra, hogy elmaradt a mérkőzés – negyedszázada volt példa legutóbb a sorozat történetében... Illetve 2001-ben három mérkőzést tavasz helyett ősszel kellett lejátszani a szigetországot sújtó száj- és körömfájás-járvány miatt, míg 1972-ben az északír zavargások miatt nem hirdettek győztest. Wales és Skócia sem volt hajlandó játszani Írországgal, a torna hivatalosan is félbeszakadt.

Olaszország–Anglia

Egy héttel ezelőtt az angolok szintén vesztésre álltak a félidőben, majd a végén nyertek négy ponttal riválisuk ellen – nevezetesen a skótokról van szó –, ezúttal Rómában, az Stadio Olimpicóban cselekedték meg ugyanezt 72 ezer néző előtt. A részben havas pályán, csúszós, fagyott talajon, gyenge hóesésben különösebb taktikai elképzelések nélkül vágtak bele a mérkőzésbe a felek: a hátsó emberek jól keresztülrúgták a mezőnyt, aztán, uccu neki, rohanjunk.

Ez a stílus a vendégeknek kedvezett, akik uralták a zárt tolongásokat, két büntetőből pedig hat pontot szereztek a fiatal Owen Farrel révén. Utóbbit már vérző fejsérülésére tett kötéssel értékesítette, míg az olaszok addigra elveszítették legrutinosabb emberüket, az ütközés után bordáját fájlaló, a pályát összegörnyedve elhagyó Martín Castrogiovannit. A hajrá perceiben aztán meglepő fordulat következett. A 38. percben az olaszok először jártak igazán közel a célszerzéshez, lelkes és hangos közönségük pedig be is hajtotta őket. Kellett ehhez az angol védővonal mögé egy droppal bepasszolt labda, amelynek pattogatása megzavarta az ellent – a tömegben legalább három vendégjátékosnak ért a kezéhez, lábához a labda, de felszabadítaniuk és azt birtokba venniük sem sikerült –, így Giovanbattista Venditti már a célterületen túl vetődhetett rá arra. Egy perccel később a rutinos Ben Foden akarta jóvátenni a hibáját – ő volt a „pattogó” angol védők egyike –, a félpályánál kezdett szólóakcióba, de négy olasz ütközte le, a passzolt labdája így célt tévesztett. Tommaso Benvenuti köszönte szépen, a lefülelt labdával átlépett a frontvonalon, és díszkíséretben, Foden üresen árválkodó helyén célt vitt. Mivel Kristopher Burton a második bónuszt már értékesített – az elsőt a szélről ugyanis elvétette – meglepetésre hatpontos volt a házigazdák előnye a szünetben.

Egy büntetővel még növelték ugyan az előnyüket az olaszok a fordulást követően, de egyre jobban fáradtak, védekezni kényszerültek. Az angolok támadtak, a játék egyértelműen áttevődött a házigazdák térfelére, idő kérdése volt, mikor és hogyan jutnak pontokhoz a vendégek. Erre mindössze az 51. percig kellett várni, akkor Charlie Hodgson leblokkolt egy felszabadítást, amelyből célt szerzett. A rutinos Hodgson a skótok ellen is hasonlót cselekedett – a címvédő egyelőre ezt a két roppant szerény célt tudja felmutatni, amelyet ráadásul a sorozat papíron két leggyengébb együttese ellen ért el –, az akkor vétkező Dan Parks hirtelen felindultságában önkritikát gyakorolva időközben már le is mondta a válogatottságot.

Visszatérve az olaszok elleni ütközetre: Farrell szorgosan és hibátlanul rugdosta tovább a pontokat (büntetőből 4/4-gyel zárt a sikeres bónusz mellett), így a 65. perctől már vezető angolok végül biztos és megérdemelt győzelmet arattak az erőtlen hajrát nyitó olaszokkal szemben, akiket csak a szívük vitt előre a végjátékban. Bár esélyük még így is volt a felzárkózásra, sőt, két büntető formájában a fordításra is akár, de nem tudtak élni vele. Így kikaptak egy olyan mérkőzésen, amelyen ellenfelüknél több célt vittek, és csupán elég lett volna a büntetőket jobb százalékkal értékesíteni a történelmi sikerhez. Az olaszok ugyanis még soha nem nyertek Angliával szemben. De legalább beállították a legkisebb különbségű vereség rekordját: 2008-ban szintén négy ponttal, 23–19-re kaptak ki a Stadio Flaminióban.

Wales–Skócia

A telt házas cardiffi Millenium Stadionban meglepetésre az első félidőben még csak egy-egy sikeres büntetőt láthattak a nézők, a szünet után azonban beindultak a sorozat megnyerésére is esélyes walesiek. A rutinos Leigh Halfpenny állt a házigazdák élére, a három walesi célból kettőt ő vitt, a három célbónusz mellett három büntetőből kettőt szintén pontokra váltott, így döntő érdemeket szerzett a sikerből. A Cardiff Blues 23 éves játékosa hatvanadik válogatottbeli fellépését igazán emlékezetessé tette, a vasárnapi 22-vel együtt összesen immár 265 pontnál jár a nemzeti együttesben.