Selyemút-rali: a magyarok nehéz napja

Négyből egy. Nem túl jó arány. Pedig itteni idő szerint este hétkor még csak ennyi magyar egység volt bent a volgográdi táborban. A Szalay Balázs, Bunkoczi László kettős számára is kalandosan alakult a Selyemút-rali 309 kilométeres hurokszakasza, de ők a jelek szerint valamivel könnyebben vették az akadályokat, mint a többiek, mert már kora délután célba értek. Estére aztán minden kisimult, és azért a 11. helyen érkező Szalayéknak is volt mit mesélniük.

„Elakadtunk. Ki akartunk kerülni valakit, lendületet vesztettünk és éppen a dűne tetején álltunk meg, kevésen múlt, hogy nem billent át az autó. Tolattunk egy kicsit, megemeltük az Antarát, aztán már mentünk is tovább, de közben ketten is megelőztek. Az igazi agyrém pedig még csak ezután következett: kétszer is eltévedtünk, minden irányból jöttek az autók és a nyomok, úgyhogy végül beálltunk az egyik Kamaz mögé, ami viszont akkora port csinált, hogy szinte semmit sem láttunk, mert nem fújta el a cél a homokot. A pálya rendkívül technikás volt: néha nagyon jó ritmusban lehetett haladni rajta, máskor meg nagyobb ugratók törték meg a lendületünket. Kicsit elfáradtam” – mondta Szalay, aki a riválisokhoz hasonlóan kimerülten, porosan érkezett vissza a volgográdi táborba.

A viszontagságok és az elveszített idő ellenére az összetettben is a 11. helyen tanyázik a páros.

A többiek aztán kapták rendesen az ívet. A legrosszabbul talán Liszi László és Sin Zoltán járt – az ő Mitsubishijük motorjából ugyanis dőlt az olaj – ez pedig általában nem sok jót jelent.

„A mély homokos részeken felmelegedett az autó, szinte izzott minden alkatrésze, aztán meg át kellett hajtani egy hideg patakon, amelyben motorháztetőig ért a víz. És ezt még vagy kétszer. Nos, ez az extrém kihívás egyáltalán nem tett jót a motornak, sőt... Ki kellett hagynunk csekkpontokat, úgyhogy ha a fiúk meg tudják javítani az autót, akkor is jókora büntetéssel folytathatjuk. De azért jöttünk, hogy versenyezzünk, úgyhogy mindent megteszünk érte...” – mondta Liszi.

Mint ahogy folytatja bármi áron a Kovács Miklós, Tóth Tamás, Tóth György trió is. Az előző napi motorgondok után ezúttal a kormányösszekötő ment tönkre, azt kellett kicserélni a pályán, s ha el is ment vele néhány óra, a fiúk rendbe hozták a Scaniát, és beértek vele a táborba. Nekik az előző napi kihagyott pontok miatt már úgyis annyi büntetésük van, hogy az a kicsi, amit hétfőn kapnak már igazán nem számít, amúgy is azért vannak itt, hogy teszteljék az új kamiont.

És akkor essék néhány szó arról a párosról, amely ugyan az összes pontot érintette, viszont talán a „legtöbb ideget megette” ezen a szakaszon – Fazekas Károly és Horn Albert BMW-jében már korán reggel túlmelegedett a motor (addigra már pont megelőztek vagy öt autót, amelyek aztán persze elmentek mellettük), majd kiderült, hogy nem működik az önindító. Ez a mély homokos részen okozott gondot, mert amikor lefulladtak, nem tudtak újra indulni. „Kétszer behúztak, de vagy négyszer várnunk kellett fél órát, hogy lehűljön a motor, mert amikor ez megtörtént, elindult az autó. Melós nap volt” – mondta Fazekas, aki most először kóstolt bele a sivatagi autózás ízébe.

Kissé megfeküdte a gyomrát, de azért nem annyira, hogy ne akarná elszántan folytatni a küzdelmet.

A szakaszt az autósok mezőnyében Christian Lavieille nyerte meg egy piros Protóval, de volt, ami ennél is nagyobb port kavart: például az, hogy kiesett a versenyből az egyik legfőbb esélyesnek tartott kétszeres Dakar-győztes Jean-Louis Schlesser. A francia versenyző autóján meglazult az aljlemez, ezért megpróbálták levenni. Két makacs csavar miatt nem sikerült, ezért úgy döntöttek, továbbmennek. Nem kellett volna, mert a kartervédő az autó alá gyűrődött, beszorult a hátsó kerék alá és a magasba dobta a Buggyt. A pilótának a bal keze sérült meg, úgy , hogy nem tudta folytatni a küzdelmet.

A kamionosoknál ezúttal Ajrat Margyejev volt a leggyorsabb – a kamazosok közül ezúttal rá jutott a főszerep. Már csak azért is, mert a legfőbb rivális, a tavalyi győztes Ales Loprais úgy eltévedt, hogy azt se tudta hol van – egy rendőrtől kellett útbaigazítást kérnie. Más kérdés, hogy amit kapott, azzal sem ment túl sokra, úgyhogy végül önerőből talált vissza a pályára, ezzel azonban jó sok időt vesztett.