TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Mi választunk térfelet, és mi is kezdünk. Ettől persze még sokszor hibázunk, teljesítünk gyengébben. Mint az a sportoló, aki ezért alkalomadtán megorrol ránk. Ami nála egy pontatlan passz, az nálunk egy pontatlan jelző; ami nála egy kihagyott ziccer, az nálunk egy elbaltázott mondat vagy kérdés.

ALAPVONAL. Az ETO-t most is a legesélyesebbnek tartják, az évad statisztikája, győzelmi mutatója és összteljesítménye alapján teljesen jogosan. A női kézilabda BL négyes döntőjének helyszíne is a győrieknek kedvez, az MVM Dome-ba sokkal többen férnek be, mint a Papp László Budapest Sportarénába, vagyis elképesztő hangulat várható.

ALAPVONAL. A gordiuszi csomót aztán maguk az ukránok vágták el, győzzön a jobbik a pályán, mondták. A glasgow-i Hampden Parkban összecsapott a két együttes, és ahogy azt a feszültséget az utolsó utáni pillanatig fenntartó krimiíró is szeretné, a tettes személyének azonosítására az utolsó oldalig, azaz vasárnap estig kell várnunk.

ALAPVONAL. A Nemzeti Sport a homályos évek során akkor szentelt bővebb figyelmet a csapatnak, amikor a fogadási csalások dagadó botránya közepette fókuszba került egy 2010-es Cremonese–Paganese harmadosztályú bajnoki, amelyen a játékosok furcsán szédelegve, lelassulva mozogtak.

ALAPVONAL. Ha Vinícius Valverdével, illetve Rodrygóval együtt ilyen ütemben fejlődik, néhány hónap múlva már senki sem siratja a Párizsban maradó Kylian Mbappét. BL-győzelmek terén meg már most előrébb tartanak, mint a francia csatárcsillag.

ALAPVONAL. A híres ember megnyilvánulása a rajongóin keresztül jelentős gazdasági, politikai és ki tudja még, milyen hatást fejt ki, ezért nagyon nem mindegy, hogy mit mond, mit csinál, akár pénzért, akár meggyőződésből.

ALAPVONAL. A játék mellett nevelt is a grund, győzelemre, csibészségre, az idősebbek tiszteletére, egymás és a játék megbecsülésére – és így tovább. Generációról generációra öröklődtek a szokások, a szabályok, akkoriban az utcán nőtt fel sok gyerek, s aki nem, az is lejárt a többiek közé, akár a szülői tilalom ellenére is.

ALAPVONAL. Elsősorban azonban nem Rapport Richárdnak kellene tisztáznia a viszonyát a magyar sakkozáshoz, hanem Magyarországnak. Ha fontos nekünk a sakk, tartsuk meg legnagyobb értékünket, talán még nem késő. Ha nem fontos, értsük meg, hogy kinőtt minket, ne bánjuk, ne bántsuk, hadd menjen!

ALAPVONAL. A ma ötvenéves korábbi cselgáncsozó, Kovács Antal nemcsak sporttörténeti tettet hagyott reánk, hanem győzelme az egyik legkatartikusabb – üzenetértékű! – olimpiai diadallá is lett egyben.

ALAPVONAL. A teljes ismeret hiányában nem elemezném, hogy a világ újabb gazdasági válsággal küzd, a párhuzam azonban óhatatlanul kínálja magát. Az angol szövetségi kapitány egyértelműen kemény hatósági fellépést sürget a futball-lelátók rendjének visszaállítása érdekében, míg nem kényszerítik ki még súlyosabb, még erőszakosabb szurkolói cselekmények.

ALAPVONAL. Nem volt akkora bolondság, amikor Bernd Storck elkezdte mérni, elemezni, mit tudnak a legjobb magyar játékosok – mára csak kiderült, hogy az NB I-es futballpályákon sem csak védőkkel vagy éppen a csatárokkal, hanem a tudománnyal is versenyt kell futni.

ALAPVONAL. Hogy mégis sikerült, az nem az anyagiaknak köszönhető, hiszen a Juventus és az Internazionale lehetőségei még mindig jobbak voltak, és erősebb a keretük. A Milan sikeréhez mindenekelőtt jó döntések kellettek, nemcsak a vezetőedző, hanem a játékosok kiválasztásában is.

ALAPVONAL. Tanulság persze nincs, az nem számít annak, hogy egy-egy korszak divatos szenvedélye a sportban is utat tör magának. Kampányok ide, kampányok oda. Amelyekkel az a bajom, hogy mindig valami ellen teszik le a voksukat és nem a pozitív megoldás mellett. A dohányzástól már úgy-ahogy sikerült elriasztani az embereket, de ha a célért igénybe vett pénzt és energiát arra fordították volna, hogy a sport mellett szóljanak hasonló intenzitással, kevésbé lenne álszent az akció.

ALAPVONAL. Mert utólag már nagyon könnyű volt belemagyarázni, hogy a nagyképű magyar futballista nyilván úgy gondolta, majd jól megszívatja a BEK-győztes olaszt, emelget, esernyőzik, meg brazil körözik, és tessék, mekkorát koppant – természetesen szó sem volt ilyesmiről, a legjobbnak tetsző helyzetkezelés ért igazán kellemetlen véget.

ALAPVONAL. Az idén is kalkulálható, ha nem is három, hanem kettő, a végletekig feszült, fordulatos összecsapás, a teljes kézilabdás év méltó lezárása, csúcsra járatása. Általában ez a fő érv mindenféle playoff, ráadás mellett. Az ellenérv pedig úgy szól, hogy mesterségesen gerjesztett izgalom ez, olyan, mintha a maratoni futás mezőnyét 42 kilométerhez érve arra köteleznék, várják be egymást, aztán az utolsó, nem egészen kétszáz méternek veselkedjenek neki egyszerre, hadd szórakozzon a nép.

ALAPVONAL. A Sepsi OSK története második Román Kupa-döntőjét vívta – és a történeti hűség kedvéért: első kupagyőzelmét aratta –, a hétközi, erősen munkanapnak minősülő időpont ellenére is ötezer, többnyire piros-fehérbe öltözött rajongó tartotta fontosnak, hogy ott legyen. (…) Székelyföld számára azonban ezúttal más volt a tuti tipp.

ALAPVONAL. A Frankfurt a mögöttünk hagyott Európa-liga-idényben 30 millió euró körüli összeggel gazdagodott, a BL-ben viszont önmagában a rajtpénz 15 millió felett lesz, amihez legalább három telt házas hazai mérkőzés bevételét, illetve a központi »marketingkosárból« neki járó összeget is hozzá kell majd adni.

ALAPVONAL. Éppen ezért lenne nagy felelősségük a mostani amatőröknek, öregfiúknak, hogy a legalacsonyabb szinten is példát mutassanak alázatból, sportszerűségből, labdarúgás-szeretetből. Ha a gyerekek azt látják, lehet a könnyebb utat választani, és nincs is igazi következménye a simlisségnek, nem várhatjuk el tőlük a későbbiekben, hogy megfeszüljenek a nagy győzelmekért.

ALAPVONAL. Hisz a sport az érzelem (minden érzelem) oly intenzív megjelenítője, mint semmi más, az általa kiváltott emóció a jelent s a közvetlen holnapot úgy tartja fogva, akár a bilincs, sőt, „édes bilincs”, ahogy Tamási Áron a szülőföldről mondta valamikor.

ALAPVONAL. Ennek jegyében elismerem, belefér, hogy egyszer elém vezessék a kombinatorikát a képernyő lovagjai, hogy lássam, mennyire okosak. Ám nekem nem magasröptűen kell tudnom a pozíciókról, hanem hétköznapian. Főként, hogy a semmit magyarázgató meghívottak többségével az a bajom, hogy – láttam őket játszani. Hiába, nagy teher az életkor…