Lezárult a férfiaknál a Demeter-éra, a szinten tartás időszaka

– Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
– Sikerrel indultunk, hiszen kétezer-egyben részt vehettünk a tizenkét-csapatos Európa-bajnoki döntőben, Csehországban. Az ezt követő időszakban is gyakran álltunk a siker, a továbbjutás kapujában a különböző selejtező-sorozatokban, de mindig az utolsó pillanatban buktunk el. A csapat kerete jelentősen cserélődött, fiatalodott, amellett, hogy a mag megmaradt. Az elmúlt hat évet a szinten tartás időszakának nevezném.

– Melyik volt a legemlékezetesebb pozitív élménye szövetségi kapitányként?
– Nagyon sok szép emlékem van, először a kétezer-négyes, portugáliai Európa-bajnoki selejtező jut eszembe, amelyen legyőztük a németeket, és csak öt játszmában kaptunk ki a hazaiaktól. Sajnos nem jutottunk tovább. A tavalyi Európa-bajnoki selejtezősorozatra is szívesen emlékszem, annak ellenére, hogy megint nem sikerült kvalifikálni a kontinenstornára, de a felkészülésünk végre olyan volt, amilyennek lennie kellett! Arra a két hónapra lehetett volna építeni.

– Mi hiányzott az elmúlt hat évben a sikerhez?
– Elindult az Euroliga, a férfiválogatottak nyári mérkőzéssorozata. Eleinte szó volt róla, hogy a magyar csapat is elindul ezen, de a rajt előtt anyagi gondok miatt a Magyar Röplabda Szövetség illetékesei visszaléptették az együttest. Azóta sajnos fel sem vetődött, hogy indulni kellene, pedig nagy szükség lenne rá a csapatépítés és a csapatmenedzselés miatt! Húsz ország vesz részt rendszeresen ebben a ligában, de a csehek és horvátok is indultak már, tehát összesen huszonkét csapatról van szó. Azért lett volna különösen hasznos, ha mi is elindulunk, mert nem csak a kezdőhatost, hanem tíz-tizenkét játékost összeszoktathattam volna.

– A szombathelyi olimpiai előselejtezőn megint nem járt sikerrel a gárda. Miért?
– Megint csak becsületes hozzáállás volt, válogatott játékosoktól elvárható extrateljesítményt senki nem tudott nyújtani. Többször is hibák csúsztak a játékba, ez a lengyel és a finn csapat ellen megengedhetetlen.

– Nagyon sokan a lelkesedés szemmel látható hiányát kérik számon a szombathelyi tornával kapcsolatban.
– A lelkesedés, a küzdeni tudás, az odaadás nagyon fontos pszichikai elem a röplabdában is, a külső impulzusok és a belső motiváció, az együttes akarás függvénye. Mezőnyvédekezésben hasznosítható leginkább. Sajnos ezen a három meccsen mindenki csak saját magáért játszott. Mindenki szeretett volna továbbjutni. De csak szeretett volna! Az ehhez szükséges extra, az akarat, a lelkesedés valóban hiányzott. A mieink meglátták a lengyel, a finn és a belga csapat melletti körítést, a kiszolgáló-személyzetet, a statisztikusokat és a légkört, ami körülvette ezeket a válogatottakat, és elbizonytalanodtak. Ez a pályán minimum fél pontot jelentett az ellenfélnek.

– Hazai környezetben, egy szép csarnokban, élő televízió-közvetítés mellett, remek csapatok ellen játszhatott a magyar válogatott. Nem most kellett volna megmutatnia a sok nemzetközileg is magasan jegyzett klasszisjátékosunknak, hogy mekkora sztárok valójában?
– De. Teljesen igaz! Pontosan erről beszéltünk a csapaton belül a torna előtt, nem is egyszer! Az a baj, hogy néhány játékos a kritikai észrevételek elhangzásakor rögtön azt keresi, hogy kire lehet hárítani a felelősséget. Sokan mondták nekem a közelmúltban, hogy változtatni kellene az együttes összeállításán, szerkezetén, de én hittem benne, hogy ez a fiatal társaság meg tud újulni, és a vezéregyéniségek is meg tudnak újulni. Ez nem egy idős csapat, hiszen csak hárman múltak el harminc évesek, az egyikük ráadásul a feladó, akinél a harmincegy év még nem kor! Lehet, hogy tényleg váltani kellett volna, most már látom. Bár így is sok fiatalt beépítettem a válogatottba, elég csak Németh Szabolcsra, ifj. Nagy Péterre, Kovács Zoltánra vagy Nagy Józsefre.

– Néhány játékelemben feltűnően sokat hibáztak a magyar játékosok az olimpiai előselejtező-tornán. Mi az, ami az összeszokottság, és mi az, ami a koncentráció függvénye?
– A nyitás egyénfüggő, koncentrációfüggő. Fontos, hogy mennyi taktikai elemet tartalmaz, tehát kap-e utasítást a szerváló játékos, egy kijelölt emberre kell nyitnia, a nyitás ereje a fontos, vagy csak az a lényeg, hogy menjen át a labda? A magyar válogatottban azok, akik nagyon erőset tudnak nyitni, a klubjaikban szabad kezet kapnak, tehát nem mondják meg nekik, hogy kit célozzanak, az a fontos, hogy törekedjenek az ásznyitásra. Rá lehetett volna venni őket a taktikai nyitásra, de ők az erejükkel tudnak segíteni a csapatnak. Folytatva a játékelemek vizsgálatát: hogy milyen bejátszásból milyen támadást tudunk vezetni, valamint mezőnyvédekezésben a megfelelő helyezkedés gyakorlásfüggő.

– Sokan mondják, hogy a vesztes meccseken túl sok volt a nyitásrontás. Önnek mi a véleménye erről?
– Ha kikap a csapat, akkor természetesen több a rontás a megengedhetőnél. A cél a hibák nullára redukálása. Az igazi probléma az volt, hogy kevéssé voltak hatékonyak a nyitásaink, tehát sok volt a rontott szerva, de kevés az ász. A jó arány az, ha a nyitások tizenöt százaléka rossz, tíz százaléka ász, és negyven százaléknál több az, amit nem tudnak gyorsan visszatámadni. A nyitásfogadásunk is sebezhető volt, hiszen az ellenfelek taktikai szervákkal többször megtalálták a gyenge pontunkat, a finn Mikko Esko például több pontot is hozott azzal, hogy Mészáros Dömötörre nyitott. A torna előtt a lehetős legideálisabb felkészülést végeztük, játszottunk két edzőmeccset, azzal nem volt semmi baj.

– De a többi csapat végigversenyezte az egész nyarat és őszt. Az nem jelentett számukra pluszt?
– De, jelentett, de mi nem jutottunk ki az Európa-bajnokságra, ezért mi nem versenyezhettünk ősszel.

– És nyáron? Az Euroligában?
– Az Euroliga-szereplés hiányának állandó emlegetése már nagyon unalmas lehet a kívülállóknak.

– De a tény azért tény, ugye? Igaz, hogy nagyon hiányzik a nemzetközi versenyeztetés?
– Igaz.

– Miért mondott le?
– Egyrészt elfáradtam. Hat év hosszú idő. Új hang, új motivációs erő kell ennek a csapatnak. Másrészt megadom a lehetőséget a szövetség új vezetőségének, hogy kiválaszthassák azt a személyt, akivel együtt akarnak dolgozni.

– Nem lenne kedve egy új csapatot építeni fiatal, valamint idősebb, de lelkes játékosokból?
– Eddig is dolgoztam az utánpótlás-programokból érkező játékosokkal a B-válogatottnál, fiatalokkal, a felnőtt válogatott előkészítésénél a jövőben is szeretnék foglalkozni.