TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. A sportban már más a helyzet, ott nem mindegy a testsúly. Persze itt is változik a mérce. A múlt század húszas éveiben az újpesti futballdrukkerek szerint a jó bírók soványak, a rosszak kövérek, az pedig teljesen hétköznapi, hogy a kövér és kopasz szurkoló szidja a kövér és kopasz bírót.

ALAPVONAL. Jó lett volna, ha a gyerekek játékát látják azok is, akik a futballt »csinálják«, merthogy innentől kezdve el nem hiszem, hogy a mai ifjakat minden más érdekli a labdán kívül – hiszen egyetlen aprócska betonudvaron láttam tizenhat kölyköt, akik alig várták, hogy fejelhessenek, belsőzhessenek vagy éppen a pillanat varázsának engedve csálét okszizzanak a lasztiba.

ALAPVONAL. S mert e válogatott volt nagyságunk emlékezetét mozgósítva rég átélt örömöt adott másfél esztendeig, a reményt meg a csillagos égig srófolta szinte, majd egyik pillanatról a másikra összeomlott, földolgozhatatlan traumát hagyva reánk, mindez racionális, lehetőség szerint egy okra visszavezethető magyarázatért kiált a szurkolói lélekben azóta is.

ALAPVONAL. »Egész pályafutásom során a tanulási iránti vágy segített rajtam a legtöbbet.« Ahogyan Cristiano Ronaldo vagy Robert Lewandowski, Mohamed Szalah is felmérte, miben, milyen sorrendben kell előrelépnie, és haladt becsülettel.

ALAPVONAL. Azt tartják, igazán nagyot csak nagyon magasról lehet zuhanni. Az állítás a maga tényleges értelmében is igaz lehet – aki átélt ilyet, tanúskodhat –, átvitt értelemben pedig még inkább, hiszen van, akinek a kisszék magassága is szédítő. Nos, az MU járt már a legmagasabb platókon is, és a világ legtermészetesebb dolga, hogy mindig oda igyekezzen visszajutni.

ALAPVONAL. Azt mondják a hozzáértők, hogy a versenyzőnek négyféle célja lehet. Az első, hogy megfeleljen saját magának, a második, hogy másokat legyőzzön, a harmadik, hogy elismerje őt a nyilvánosság, a negyedik pedig, hogy sok pénzt keressen. Egyik jobb, mint a másik, ám mindegyikben benne van a bukás lehetősége.

ALAPVONAL. Ennek következtében a Newcastle, a világ leggazdagabb futballklubja holnap még nem lesz egyben a legjobb is. Sőt, jövőre sem. Vagy talán soha. Tisztelt szurkolói ezért talán kissé korán ünnepeltek.

ALAPVONAL. A 75 esztendős gerelyhajító olimpiai bajnok, Németh Miklós montreali döntőjének minden mozzanatára emlékezni vélek, holott a győztes dobást nem láttuk egyenesben, mi, a televízió előtt kuksoló itthoniak.

ALAPVONAL. Ha a sokat, néha okkal kifogásolt VAR-t már úgyis egyre több helyen használják, mi lenne, ha a hempergéses esetekben is segítségül hívnák. Ha a visszajátszás egyértelműen igazolja az eset átveréses jellegét, talán némi jogalapja is lenne a sportszerűtlenségért járó figyelmeztetésnek.

ALAPVONAL. A Diósgyőrnek szurkolni egyet jelentett a reménytelenséggel; a Diósgyőrnek szurkolni ugyanakkor egyet jelentett a reménnyel is, mivel volt egy város, ahol még a legszörnyűbb pillanatokban is imádni lehetett a futballt.

ALAPVONAL. Szögezzük le, a magyarok olasz szövetségi kapitánya távolról sem idióta, pontosan ismeri csapata és játékosai erényeit, gyengéit, és szent meggyőződésem, hogy kihozza a legtöbbet a jelenlegi állományból. Ahogyan azonban maga is többször hangsúlyozta: nem leszármazottja Houdininek, nem volt Harry Potter csoporttársa a varázslóiskolában, nem tud csodát tenni, abból főz, amije van.

ALAPVONAL. Remek tervek, kár, hogy esély sincs a megvalósításukra. Persze hogy a pénz miatt. Hiszen az a játékos, aki nem lép pályára, kevesebb jövedelemre tehet szert, nem beszélve arról, hogy az egyik pillanatról a másikra felbukkanó Nemzetek Ligája és a Konferencialiga fantázianevű sorozat jelzi, hogy a futballhatalmak mennyire adnak az érdekvédelemre.

ALAPVONAL. A fentiekből adódóan messze nem olyan éles tehát a határvonal feddhetetlenség és becstelenség között, mint azt első hevületünkben hinnénk. Mondhatjuk, a csalás a beismeréseken túl kezdődik.

ALAPVONAL. Ha a mostanában oly kényes angolok legfőbb ütőkártyája egy minitranszparens az áthúzott térdeléssel, és ennek eltávolítására ők képesek szakmailag, de erkölcsileg is megkérdőjelezhető döntéseket hozni, azt nem biztos, hogy a magyar szurkolótábor nyakába kellene varrni.

ALAPVONAL. A Nemzetközi Jégkorongszövetség elküldte a megfigyelőit Kínába, s az ő tapasztalataik alapján dönt majd arról, maradhat-e a pekingi játékok mezőnyében a hazaiak férficsapata; ha nem, a világranglistán 11. Norvégia lehet a beugró.

ALAPVONAL. A kívülállóban nyilván felvetődhet a kérdés, miként lehetséges, hogy a profi sport igencsak ellenőrzött rendszerében élők között is rendre előfordulnak hasonló esetek. Főleg ennyi idővel a koronavírus-járvány kitörése után, amikor már az orvosoknak, de még a civileknek is sokkal több az információjuk a betegségről, mint tavaly volt.

ALAPVONAL. Hansi Flick: „Senki sem értené meg Németországban, ha azt mondanánk, 2026-ban leszünk csúcsformában. Természetesen jó, ha vannak hosszabb távú elképzelések, de az eredmény mindig fontosabb – függetlenül attól, hogy klubcsapatról vagy válogatottról beszélünk. Mindig az adott körülmények között elérhető lehető legnagyobb eredmény a cél.”

ALAPVONAL. A ma 75 esztendős olimpiai, világ-és Európa-bajnok pólós, Sárosi László nagy változások tanúja volt a sportágban. Miután beválasztották az elmúlt évszázad magyar vízilabda-válogatottjába, tréfásan így reagált: „Amikor megtudtam, meg voltam sértve, hogy miért nem az évezredébe...”

ALAPVONAL. Megszűnt a varázs. Futballistáink gladiátorokból visszavedlettek munkavállalókká, akik elvégezték a »melót«, hiszen futottak, szereltek, passzoltak, de semmi több. És mivel képességeik a nemzetközi mezőnyben középszerűek, plusz érzelmi töltet híján minden további nélkül kétszer is kikaphatnak az albánoktól.

ALAPVONAL. Mindig kíváncsian várjuk, sőt, kisebb fogadásokat is kötünk rá, ki lesz az első arrébb lejtő távozó. Őszintén szólva ezúttal senki sem találta el, hogy az MTK-s Giovanni Costantino „nyer”.