TALÁLATOK A(Z) NS-publicisztika CÍMKÉRE

ALAPVONAL. Ahogy az illik egy, a nemzetközi atlétikai versenynaptárban egyre előkelőbb helyet elfoglaló viadalhoz. Amelyet minden pillanatban beleng a névadó Gyulai István emléke.

ALAPVONAL. Ha pedig a FIFA azt látja, hogy a négyéves vb-ciklus alatt a férfiaknál összesen 6.1 milliárd dollár a világbajnoksághoz köthető bevétele, míg a nőknél csak 131 millió, akkor azért nagyon nem lehet ugrálni.

ALAPVONAL. A rentabilitás megköveteli, hogy a sportesemények minél inkább globalizált látványossággá váljanak, s a szurkolók/fogyasztók a világ minél több tájáról érkezzenek.

ALAPVONAL. Az önértékelés, amely akár valós, akár torz, független attól, mit ír az újság, olvassák-e egyáltalán az érdekeltek, vagy sem. És – sajnos – nem változik gombnyom(ogat)ásra.

ALAPVONAL. Murphy után szabadon: a strandsportok szinte törvényszerűen fejlődnek a szervezettségnek és az eredménycentrikusságnak arra a fokára, ahol elveszítik eredendő lényegüket, bájukat, vonzerejüket.

ALAPVONAL. Mennyire tesz jót egy 18 esztendős fiatalnak, aki azzal kel és fekszik, hogy szinte napról napra nő az értéke?

ALAPVONAL. A NOB ma már nem is engedné, hogy a játékokat brutális gigaberuházások megvalósítására használják.

ALAPVONAL. Az országhatárok légiesítésének sportos felvetései is furcsán hangzanak még. Nekünk azonban, akik tudjuk, hogy egy vérből vagyunk, lehet, sőt kell, hogy támadjanak ötleteink.

ALAPVONAL. A Juventus eljutott arra a szintre, ma már bárkit meg tud szerezni és bárkit meg tud fizetni. Ez persze borította a fizetési struktúrát is, Cristiano Ronaldo csaknem négyszer jobban keres, mint az addigi csúcstartó Higuaín.

ALAPVONAL. Mi a számonkérési metódus, milyen ismérvek mentén lehet a kedvezményezettek köréből kiesni vagy éppen bekerülni a pikszisbe? Adekvát választ még nem kaptam.

ALAPVONAL. Az eszközből egyértelműen cél lett, magától értetődően, hiszen az egzisztencia mindenekfelett. Nem rossz üzlet olimpiai bajnoknak lenni, ám emiatt ne törjünk pálcát a sportolók felett.

ALAPVONAL. A tét nagyságát, a mieink játékát, az ellenfél képességeit és az eredményt mérlegre téve, melyik a magyar futballhistória legbecsesebb mérkőzése? Aligha kérdéses, hogy az 1954-es világbajnokság Magyarország–Uruguay elődöntője.

ALAPVONAL. A fiatalok hihetetlen érzelmi viharokat képesek kelteni, és nem csak akkor, ha éppen a világ teteje felé közelítenek. Egyszerűen azért, mert ők jelentik a jövőt.

ALAPVONAL. Leáldozott már annak a korszaknak, amikor a faluvégi pályán egyik generáció váltotta a másikat.

ALAPVONAL. »Ez a nemzet és ez a válogatott sötét alagútban volt. És amíg semmi sem történt, senki sem értette meg, hogyan lehet újra meglátni a fényt. Azt hiszem, válogatottunk megmutatta az utat, és én ezt akarom folytatni.«

ALAPVONAL. Meglehetősen felgyorsult a (futball)világ, egyre több a pénz, egyre fontosabb (értékesebb) a siker, s nem utolsósorban egyre többen és többen látják a világ legjobbjainak meccseit.

ALAPVONAL. A szakmai mutatókon túl futballunk azt a tradícióhoz kötődő mentális-morális kiállását, közegét veszítette el ugyanis, ami az ő hozzáállásában fölvillan még.

ALAPVONAL. Ezzel el is érkeztünk témánk egyik alapkérdéséhez: a nemzetközi sportelit mai normái mit tekintenek sikkasztásnak? Hol a határ, és mennyire éles a korrupció és a lobbitevékenység között?

ALAPVONAL. Ellentétben a múlt korszakaival, a mai világrendek egymással elválaszthatatlanul összefonódtak, így természetesen elkerülhetetlen, hogy bizonyos területeken versenyezzenek egymással. Egyesek tartanak ettől, az olimpia azonban már számos esetben bizonyította: megtestesíti az egymással való békés versengés eszméjét.

ALAPVONAL. Debrecenben tizenötödik alkalommal rendezték meg a Buzánszky Jenőről elnevezett labdarúgó Egyetem-kupát, amely Magyarország legnagyobb felsőoktatási tornájává nőtte ki magát.