Expedíció a Tofana di Rozes déli falának első megmászása után százhúsz évvel

Elsőként 2021 februárjában írtunk az Eötvös-expedíció tervéről, amelynek részleteiről Grábler Zsuzsanna főszervező, sziklamászó számol be. Az idén éppen 120 éve történt, hogy Eötvös Loránd fizikus, politikus, akadémikus, egyetemi tanár és hegymászó két lánya, Eötvös Ilona és Rolanda 1901. augusztus 8-án elsőként mászta meg a Tofana di Rozes 3225 méter magas csúcsának déli falát a Dolomitokban. A jeles évforduló alkalmából szeptemberben magyar expedíció indult, hogy a korabeli útvonalon, korabeli felszereléseket és korabeli ruhákat használva tisztelegjenek a sikeres mászás előtt, s minderről dokumentumfilmet is készítsenek.

„Először augusztus közepén utaztunk Olaszországba, hogy közel az expedíció helyszínéhez túrázzunk egyet – kezdte Grábler Zsuzsanna. – A velünk tartó tizenöt-húsz természetbarát által befizetett összeget teljes egészében a terveink megvalósítására fordítottuk. Maga az expedíció szeptember tizenegyedikén indult, és egy hétig voltunk a Dolomitokban.”

A Tofanák-hegycsoport az észak-olaszországi Dolomitok középső részén, az Ampezzói-Dolomitokban található. A csoport három markáns hegycsúcsból áll: a Tofana di Rozes (3225 méter) a csoport legdélebbi tagja, míg legészakabbra a Tofana di Dentro (3238 méter) magasodik. A kettő között helyezkedik el a Tofana di Mezzo (3244 méter), amely a Dolomitok negyedik legmagasabb csúcsa. A terv szerint a két női és három férfi mászó egy 800 méter magas sziklafalon jutott volna fel a Tofana di Rozes csúcsára.

„Biztonsági szempontokat is figyelembe kellett vennünk, ezért elsőként az expedícióból két férfi mászó és az operatőr ment fel. Operatőr és fotós is a mászók mellett haladt volna, de a srácok a próbamászás után jelezték, hogy a stábot nem tudjuk a falon biztosítani, ezért módosítottunk az útvonalon, és egy közeli, szintén hármas-négyes erősségű falat választottunk.”

Így aztán a Cinque Torrin a Torre Grande (Nagy Torony) megmászására esett a választás.

A korabeli, XIX. század végi, XX. század eleji ruhákat a Nemzeti Táncszínháztól kölcsönözték, a korabeli bakancsokat meg külön készíttették, és csak az expedíció kezdetén, a helyszínen próbálták fel.

A tíztagú expedícióból Eötvös Loránd két lányát Grábler Zsuzsanna és Nedeczky Júlia személyesítette meg, az előkészületekről 2021 júniusában a pszichológus, klarinétművész és hegymászó hölgy is beszélt a Csupasporton. Nedeczky Júliát talán többen ismerik úgy, mint az első magyar nőt, aki megmászott egy nyolcezer méter feletti hegyet. Még 2003-ban, a Karakorum–Himalája-expedíció keretében jutott fel a Gasherbrum II 8035 méter magas csúcsára.

A hölgyek mellett a csapatnak – miként 1901-ben – három férfi mászó (Boros Norbert, Farkas Gyula, Tóth László) is tagja volt, továbbá Szilágyi Lenke fotós, Kátai Bence operatőr, Joyce Abou-Zeid rendező, Brassai Gábor segítő, aki a mászás alatt biztosította az operatőrt, illetve Nina Stillmark német ruhatervező, aki a helyszínen segédkezett, ha igazítani vagy javítani kellett a ruhákon.

„Veszélyes túra volt, mert kizárólag kenderből készült kötéllel biztosítottuk magunkat. Mai szemmel hihetetlen, hogy százhúsz évvel korábban hogyan vállalkozhattak egy ilyen mászásra, ráadásul a nyolcszáz méteres sziklafalról meglehetősen nehézkes lett volna visszafordulni, sőt a hosszú traverz miatt talán nem is lehetett. Elképesztő teljesítmény volt részükről.”

Grábler Zsuzsanna hozzátette, Zsigmondy Emil sziklamászó, orvos, író könyve, illetve a földtani intézettől kapott képek alapján állították össze a százhúsz évvel ezelőtti ruhatárat és felszereléseket.

„Bár magas hegyeink nincsenek, újra és újra bebizonyosodik, hogy mennyi magyar ember vitt véghez emlékezetes mászásokat. Éppen ezért tervezünk majd még hasonló expedíciót, de a részletek még titkosak.”

Fotók és címlapfotó: Szilágyi Lenke

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!